Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - dr. Mészáros Vince: A távirdától a katedráig
ságosabban gyorsabb mozgást lehet elérni, mint a lapátkerekes meghajtással. Az angol admiralitás figyelme Martin kísérletei nyomán terelődött a hajócsavar .alkalmazására.8! Martin Lajos eközben pályája döntő fordulatához közeledett. Mint később megírta: „már 1857-ben a várnoki bizottmány által felszólíttatott nyomozásait közrebocsátani. Hogy ezt akkor nem tévé, annak oka csak az volt, hogy több évi fáradozása gyümölcsét mint magyar, nemzete s nem idegenek nyelvén akarta a nyilvánosságnak átaladni. S mivel az akkori foglalatosságai közt ezen óhajtása valósítható nem vala, — azért kényszerítteték azt jobb időre halasztani.”9 Rövidesen — 1859-ben, — indokolás nélkül leszerelték a fiatal hadmérnök főhadnagyot. Hazatért szülővárosába. Budán magánmérnöki gyakorlattal kísérletezett, majd „reáltanodái” tanár lett Selmecbányán, ahol megnősült. Aztán Pozsonyban tanárkodott. Matematika tankönyvet irt, ábrázoló mértani segédletet szerkesztett, de nem találta helyét az érdeklődési körének meg nem felelő pályán, s vissza Tért szülővárosába. Pesten és Budán a pesti Lloyd épületben lévő távirda főállomáshoz csatlakozó egymás után létesülő szárnyvonalak és távíróhivatalok (1864-ben Kőbányán, 1866-ban Óbuda-Császárfürdőn, 1869-ben az országházban, 1874-ben a tőzsdén stb.) sok megoldatlan műszaki problémát vetettek fel. (10) Az országban kevés volt a megfelelő tudású, műszaki képzettségű szakember. A szabadságharc leverése szétszórta az éppen csak alakuló magyar mérnöki kar tehetségesebb fiatal tagjait a nagyvilágba. Örömmel fogadták hát a hazatérő Martint, s meghívták távirdagondnoknak. Érdekelték őt a mozgékony szellemét foglalkoztató új műszaki problémák, s az akkor a Kereskedelmi Minisztérium hatáskörébe tartozó Állami Távirdák Igazgatóságának szolgálatába lépett. Részt vett a rohamosan fejlődő vidéki távíróhálózat építésének irányításában, az osztrákok által kezdetben alkalmazott Bain féle akusztikus távírókészülékek kicserélésében, s a Morse-rendszerű domborirós készülékek bevezetésében s később a kékíró távírógépekre történő átszerel- tetésében. Az ország területe akkoriban négy távirdaigazgatóságra oszlott. 1869-ben Martint debreceni távirdaigazgatóvá nevezték ki, majd az épülő erdélyi távirdahálózat fejlesztésének irányítására 1870-ben a kolozsvári távirdaigazgatóság élére állították. A négy távirdaigaz- gató az 1870. évi októberi állapot szerint „Clement Georg Temesvár, Martin Ludwig Deb- reczin, Lanbender Julius Klausenburg, Szalay Ladislaus Pest székhellyel.” (11) Ezek szerint, Martin Kolozsvárra helyezésére csak 1870. év végén kerülhetett sor. A kiegyezés utáni években a távirdahálózat ugrásszerű fejlődése következett be. Martin Debrecenbe kerülésének időszakában — 1869-ben — 181 állami és 144 magántáviratokat is közvetítő vasúti távíróállomás működött az országban, és a távirdai vonalhossz 16.730 km volt. Martin Lajos időközben országos nevű tudóssá vált. A forgórakéta elméletére vonatkozó tanulmányát a Magyar Akadémiai Értesítő 1861. évi 1. kötetében adta közre ,,A kö- zépfuterő befolyása a forgatott testek szilárdságára” címmel. A Tudományos Akadémia már 1859-ben levelező tagjává választotta. Székfoglaló előadását „A madárszárny errő- szete” (sic) címmel 1860-ban tartotta meg. Előadásában bebizonyította, hogy kora általános tudományos felfogásával szemben, a levegőnél súlyosabb tárgyak repülése lehetséges, és az emberi repülés kérdése megoldható. Gyakorlati eredményeitől függetlenül is értékelendő az a tény, hogy világviszonylatban az elsők közé tartozott, sőt talán első volt, aki természettudományos felkészültséggel és matematikai módszerekkel az emberi repülés megvalósítása lehetőségeinek feltárását tűzte ki céljául, s munkásságával kortársai érdek65
