Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Krizsákné Farkas Piroska: A távbeszélőközpontok fejlődése 1945 után
kolc között helyezték üzembe. Budapesten az Erzsébet központot, Miskolcon az Ericsson ARG 500 tip. központot kapcsolták be a rendszerbe. A berendezés automatikusan nyomtatott beszédjegyet állított ki. Említést érdemel a falurendszerű félautomatahálózat is, melynek lényege, hogy a helyi szolgálat automatizált, a helyközi kapcsoláshoz budapesti kezelő kellett. Ilyen rendszer volt üzemben Budapest-Szentendre és környéke, Budapest-Martonvásár és környéke, Budapest-Bicske és környéke között. A háború ezt a hálózatot is teljesen elpusztította és csak újjáépítés során került újra üzembe, Martonvásár helyett Budapest-Pilisvörösvár viszonylatban. A II. világháború során a helyközi hálózat is tönkrement. Az 1949-50-es években vidéken az ún. zsinórnélküli helyközi központokat szereltek, az elsőt Szolnokon majd Debrecenben, Szegeden, Nyíregyházán, stb. A rotary távhívó rendszer kifejlesztése 1957-ben kezdődött el. Az egy-, vagy kétfrekvenciás jelzésrendszertől függően IT 1, IT2, IT3 típusjelű rendszereket fejlesztettek ki. Az első IT1 rendszert 1961-ben helyezték üzembe Budapest-Miskolc között, mely 1969- ig működött. A második IT1 rendszer szintén 1961-ben épült Pápa-Veszprém között és 1967-ben IT3-ra cserélték le. IT2 rendszert 1961-ben Budapest és Veszprém között hozták létre. 1964-ben kezdték el fejleszteni az MFC (Multi Frequency Code) 6/2 kódjelzésű berendezést és 1967-ben a Magyar Posta elfogadta. A távhívó rendszer továbbfejlesztett változata az IT3, egyfrekvenciás vonaljelzést, kettős tárcsahangot és MFC 6/2 kódjelzést alkalmaz. Egyidőben szükség volt a 7DU helyi központok és az IT3 központok között a csatlakozást létrehozni. E célra fejlesztette ki a BHG a 7DCs csatlakozót, mellyel teljessé vált a távhívóhálózat. Ma már az IT rendszert is fokozatosan az AR rendszerrel váltja ki a posta. Távhívásra az ARM 201 és ARM 202 típusú tranzit központok alkalmasak. A még működő IT3 központ felől kezdeményezett hívásnál az „első” ARM központban, az IT3 központ felé irányuló hívásnál az „utolsó” ARM központban levő áramkörök biztosítják az együttműködést. Az ARM 201 típust a belföldi távhívó hálózatban alkalmazzák. Az ARM 201/2 típus 4000 ívpont kapacitású, az ARM 201/4 típus 8000 ívpont kapacitású központ. A budapesti távhívó központot 1971. december 5-én adták át a forgalomnak ARM 201/4 tip. —, amely az automatizált helyközi szolgálat bevezetésének alapját képezte. Az ARM 202 típus nemzetközi távhívó központként alkalmas. A nemzetközi forgalmat lebonyolító központnak a minőségi és szolgáltatásbeli követelményei nagyobbak, mint a belföldi központnak. A megnövekedett követelmények miatt az ARM 202 típusú központ kapcsolómezejét 10 vezetékes átkapcsolásra tervezték. Alközpontok Az intézmények, gyárak, kórházak, stb. a belső házi, helyi (városi) és helyközi távbeszélőforgalmát általában alközponti berendezéseken bonyolítják le. Mondhatjuk,hogy az egész távbeszélő-forgalom jelentős része az alközpontokon keresztül történik. A felszabadulás előtt a kézikapcsolású rendszerek mellett alapvetően háromféle egységes típus volt forgalomban. A Citomat rendszerű alközpontokat a Telefongyár az 1940-es években gyártotta. A Citomat rendszerű alközpontok közvetlen vezérlésű és lépésenként működő gépekből épültek fel. A Citomat rendszernek az alábbi típusai voltak ismertek: 53
