Postamúzeumi évkönyv, 1989

Tanulmányok - Heckenast Gábor: A Magyar Rádió stúdiójának története

létesült prózai műsorok céljára. A 10. stúdiót hírolvasás céljára hozták létre, közvetlenül a hírszerkesztőség mellett. A fejlesztés eredményeként a stúdió alapterülete 275 m2-ről 813 m2-re bővült. Ennek megfelelően lényegesen bővíteni kellett az „erősítő” felszerelését is, méghozzá új helyiségben. Most már 6 főerősítő és 10 szétosztó erősítő szolgálta a műsort.

5. ábra. A viaszlemezvágó próbaüzeme. Előtérben Tomcsányi István, mögötte löm- csányi Béla. 1934.

Alapvető változást hozott a hangrögzítő berendezések megjelenése. 1934 elején 2 db Neumann gyártmányú viaszlemezvágó került üzembe. Ennek a berendezésnek segítségével egy 30 mm vastag, korong alakú viaszhenger simára csiszolt felületére ún. vágófejjel a hanglemezzel azonos spirális barázdába lehetett hangfelvételt készíteni. Ha a felvételre már nem volt szükség, a felső viaszréteget lecsiszolták, s a lemez új felvételre felhasználható volt. Az első évben 800 ilyen felvétel készült.

Rövidesen üzembe kerültek a Telefunken cég kisebb méretű, így kocsiba történő beépítésre is alkalmas lemezvágói, amelyek a „Decelith” márkanevű műanyaglemezre készítettek felvételt. Ennek hangminősége ugyan valamivel gyengébb volt, kezelése azonban lényegesen egyszerűbb. Ennek eredményeképpen a felvételek száma jelentősen növekedett s kb. havi 350 felvétel körüli értéken stabilizálódott.

1938-ban érkezett be az optikai hangrögzítési eljárással dolgozó „Selenophon” berendezés. A szükségszerű előhívási művelet miatt ez a módszer a gyakorlatban meglehetősen komplikáltnak és lassúnak bizonyult.

7