Postamúzeumi évkönyv, 1989
Adattári közlemények - Reöthy Ferenc: Adatok a szemesi posta-lóváltóállomás történetéhez
1. ábra. A balatonszemesiposta-Ióváltóállomás val vontatva vitték. Ha a kocsi nehéz volt, vagy személypoggyásszal túl volt terhelve, az utas költségére pótfogatot alkalmaztak. Az utazáshoz útlevélre volt szükség, amit a járásbíró vagy a helyi hatóság adott ki. A kellő időben való feliratkozás után a menetrendszerű járattal elutazhatott az utas. A postakocsinak megvolt az előírt rendje, melyre a vezető (conductor), illetve a postalegény (postilion) felügyelt. A postakocsiban pipázni csak zártkupakos pipából lehetett, és csak akkor, ha a többi utas hozzájárult. A postalovakat az utasnak vagy hozzátartozójának hajtani nem volt szabad. Idővel az ordinária is vihetett utast, ha a postamester előtt ismert és jó hírben álló személy volt. A postakocsit a postalegény, mint kocsis hajtotta, aki az útközbeni kitérést követelő postakürtöt fújta. Erre azért volt szükség, hogy a szembejövő kocsinak legyen alkalma időben kitérni. A postakürt használata kizárólag a postának volt megengedve, annak meg nem engedett használatáért súlyos büntetés járt. Kürt jelezte a postakocsi érkezését. Külön kürtjei jelezte a levél és kocsipostát, a magánutas szállítását és az extra postát, mely utasszállítást jelentett levélpostával. (Valószínű így lett a postakürt a posta egyetemleges jelvénye.) 88
