Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - dr. Kamody Miklós: Az ajánlás (Rekommandáció) mint postai szolgáltatás múltja
hivatalossá tételében, a helynév bélyegzők magyarosításában (1847), a postai alkalmazás megkönnyítésében mutatkoztak meg. Az 1848/49-es polgári forradalom és szabadságharc alatt is - bár némi változás történt a posta nemzetivé tétele érdekében - a postakezelés az osztrák postával azonos szabályok szerint történt. A szabadságharc leverése után az osztrák postatörvényt 1851. február 1 -töl Magyarországra, Erdélyre, Horvátországra, Szlavóniára, a temesi bánságra és a Katonai határőrvidékre is kiterjesztették, ami a német nyelv hivatalos használatát, a kezelés és díjszabás teljes egységesítését eredményezte. A magyar posta önállóságához az első nagy lépést az 1867. évi kiegyezési törvény tette meg. Bár a posta kezelése - tekintettel az említett törvény alapján 10 évre kötött osztrák-magyar postaszerződésre, majd ennek 1878. évi további 10 évrf '.zóló változatlan meghosszabítása folyamán - továbbra is az osztrák uralom alatt kialakult szabályozás szerint történt, majd a század utolsó két évtizedében öltött hazai jelleget, és változott az ajánlási szolgáltatás is. Az ajánlva feladott küldemények könyvelésére "igtató jegyzőkönyvet" és szelvényes naplót vezettek be. Az előbbibe folyamatos sorszám alapján, az utóbbiba előnyomott számok után adtak ajánlási számot a feladás elismervényére és a küldeményre, melynek helyét az "R...sz" feirat, vagy bélyegzőlenyomat jelölte meg. 39 1874- ben az ajánlási számot színes ironnal huzatták alá a láthatóság érdekében. Érdekes, hogy az igtató jegyzőkönyvbe és a szelvényes naplóba a feladó nevének feltüntetése - mely ma lényeges feltétele az ajánlott küldemény felvételének - csak "váltó óvás ügyben" feliratú és expressz ajánlott levél esetében volt kötelező. A közvélemény kívánságára a magyar-német szövegű vevények helyett Magyarországon magyar, Horvátországban magyar-horvát, Fiúméban magyar-olasz nyelvű ve- vényeket nyomtattak.40 A postai kezelés egyszerűsítése érdekében 1874-ben megszüntették az értéknyilvánítás nélkül feladott csomagokra vonatkozó bérmentesítési kényszert, az ajánlott levelek pecséttel történő kötelező lezárását/1* 1 1875. február 20-tól kezdve minden postahivatal a hely, kelet, valamint az Ajánlott, Bérmentve, Indítás után, Expressz bélyegzőt és a rendeletben még felsorolt irodaszereket és eszközöket csak az országos gazdászati hivatalnál szerezhette be.42 Az ajánlás jelzésére egyöntetűen rendelkezett az 1874.október 9-én Bernben létrehozott Általános Postegyesület (UPU). A tagországok között történt megállapodás folytán az ajánlott levelezéseket ezentúl R (rekommandé) bélyegzőlenyomattal kellett ellátni: "Új ajánlási bélyegző alkalmazása .... Egyöntetűség céljából ugyanezen lenyomat belföldi forgalmunkban is fog az eddigi "ajánlott" horvátul "preporucveno" helyett alkalmaztatni. A postahivatalok ez új bélyegzőt "R...sz" (horvátul: Rb.br....") feliratással hivatalból kapják és az eddigi bélyegző helyett 1882. november 20-tól használatba venni."43 1879. május 12-én a kereskedelmi miniszter elrendelte, hogy az ajánlott anyagot indításnál a levelezési rovatlapba írják be, burkolják be és azzal együtt kötegbe kössék össze, a köteget közvetlenül a levélcsomag vagy levélzsák lezárása előtt a zsákba kell elhelyezni, majd a zsákot lezárni. E pontos előírást a küldemények fokozott védelmekívánta meg. 48
