Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - Krizsákné Farkas Piroska: A magyarországi távbeszélő-hálózat kiépítése és fejlődése a századfordulón
Helyközi hálózat A városok és községek távbeszélő központjait egymással összekötő kábeleket és légvezetéket, valamint ezek egyéb szerelvényeinek összességét helyközi hálózatnak nevezzük. Az első helyközi távbeszélő vonal Budapest és Bécs között épült ki. A vezetékeket egyes oszlopokon vezették, horganyzott csavaros tartóvasakra erősített kettős burájú szigetelőkre szerelték. A vezeték 3 mm-es sziciliumbronz ötvözet volt, melynek kis ellenállása és jó mechanikai szilárdsága volt. A magyar városokat összekötő helyközi vonalak 1893-ban épültek Budapest-Pozsony, Budapest-Győr, Budapest-Sze- ged-Temesvár-Arad között. Az egyes oszlopokra maximum 12 vezetéket, azaz 6 áramkört lehetett szerelni. Az áramkörök szaporodása miatt a vezetékek szerelésén változtatni kellett. Az egyes oszlopsor lírás szereléssel 16-20 vezetéket tudott tartani. Az indukcióból adódó áthallás ellen kettős távbeszélőtartóra szerelték a vezetéket. A beszédátvitel javítására és a távolság növelésére pupin-csévéket alkalmaztak. Pupin Mihály magyar származású amerikai egyetemi tanár volt, róla nevezték el az általa kitalált módszert. A pupinozás lényege az, hogy a vezeték mindkét ágába 1830 méterenként indukciós tekercset iktattak be, ezáltal a hatótávolság 3-5 -szőrösére nőtt meg. A távolság növekedésének másik módját, az erősítést az I. világháború alatt kezdték 8. ábra: Egyes oszlop lírás szereléssel 60
