Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Szabó Miklós: A Telefonhírmondó kezdő évei
Külső Nádor utca 86. sz. (most lipót körút 1. sz.) házban s az akkor kezdetleges átkérő rendszer mellett nem volt alkalmás arra, hogy jó szolgálatot nyújtson - hogy az előfizetők egyre jobban és jobban panaszkodtak és hogy tökéletesebb berendezések létesítését sürgették, azon nem lehet csodálkozni. Úgy látszik azonban, hogy a vállalat nem rendelkezett azokkal az anyagi erőkkel, melyekkel az egyre jobban növekedő számú előfizető igényeihez mért gyökeres átépítéseket végre lehetett volna hajtani.”21 ’22 Végül is a közkereseti társaság 1887. szeptemberében feloszlott, viszont egy hónapra rá, október 18-án az államkincstár s Puskás Tivadar egy olyan szerződést kötött, mely szerint a budapesti telefonhálózatnak az államkincstár lett a tulajdonosa, ám azt az engedélyes Puskás ugyanakkor 30 évi időtartamra bérbe vette, s jogot kapott 650.000 forintnyi (1.300.000 aranykorona) kölcsön felvételére - a bérleti vállalat pénzkezelése pedig a minisztérium ellenőrzése alá került.23 Ez az ellenőrzés nyilván az állam bizalmatlanságát fejezte ki, hiszen a „Budapesti Távbeszélő hálózat bérleti vállalat” részvénytársaság lényegében továbbra is Puskás Tivadar vezetése alatt működött, aki az anyagi problémákon olyannyira nem tudott úrrá lenni, hogy „...a budapesti hálózat nem haladt a fejlődő telefontechnika színvonalán, sőt attól erősen lemaradt. Puskás a közönség igényeit kielégíteni semmi téren sem tudta, viszont annyira eladósodott, hogy már 1889-ben a kereskedelemügyi miniszter arról tárgyalt az igazságügyminiszterrel, hogy Puskás hitelezőitől miként mentsék meg a budapesti telefon- hálózatot, s annak az állam részére járó bérjövedelmét, mivel a bíróságok egymás után vezetnek ellene foglalásokat (15.172/1889. Kér. Min. 19.336/1889. Kér. Min. iratok)”24 A bajok sűrűsödtek, 1890. elején a Magyar Kereskedelmi Csarnok írásos panaszával már egyenesen a kereskedelemügyi miniszterhez fordult, ehhez járult, hogy időközben Budapesten megindult a villamos közúti vasút, s mivel az éppúgy a földet használta áramvisszavezetésre, mint a távbeszélő-hálózat, valamint sok helyütt a házak falára szerelt telefonvezetékek hosszú szakaszokon párhuzamosan futottak a villamos felső vezetékeivel, a telefonkészülékekben tűrhetetlen zúgások és zörejek keletkeztek.25 A keresekedelemügyi miniszter a panaszok kivizsgálására bizottságot rendelt ki, ennek jelentése alapján a bérleti vállalatot különféle intézkedések végrehajtására kötelezte. Ezek többnyire igen jelentős költséggel jártak, mint például a vezetékhálózatnak tali-tartókról tetőtartókra való áthelyzése, a 6 központból három megszűntetése, a megmaradó három megfelelő kapacitásbővítése és kellő számú új összekötő vezeték kiépítése révén, ugyanakkor a kettős vezetékre történő átépítéstől egyelőre eltekintett a minisztérium. A Budapesti távbeszélő-hálózat bérleti vállalat r. t. s elnöke, Puskás Tivadar, meglehetősen reménytelen anyagi helyzetbejutott. A Puskás-legendárium, melynek egyik forrása Kacziány Géza író, hírlapíró az előzőkben vázlatosan tárgyalt időszakot és eseményei a következőképpadja elő: ....Tivadar rögtön otthagyta Párizst és minden ottani üzletét, s átköltözött Budapestre, á tvette és igazi nagyságára fejlesztette a budapesti telefonhálózatot...ámbár Baross Gábor érthetetlen ellenszenvvel viseltetett Puskás Tivadar működése iránt és útjába minden akadályt gördített... ekkor eladta azt és a kapott pénzt beleölte más nagyvállalataiba... mik kétmillió forintnyi vagyonát fölemésztették... Puskás anyagilag letört s fényes háztartását is kénytelen volt korlátozni... végre 1893. elején megalkotta Budapesten a Telefonhírmondót. melynek alapját az a multiplikátor képezi, melyet Puskás Tivadar talált föl,s mely lehetővé teszi, hogy egyszerre tízezrek hallgathassák..."25 Mind a rideg tények, mind a 37
