Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - Morvay Márta: A Postatakarékpénztár helye és szerepe a magyar bankéletben, speciális szolgáltatásai (1886–1948)
- A cheque- és clearing - forgalomról, úgyszintén annak költségeiről és jövede- meiről külön számadást vezet, és arról külön mérleget, valamint nyereség- és veszteségszámlát vezet. ' Mit is jelentettek az egyes forgalmak, amelyekre a Postatakarékpénztár ügyköre kiterjedt. a) Takarékforgalom A postatakarékpénztárak kettős hivatást töltöttek be, az egyik arra irányult, hogy a postahivatalok révén a lakosság szélesebb rétegeit is bevonják a takarékosság szolgálatába, a másik pedig, hogy a legapróbb tőkék összegyűjtésével szolgálják a közhitelet, Uletve ezzel kapcsolatosan az ország ipari és kereskedelmi érdekeit. A magyar postatakarékpénztár betevője mindenki lehetett, aki akár maga, akár egy harmadik személy útján a szabályok értelmében, valamely közvetítő hivatalnál tetszés szerinti, de legalább egy pengőt kitevő összeg befizetése által betétkönyvet szerzett. b) Értékpapriforgalom Az értékpapírt az 1875. XXXVII. te., - amely a magyar kereskedelmi jogot szabályozta - a következőkben határozta meg:' Értékpapírok alatt oly papírokat értünk, melyekbe valamely követelés, illetve tartozás olyképpen van megtestesítve (inkorporálva ), hogy az a követelés, illetve tartozás elvüeg csak papírban van meg, és a papír létezése által jut kifejezésre. Minthogy pedig minden követelés bizonyos pénznemben, vagy pénzzel helyettesíthető értékben kifejező más - esetleg árúértéket képvisel, maga a papír is, amely a követelést magába foglalja, értékesnek mondható: innen származik a forgalom elnevezése: értékpapír. ' c) Csekkforgalom A csekk alatt oly okiratot értünk, amely utalvány alakjában a kibocsátónak arra szolgál, hogy akár maga, akár egy harmadik személy részére az intézményezettnél vezetett számláján rendelkezésre álló tőkéjét egészben, vagy részben visszavonhassa. A csekknél tehát három személy érdekelt: a kibocsátó vagy intézményező, az intézményezett, akinél a csekkszámlát kezelik és a kedvezményezett fél, akinek a javára a csekk szól. d) Zálogüzleti forgalom A magyar királyi zálogházak az 1925. IX. te. 23. §-a alapján a m. kir. postatakarékpénztárba olvadtak be, s így a postatakarékpénztár üzletköre a zálogüzletággal bő- vültAz első magyar zálogházak 1773-ban Pozsonyban, 1787-ben Budán létesültek. A XIX. sz. 20-as éveiben kapták a ' királyi ” elnevezést. A vesztett háború utáni a történelmi és gazdasági helyzet eredményeként a magánzálogházak egymás után csukták be üzleteiket, de szolgáltatásuk iránt az igény - részben a megszállt területekről érkező menekültek miatt - fokozódott. 1925-ben az említett törvénycikk a magyar királyi zálogházat a magyar királyi postatakarékpénztárba olvasztotta. így vált a zálogüzleti forgalom annak negyedik üzletágává. Milyen szerepet töltött be a magyar királyi takarékpénztár a csekkforgalomban? A csekküzletág célja nem a tőkegyűjtés és annak gyümölcsöztetése, hanem az volt, hogy a csekkszámla a gazdasági egyedek folyótőkéjének gyűjtőhelye legyen. Biztosította a gyors kiegyenlítést, a pénzforgalmat a minimumra csökkentette és a készpénz használatát a legszükségesebbre korlátozta. A sorozatos, láncolatos átutalásokkal a készpénz igénybevételét csökkentve, bankjegypolitikai szempontból tett e forgalom 73
