Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány Évkönyve, 1991
Postamúzeum - A Telefónia Múzeum története
gyár Távközlési Vállalat Budapesti Távbeszélő Igazgatósága valamint a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány alakította ki az 1928-1985 között működött távbeszélő központ megőrzése és a magyar távbeszélőtörténet bemutatása céljából. Kiállítása remélhetőleg nemcsak a technikatörténet kedvelőinek, hanem a nagyközönségnek is élményeket nyújt. A meglehetősen szerény kiállítási területen a telefónia teljes fejlődéstörténetét nincs módunkban bemutatni. Az alközpontok, a helyközi központok csak utalásszerűén jelennek meg kiállításunkban. Napjaink távbeszélő rendszereivel pedig már a modern szemléltető berendezések segítségével ismerkedhetnek meg látogatóink. Az emberi érintkezésben a tér és az idő legyőzése mindenkor nagy szerepet játszott. Ebben az első jelentős lépést az ipari forradalom korszakában a távíró feltalálása, a jelek továbbítása jelentette, a másodikat az emberi hang továbbítása, a telefon feltalálása. A telefon legősibb formájának Róbert Hooke 1667-ben végzett kísérletét tekintjük. Tapasztalata szerint a kifeszített zsineg gyorsabban és nagyobb távolságra viszi el a hangot, mint a levegő. A kísérlet gyermekjátékokban él tovább napjainkig. Philipp Reis német fizikus 1861-ben kezdett kísérletei már az elektromosság és mágnesség törvényeire épültek. A hang villamos energiává alakítását nem a mai mikrofon-elv alapján végezte, hanem az áramkört a hangrezgések ütemében szakította meg, s így találmánya csak a zenei hangok továbbítására volt alkalmas. A távbeszélést megteremtő hangtovábbítás feltalálása Alexander Graham Bell angol fiziológia tanár nevéhez fűződik. Kísérletei, amelyeket bevándorlóként Amerikában, kutatótársával James Watsonnal végzett, eredetileg a süket gyermekek beszéd tanítására irányultak. A beszédáramot a hangrezgéseknek megfelelő áramingadozásokkal, egy vékony vaslemezből készült membrán és egy állandó mágnes saruira helyezett tekercs segítségével hozta létre. A telefon ősét 1876. március 7-én szabadalmaztatta. Az első tárlóban készülékével azonos elven működő modellt látnak. A Bell-féle készülék a beszéd keltette villamos energia csekély volta miatt, nagyobb távolságra gyenge volt. 1877-ben a bostoni Thomas Alva Edison találmányaként telepáram alkalmazásával megszületett a „szén - távbeszélő". A szénmikrofon ősének nevezhető, elszigetelt tokban elhelyezett szénlap, a hangrezgés ütemében befolyásolta az áramerősséget. Kezdetben a telefon csupán két állandó állomás között tudott kapcsolatot biztosítani. Ahhoz, hogy egyszerre több állomás is kapcsolatba kerüljön egymással, szükség volt egy olyan kapcsoló szerkezetre, amely össze tudta kötni őket. A telefonközpont feltalálója, ahogy azt Edison saját fényképén kézírásával is megerősíti, munkatársa és egyben honfitársunk, Puskás Tivadar volt. 1877 májusában Puskás elgondolása alapján nyílt meg Bostonban az első telefon- központ, hazánkban 1881. május elsején Budapesten a Fürdő, ma József Attila utcában. Létesítője Puskás Tivadar öccse Puskás Ferenc volt. Kiállításunk 2. tárlójában a Puskás fivérek személyes emlékeit láthatjuk. Bell első készüléke két telefonból állt, melyek mindegyike alkalmas volt adásra (beszélő) és vételre (hallgató). Edison később szétválasztotta a beszélő és hallgató áramkört. A villamos csengő és induktor alkalmazásával létrejött a távbeszélőkészülék, melynek alkatrészeit a 3. tabló és tárló mutatja be. A mikrofon áramellátását biztosító telepet a készülékben helyezték el. A helyi telep angol nevének - Local Battery - kezdőbetűiről LB rendszerként vált ismertté. 60
