Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Szabó Miklós: A Telefonhírmondó kezdő évei
1894. július 21-én azonban újabb, meglepő fordulat következett. Az 54.910/1894. sz. alatt iktatott, közös beadványban Puskás Albert és Popper István budapesti mérnök bejelentette, hogy Puskás a telefonhírmondót a szabadalom tulajdonjogával együtt eladta Poppernek, egyben kérte az engedély kiadását ez utóbbi részére, mivel kapcsolatban Popper kijelentette, hogy azt elfogadni hajlandó. Néhány hétig még kisebb-nagyobb huzakodások — hivatalos szóhasználat szerint egyeztető tárgyalások - folytak, majd a kereskedelmi kormányzat az engedélyokiratot 65.131/ 1894. sz. alatt, szeptember 26-i dátummal Poppernak kiadta. A vállalkozás hányatott hajója azonban csak kereken egy hónap múlva jutott végre biztos révbe. Popper 1894. október 29-én a Puskástól megvásárolt Telefonhírmondót, beleértve a szabadalmi jogot is, átruházta a Telefonhírmondó Részvénytársaságra — melynek ő maga egyben fő részvényese lett. E részvénytársaság valahogy és valamilyen módon belekerült a kor Budapestjének ordastörvényű gazdasági életébe, hiszen igazgatóságában olyan név tűnik föl, mint Radocza Jánosé, akiről így ír a történettudomány: „...Budapest egyes kerületeiben megjelennek a választásokat és ezeken át a kerület egész sorsát korrumpált korteseik mozgatásával teljhatalommal irányító ,törzsfőnökök’, illetve a leghirhedtebb kerületi szervezetek a pesti oldalon virulnak ki: először a VI. kerületben, ahol Radocza János ügyvéd a törzsfőnök...”3 2 Sajnos, a Kereskedelmi Minisztérium irattára a második világháború során elpusztult, így csak a már közölt, illetve hivatkozott eredeti iratanyagot ismerjük. így sok minden közbenső történés valószínűleg már örökre homályban marad, annyi mindenesetre kiderül, hogy Puskás Tivadar halála után is még kereken másfél évig folyt családja részéről a minden eszközt (s minden kapcsolatot, a magas arisztokráciától a korrupt ügyvédig) igénybevevő küzdelem, a remélt anyagi menekvés szivárványát jelentő Telefonhírmondóért. Nyilván e viaskodás a „filisterekkel” szolgált okul a kiterjedt arisztokrata s dzsentri rokonságú és ismeretségi körű családnak s a hozzá közel álló hírlapíró Kacziánynak a legendárium kisszerű bürokraták által gáncsolt és meg nem értett Puskás-képe megteremtéséhez. Ám az is érdekes, hogy éppen az ilyen apológiák mutatják a Telefonhírmondó teljes félreismerését, mindenáron erőltetve a műszaki lángész Puskás elfogadtatását, hiszen „a Telefon Hírmondó alapját az a multiplikátor képezi, melyet Puskás Tivadar talált föl.” Mindenesetre a korabeli sajtó egy része — mondhatni — ösztönösen sejtette meg a majdani nagy riválist, ám az ilyen írások Puskással foglalkozó részében sem a valódi újdonság dicsősége, hanem a technikai zseni képe tükröződik, aki méltó tenítványa a Menlo-parki varázslónak, „...és ezzel meg van oldva a betű nélkül való nyomtatás problémája. A szociális forradalomnak ki kell törnie, mert a szocializmus fő szóvivői, a nyomdászok és betűszedők kenyér nélkül maradnak...a nyomdászok harca az újságírók ellen! És az újságírók győzni fognak. Nem! nem az újságírók, hanem amit nem írnak, de mondanak - az újság, amit nem kell olvasni, csak hallgatni, az újság, amit nem naponként, vagy hetenként adnak ki, hanem óráról-órára!...Puskás Tivadar...kitűnő eszű és éles szemű ember, aki jól körülnéz az Újvilágban, néhány hétre bezárkózik Edisonnal s...mindig hoz valamit magával."33 A Telefonhírmondónak első üzleti évében. 1893. végén 497 előfizetője volt.ami 1894. végére ZZQQ-ra nőtt - viszont 1895. végén már 4915 előfizetőt jelentett a mérlegbeszámoló. Ez a látványos növekedés annak volt köszönhető, hogy a Telefonhírmondó illetékesei 42
