Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Szabó Miklós: A Telefonhírmondó kezdő évei
A május hó 23-án megtartott értekezleten az elnöklő Reiszig államtitkár kijelentette, hogy a bérleti vállalat kérelme nem vehető figyelembe, mert a) a törvény értelmében távíró-, távbeszélő- és villamos jelzőberendezések létesítésére csak az állam adhat engedélyt, ennélfogva a bérleti vállalatnak nem volt joga, hogy Puskásnak, vagy másnak bármely célra szolgáló villamosberendezés létesítésére engedélyt adjon, b) a távbeszélő-hálózat vonalai csak a kereskedelmi miniszter engedélyével használhatók más, idegen célokra, ennélfogva a r. t. nem engedheti át vezetékeit a telefonhírmondó céljaira, c) végül a r. t.-nak nincs joga arra, hogy a székesfőváros területén létesítendő új vállalattól jövedelemben való részesedést kössön ki. A bérleti vállalat r. t. képviselője a fenti kijelentéseket - amelyekről a kereskedelmi miniszter egyébként előzőleg már írásban is értesítette — tudomásul vette. Kérte egyúttal, hogy a r. t. beadványát tekintse a minisztérium tárgytalannak. Az értekezleten ezután a kiadandó engedélyokirat megvitatására került sor. Puskás Albert ugyanis az engedélyokirat-tervezet egyes rendelkezéseinek megváltoztatását kérte. Kérelmei egy részét az értekezlet teljesíthetőnek is találta, másokat ellenben nem (pl. a kizárólagossági jog, az engedély 50 évre szóló megadása, stb.). Puskás végül is elfogadta a tervezetet, melyet a kereskedelmi miniszter május végén az érdekelt minisztériumokhoz hozzászólás végett megküldött (39.294/1893). Puskás Albert azonban közben meggondolta a dolgot és június 4-én érkezett terjedelmes beadványában (41.183/1893) arra való hivatkozással, hogy az értekezleten nem szólhatott kellő alapossággal az engedélyhez, kifogásokat tett annak egyes pontjai ellen. így többek közt azt vitatta, hogy a telefonhírmondó nem tartozik az 1881. XXXI. t. c. rendelkezései alá, mert a törvény új találmányokra nem terjeszthető ki.Kérte ezért, hogy az engedélyt a szabadalmi jog alapján, az említett t. c. korlátozásai nélkül adja meg a miniszter. Újra kérte az engedély 50 évre való megadását s a kizárólagossági jogot. Kifogásolta, hogy az előfizetési díjak nagyságát a kereskedelmi miniszter állapítja meg, továbbá, hogy a vállalat haszna 7 százaléknál több nem lehet s még néhány, kisebb jelentőségű rendelkezést. Végül kijelentette, hogy amennyiben észrevételeit nem veszik figyelembe, a berendezés hazai megvalósításáról lemond és külföldön létesít telefonhírmondót. A kereskedelmi minisztérium azonban, tekintettel az előzményekre, a beadványban foglaltakat nem tárgyalta, hanem az érdekelt minisztériumokkal időközben már egyeztetett engedélyokirat szövegét a Budapesti Közlöny 1893. évi 286. számában 82.934/1893 sz. alatt közzétette. Ugyanekkor Puskásnak is megküldte az engedélyokiratot azzal, hogy az eddigi ideiglenes állapotot most már végleg szüntesse meg. Puskás Albert azonban az engedélyokiratot nem fogadta el, mert kifogásait nem vették figyelembe és 1893. december hó 31-én újabb beadványt intézett a kereskedelmi minisztériumhoz (97.935/1893). Ebben bejelenti, hogy az engedélyt nem fogadja el, s a vállalat megszűntetésére három havi határidői kér. Ezt követve az ellentétek áthidalására az érdekelt felek közt szóbeli tárgyalások indultak s ezek során kitűnt, hogy Puskás már jóval előbb a szabadalom kihasználása céljából egy olyan vállalatot létesített, melyben rajta kívül gróf Andrássy Géza, gróf Keglevich István, gróf Klobusiezk> János, gróf Eszterházy Mihály. Latinovics Albia, gróf Karácsony Camillo és gróf Hadik-Barkóczy vettek részt, mint alapítók. Minthogy azonban a szóbeli tárgyalások során az. is kiderült, hogy az engedélyokirat egyes pontjaira nézve Puskás és a többi alapító felfogása közt is ellentét van, a kereskedelmi miniszter az. egész kérdést mi nisztertanács elé akarta vinni."'11 41
