Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Szabó Miklós: A Telefonhírmondó kezdő évei
romantikus legenda egyben megegyezik, a kilencvenes évek elején Puskás Tivadar és vállalkozása a csőd szélére került. A további hitelforrások bedugultak, a hatalmas kölcsönt nyújtó, s a részvények többségét bíró Pesti Magyar Kereskedelmi Bank mind erősebben szólt bele az üzletvitelbe s nyilván nemhogy további hitelnyújtásra nem volt hajlandó, hanem minden pénzügyi eszközzel a maga követeléseinek biztosításán fáradozott.27 A kiutat csak valami olyan, kis befektetéssel járó s gyors sikerrel kecsegtető vállalkozás jelenthette, mely — lehetőleg szabadalmi védettség oltalmában — kizárólagosan Puskás Tivadar tulajdona, s képes aránylag rövid időn belül anyagilag függetleníteni és megrendült pénzügyi helyzetét stabilizálni. Puskás ismerhette a Teatrofont - a Telefonhírmondóval azonban tartalmát és célját illetően teljesen újat, korát megelőző valamit alkotott, olyasnút, amire a Teatrofon s társainak létrehozói még csak nem is gondoltak. Uj tömegkommunikációs eszközt, az auditív tömegkommunikáció alapját teremtette meg. „Tömegkommunikáción azoknak a közléseknek az átadását értjük, melyek tájékoztatják...azt az eléggé ismeretlen számú embert, akik egymás közti lelki és társadalmi kapcsolatok nélkül s a kommunikáció forrásaival való közvetlen érintkezés nélkül élnek.’"2* Maga írta cikkében az újdonságot a beszélő újság hírközlő mivoltában jelöli meg, a nyomtatott sajtó mellett egy új médiumot indítva versenybe. Új társadalmi igényt ismert föl s annak kielégítésére vállalkozott. A dalműtelefon. Teatrofon s egyéb -fonok a telefon alkalmazhatóságának csak egy olyan területét vették birtokba, ami a társadalmi használhatóságban nem jelentett alapvetően újat. Mivel Puskás számára a szabadalmi oltalom nagyon fontos volt, az ismert elemekből (s ismert kapcsolástechnikával) felépített rendszert az újszerű „Organisation” révén próbálta meg támadhatatlanná tenni. Érdemét nem csökkenti, hogy műszakilag csak adaptált, hiszen az adaptáció egy új, eredeti tömegkommunikációs medium teremtésének eszközévé lett. Puskás Tivadar 1893. máricus 2-án Lukács Bélához, Magyarország akkori kereskedelmi miniszteréhez kérvényt intézett: „Nagyméltóságú Miniszter Ur! Kegyelmes Uram! A találmányomat és tulajdonomat képező .Telefon Hírmondó’-val, melyre vonatkozólag szabadalmamat...a Nagy mélt óságod vezetése alatt álló m. kir. minisztériumnak szabálysze- rűleg bejelentem, Nagyméltóságod kegyes szóbeli engedélye folytán széles alapra fektetett, beható kísérleteket tettem, melyek folyamán ezen Telefon Hírmondónak életképessége és közhasznú volta minden kétséget kirázólag igazolást nyert. Minthogy ily biztató tapasztalatok után a Telefon Hírmondót Budapest Fő- és székvárosban létesíteni óhajtom, ennélfogva...azon alázatos kérelemmel bátorkodomNagyméltóságodhoz fordulni, miszerint ezen Telefon Hírmondónak Budapest fő- és székvárosában való létesítésére, berendezésére és üzletbentartására a kizárólagos engedélyt nekem ötvenévi időtartamra megadni kegyeskedjék. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy kérdésben forgó találmányomra a szabadalmat nem csak a kontinens összes államaiban, de. sőt több tengerentúli államban is biztosítottam már. (Puskás itt nyilván a beadott szabadalmi kérelmekre gondolt. Sz. M.) Szent meggyőződésem, hogy ezen idegen államok is a legmesszebbmenő koncessziókkal fogják támogatni ezen nagyérdemű és közhasznú új intézmény életbeléptetését. Ha mindamellett is arra határoztam magamat, hogy ezen találmányt legelőször hazámban 38
