Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990

Tanulmányok - dr. Kamody Miklós: Az ajánlás (Rekommandáció) mint postai szolgáltatás múltja

A vevénnyel való kézbesítés igénye még a postaszolgálati levelezésben is megtalálható. A kassai postaigazgató 1784. augusztus 21-én Almássy József Borsod megyei alispánhoz küldött levélnek címiratán az "Ergo. Recepisse“ felirat olvasható. 34

6. Díjazás melletti ajánlott kezelés

Az a díjmentesség, ami iránt az 1741. évi XXXI. tcz. úgy rendelkezett, hogy a jövőben bármily törvényszékhez, kormányszékhez, vármegyéhez és városokhoz küldött, és viszont azoktól nyilvános pecséteik alatt szintén hivatalból bármiféle kérvényezésekre írott levelek a hivatalnál bérmentesen adassanak ki és fogadtassanak el, a politikai és gazdasági helyzet változásával bevétel növelés céljából korlátozást nyert. A század végén a hivatalos levelezésért is szedtek díjat. A helytartótanácstól a megyéhez érkező hivatalos leveleken az "Ex offo" jelzés mellett az ajánlási napló száma Nr...„ azonkívül a levél súlya latban, a portó díja is feltüntetést nyert.

A hatóságoktól magánfeleknek küldött levelek viteldíját a címzett fizette. A magánfelek által a hatóságoknak írt küldeményekért 1818-tól kezdve fél viteldíjat kellett fizetni.

Az országban működő levélposta hálózat mind több ajánlott, illetve Recepissel feladott küldeményt szállított és a kialakult gyakorlat szerint pénzt is küldött. Ezt a módszert biztonságosnak tartotta, mert - amint azt korábban említettem - az 1776. március 9-én kiadott rendeletben a küldeményekért anyagi felelősséget is vállalt. Mivel azonban ez a megkülönböztetett kezelés többletmunkát is jelentett a postának, indokolt volt azt az igénybevevőkkel megfizettetni. Az ilyen leveleket ekkor már hivatalosan is Re- commandirt. Ajánlott leveleknek nevezték.

A postai szakirodalom az ajánlás szolgáltatás hivatalos megindulását 1789. november 1 -tői eredezteti. Ekkor tarifaváltozás volt ugyan, melyben már a 6 krajcáros ajánlási díj is szerepelt, de már ezt megelőzően is találunk hivatalos okmányokon utalást az ajánlottak díjazására, külön kezelésére.35

A miskolci Hermann Ottó Múzeum történeti osztályának iratanyagában két német nyelvű Karte-t találtam; az egyik Ónod-Tokaj levélposta járat 1783. december 17-i, a másik Tállya-Tokaj közt közlekedő járat 1783. október 19-i útiokmánya, járatjegyzéke. A nyomtatványok a feladott, helyben maradó, továbbított közönséges és ajánlott levelek jegyzékelésére szolgáltak.

A jegyzékek központi beszerzésből származnak, mert az első S 34, a második S 37 nyomtatványszámot visel, az elsőt Ónod, a másodikat Tállya hivatal számára nyitották. A bemutatott Tállya-Tokaj jegyzékbe beírt ajánlottak számadataival kapcsolatosan a jegyzék hátoldalán lévő latin nyelvű feljegyzés közelebbit mond:

"NB. 6 Atra úrnak szóló levél 24 x-al bérmentesítve NB. Egy Pestre szóló ajánlott levél egy nehéz aranyórával Máll úrnak."

Az 1789. november 1-én életbe léptetett új díjszabás félportós rendszerű volt. Figyelmen kívül hagyta a korábbi háromfokozatú belföldi távolságot és a levelek szállítási díját fél latonkénti emelkedéssel két fokozatban szabta meg: "A' fokozatban: Magyar- ország, Ausztria, Erdély, Csehország, Galícia és Tirol területén fél latonként 4 krajcárban, ”B" fokozatban: Német-Római Birodalom, Németalföld, Toscana és az olasz államok területére 6 krajcár értékben latonként. A tértivény díját 3 krajcárban álla41