Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990

Tanulmányok - Krizsákné Farkas Piroska: A magyarországi távbeszélő-hálózat kiépítése és fejlődése a századfordulón

1. ábra: Keresztlemezes váltó

megszűntek, tovább csak a Baross utcai és az új Szerecsen utcai központok üzemeltek.

Az első távbeszélő kezelőnő Matkovics Júlia volt, aki Puskás Ferenctől tanulta a kezelést. Az első központ vezetője lévén kötelessége volt az újonnan felvett kezelőnők betanítása. A kezelőnőknek ekkor az előfizetők nevét és telefonszámát fejből kellett tudni. Ha más központba kapcsolt előfizetőt kértek, a kezelőnőnek tudnia kellett, hogy melyik központot kapcsolja, s attól milyen számot kérjen. Az egyes központok megszűntetése, illetve összevonása után a kezelőnőknek újra kellett tanulni az előfizetőket. A kezelőnők számára iszonyatos megterhelést jelentett az állandóan változó nevek megtanulása. Sok gondot jelentett az azonos nevű emberek kiválasztása, amihez az előfizetők foglalkozását és lakcímét is ismerniük kellett. Amikor az előfizetők száma meghaladta az 5000-et, a kezelőnők már képtelenek voltak betanulásukra, 1901-ben a kereskedelemügyi miniszter elrendelte, hogy az előfizetőket csak a kapcsolási szám bemondása után kapcsolják a kezelők. Ekkor jelent meg a budapesti m. kir. Távbeszélő Igazgatóság által kiadott távbeszélő névsor. 1884. novemberében a kormány engedélyezte a nyilvános távbeszélő-állomások felállítását. Megvalósítása csak 1901. május 31-én történt, amikor a Keleti pályaudvaron felszerelték az első pénzbedobós készüléket.

A külföldön már jól bevált közös teleprendszerű (CB) távbeszélőközpont első megjelenése hazánkban a Teréz volt: 1904-ben nyilt meg a Nagymező utcában. Ekkor szűnt meg a Baross utcai és a Szerecsen utcai LB központ. A második CB távbeszélőköz54