Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány, Postamúzeumi évkönyv, 1990
Tanulmányok - Susánszky László: Kassa és Kolozsvár rádiós szemmel (1941–1944)
A kassai és miskolci adóállomások a hangfrekvenciás moduláló jelet az üzembehe- lyezett tiszántúli kábelről kapták Miskolcig, onnan pedig a 7610 sz. légvezetékes rend szeren ért Kassáig. Igen jó együttműködés alakult ki a kassai vonalfelügyelettel, a moduláló áramkör méréstechnikai vonatkozásában is. A kassai adó a légvédelmi riasztásokat átvette. Központi rendelkezéseknek megfe- lelően az enyickei adó 1942. IX. 17. és IX. 18-án 20 óra után nem sugárzott, 1942. IX. 18. után pedig a kisugárzott teljesítmény csak 1,5 kW volt. Ezt a rendelkezést 1942. Xll. 15. után feloldották. A hivatalhoz tartozó zavarvizsgáló szolgálatot a stúdió személyzete végezte, általában a kassai postaigazgatóság területén. Az 1942 évben felülvizsgált zavarpanaszok száma Kassán 77 db, vidéken 96 db volt. Nem sikerült zavartalanítani az utolsó időben Kassa városában egy szikragyújtással ellátott hegesztőberendezést (Szabó - Mátéffy féle készüléket). Itt említjük meg, hogy a budapesti székhelyű Rádiófelügyelőség rendszeresen végzett ellenőrzéseket a Kassai Rádióhivatalnál. Az ellenőrzés nemcsak a műszaki berendezések működésére terjed ki, de a hivatali adminisztrációs és gazdasági tevékenység (mint pl. a leltározás, stb.) is tárgya volt az ellenőrzésnek. Ebben részt vettek Hütter Gyula a Központi Rádiófelügyelőség vezetője, Tomcsányi István osztályvezető. Kovács Ödön főmérnök, dr. Horváth József postajogász, Tilkovszky Ervin ellenőr, a Kísérleti Állomásról dr. Magyari Endre osztályvezető. Erdős Gyula a Postavezérigazgatóságtól és a repülőtéri hivataltól Kodolányi Gyula. A Magyar Philips Művektől azok, akik a 30 kW-os végerősítő tervezésénél és kivitelezésénél közreműködtek. így Frank Tibor mérnök, Sigmeth Alfréd műszaki igazgató, Tomaschek Zoltán az adócsövekkel kapcsolatban és Szeniczei Jenő gyárigazgató, stb. A légiforgalmi iránymérő szolgálat A légiforgalom biztonsága szempontjából a rádió iránymérő szolgálatnak nagy jelentősége van, különös tekintettel a repülési irányoknak a geológiai alakzatokkal való összefüggésére. Pápán már működött egy földi iránymérő, melyet a Lorenz cég készített. A jó keresztmérések a jármű helymeghatározásának fontos jelentőségét jelentik. A nagyidai iránymérő állomás ezt a célt jól szolgálta, már azért is, mert mint Adcock rendszer, mentes volt az antenna- és az éjszakai hatástól, de emellett sikerült azt zavarmentes helyen telepíteni. A országos iránymérő szoplgálat vezető állomása a budaörsi polgári repülőtéren volt, Kodolányi Gyula irányítása alatt. Az iránymérő állomás helykijelölését gondos megfontolások alapján Kodolányi Gyula és Susánszky László (a Posta Kísérleti Állomás egykori mérnökei) végezték. A berendezést a Telefunken cég szállította és szerelte fel. 1941. június 19-én a Telefunken képviselőivel együtt ellenőriztük az állomás műszaki berendezéseit. A goniométer ellenőrzése, illetve a hitelesítés úgy történt, hogy a jeladó repülőgép (JU52) a földi vevőállomást jobb és bal szárnyban kb. 10 km sugarú körön, térkép szerint körülrepülte, közben mérőjeleket sugárzott adójával. Ezt a mérőjelet a goniométer vette és a készülék pontos beállítása után a teodolit optikai mérőrendszernek jelzést adott az optikai szögérték rögzítésére. Az optikai és a goniométer szögértékei 110
