Postamúzeumi évkönyv, 1989
Tanulmányok - Heckenast Gábor: A Magyar Rádió stúdiójának története
Körülbelül ilyen helyzetben jutott el a Rádió az évszázad feléhez, s kezdődtek meg a sokat emlegetett ötvenes évek. 1948 végén beérkezett az akkor még a Postához tartozó Stúdióba az első igazán korszerű stúdiómagnetofon: az angol EMI gyár BTR-1 típusú készüléke 11. ábra. A 2. magnó, a svéd AEG által gyártott magnókkal A gépek mellett Benkő Ferenc, 1949. Ezzel egy alapvetően új korszak vette kezdetét. A következő évben, években további EMI, AEG, Oliphon, Tolana, Philips magnók kerültek üzembe. A gépek számának növekedésével a mágneses hangrögzítés mindennapi gyakorlattá vált, nemcsak a stúdióban, hanem a riport műsoroknál is. Igaz, akkor még nern könnyű, hordozható riportermagnók segítségével, hanem a közvetítőkocsikba beépített készülékekkel. 1949-ben más szempontból is lényeges, a további fejlődést alapvetően befolyásoló műszaki előrelépés történt. Mint korábban már említettem, mindeddig a stúdiókból a jel mikrofonszinten érkezett az első emeleti „Erősítőben” felállított, tehát centrálisán elhelyezett erősítőlánc bemenetére. A stúdiók megfigyelő helyiségében technikus nem tartózkodott, így a technikus a stúdióban folyó produkciókkal, de még a rendezővel sem volt közvetlen kapcsolatban. 1949-ben készült el a Rádió laboratóriumában a háborús bombasérülésekből akkor újjáépülő 1. stúdió számára az első keverőasztal. Ezt a keverőasztalt sorra követték a többiek. Ezeket már az ipar szállította: 2 db-ot a Standard, 4 db-ot — majd 12