Postamúzeumi évkönyv, 1989

Tanulmányok - Krizsákné Farkas Piroska: A távbeszélőközpontok fejlődése 1945 után

20/200 feletti kapacitású, az ST 7055 típus 10/100, 20/200 és 40/400 kapacitás kiépítésű. Forgómozgást végző lépésenként működő szelektor típusú géppel működő alközpont az ST 7025, kapacitása 5/25. Lépésenként működő kapcsológép (marker) végzi a kapcsolást az ST 7011 típusú 3/10 vonalas alközpontnál. Csak jelfogókkal végzi a kapcsolást az ST 7006 (1/6 és 2/6) típusú alközpont. Az ST 7035 típusoknál (5/50 és 10/100) a kapcsolást marker és szelektor gépek végzik. A felszabadulás előtti időkhöz viszonyítva rohamos fejlődés következett be. A vállalatok, intézmények alközpont iránti igénye az államosítás után nagymértékben megnőtt. Az államosítása Posta kizárólagos hatáskörébe utalta a berendezéseket, azok szerelését és karbantartását. A gyors fejlődés gondokat is okozott, a 60-as évekre a mellékállomások száma elérte, esetenként meg is haladta a főállomások számát. Ez a körülmény nem kívánt forgalomtorzulást és torlódást okozott. Jellemző, hogy még ma is az összes forgalom kb. 70 %-a az alközpontok között folyik. Folytatva az alközpontok ismertetését, felszabadulás után a Magyar Posta kérésére átdolgozták az ST (Standard típusjelű) alközpontokat és STB (Standard Beloiannisz) típusjellel látták el. Az STB-6 2/6 vonalkapacitású, az STB-11 2/10 vonalkapacitású és az STB-18 3/18 vonal7. ábra. Az RX-6 alközpont

55