Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Szabó Miklós: A Telefonhírmondó kezdő évei
léptetem életbe, ezáltal hazám iránt tartozó kötelességemet akarom leróni. De ezen eljárásom által, úgy hiszem, másrészt jogos igényt szereztem magamnak azon várakozásra, hogy a Magas Kormány közhasznú vállalatom életbeléptetését minden kitelhető módon előmozdítani és megkönnyíteni kegyes legyen. Ezen reményben ismétlem fent említett alázatos kérelmemet és maradok Nagyméltóságod kegyes elhatározásait bizalommal várva, mély hódolattal Nagyméltóságodnak alázatos szolgája Puskás Tivadar.”29 A kérvényre az alábbi válasz érkezett: „A Telefon Hírmondó mostani üzeme csak kísérlet, mely a Kereskedelmi miniszter engedélye alapján gyakoroltatik. Ez a dolog nagy fontosságú elvi kérdésekkel van kapcsolatban. A közhíreknek a távbeszélő útján egy központi helyiségből való szétágaztatása ugyanis fontos hatalmi eszközzé fejlődhetik, mert ily módon valamennyi nagyobb várossal, sőt megfelelő távbeszélőhálózat kiépítése után az ország valamennyi községével egyidejűleg lehet tudatni egy központi hivatalból a hadászati, politikai, államrendészeti, társadalmi, vagy bármely tekintetből fontos eseményekre vonatkozó értesítéseket. Az elektrotechnika mai fejlettsége mellett nem lehetetlen olyan berendezés létesítése, amely központi hivatalból élőszóval mondott közléseket egy bizonyos helyiségben minden ott jelenlevő által egyszerre meghallható hanggal reprodukálja és amely automatikus kapcsoló segélyével mindig csak az újabb hírekre kezd működni, sőt nem lehetetlen olyan berendezés sem, hogy villamos úton nem csak a beszéd legyen hallható, hanem maga a beszélő személy, vagy a papírlapra írt közlemény szemmel is láthatóvá váljék. Ezek a szempontok magukban véve is a legnagyobb óvatosságot parancsolják oly intézkedéseknél, amelyek az állami rendelkezés szabadságát bármi tekintetben is korlátoznák. Erre való tekintettel a törvényhozás az 1888. évi XXXI. tc.-el minden ilyen nemű intézmény berendezését az állam fenntartott jogai közé sorolta. Tekintetbe veendő továbbá az, hogy az 1848. évi sajtótörvény csak a gondolatok sajtó útján való közléséről intézkedik, holott ezzel a berendezéssel a gondolatok közlése élőszóval történik, aminek semmi nyoma nem marad.”3 0 A továbbiakban érdemes egy hosszabb részt közölni abból a cikkből, mely 1931-ben a magyar távbeszélő 50 éves alkalmából a Telefonhírmondót ismertette: „Puskás kérvényét, mint történelmi dokumentumot, azért tartjuk szükségesnek szószerint idézni, mert ebben Puskás maga cáfolja meg azokat, akik azt állítják, hogy a feltalálót a bürokratizmus akadályozta meg abban, hogy találmányát Magyarországon elterjessze, illetőleg azt gazdaságilag kihasználhassa...hiszen megállapítható a kérvényből az is, hogy Puskás a találmányához szükséges kísérletek megkezdésére már a kérvény benyújtását megelőzően szóbeli engedélyt kapott. Ennek a szóbeli engedélynek alapján aztán Puskás nemcsak a találmány gyakorlati kiviteléhez szükséges kísérleteket ejthette meg, hanem a Magyar utca 6. sz. házban a Telefonhírmondót be is rendezte, mielőtt erre az írásbeli engedélyt megkapta volna... Az engedélyezéssel kapcsolatos fontos kérdések megkezdésére végett annak megadása előtt a kereskedelmi miniszter az érdekelt minisztériumokat nevezetesen: a miniszterelnökséget. a belügy-, igazságügy-, pénzügy-, hovédelnv és hadügyminisztériumokat 1893. évi április hő 7-rc értekezletre hívta össze. Az értekezleten maga Lukács Béla kereskedelmi miniszter elnökölt és rajta kívül a kereskedelmi minisztérium részéről Reiszig Ede államtitkár. Heim Péter miniszteri tanácsos. Szabó Béla miniszteri osztálytanácsos. Balta Pál postamérnök, a miniszterelnökség részéről Barkassy Géza miniszteri osztálytanácsos, a 39
