Politikai Kiadás 1911. június
1911-06-23
. >u leientik: Az aradi ox^'sszövatségkérelmét^ hogya hat6Jagyvársdrsl. táviratozzák: A wjiagyar ^ásrireti/jíroda munkatér eának alkalma volt t»BtélhÍ^2i«ngrB Vazul ^vikárüji, orsz. képviselővel, a ki e román nemzeti komité válságáról a következő .kijelentest tette: - Afíömán nemzeti komité körail történő események kétségtelenül jelentőséggel bírnak, de nem olyan horderejüek^^gint a hqgy .aztravatatlat?-í nok elképzelik. A komitének évekkel ezelőtt volt súlya s politikai fektorként szerepelt, az utótobi időben azonben oly belső viszályok tomboltak a nemzetiségi párt kebelében, a melyek aláásták a komité tekintélyét. A vezetőségben ma már Inkább fiatal ügyvédek, szereplésre vágyó urak foglalnak helyet, a kik oóltudatos törekvések helyett saját személyes ügyeikkel foglalkoztatják a román közvéleményt. A régebbiek közül I^yefalvi Papp György Mihályi Tivadar, sőt maga Lukácaiu László is részben tétlenek, részben tehetetlenek a pártban végbemenő villongásokkal és terrorizmussal szemben. Legtekintélyesebb volt még köztük Oncu Miklós, de éppen ö lepett ki a komité tagjai közül a leghamarabb. A román közönség - folytatta. Mengra - csak örömmel fogadná, ha a komité végleg beszüntetné működését. A,Tjr i b. u n a es a Románul cimü lapok harca anélkül is örökös dilemma ele, állította a románokét abban a tekintetben, hogy tulajdonképen kire is hallgassanak. Egyebet nem olvashattak,minthogy a nemzetiségi párt férfiai szidják és gyalázzák egymást és szakadatlanul leleplezésekkel tárják fel a párt sebeit. Valóságos megkönnyebbülést jelentene a román intelligenciára és a papságra, ha most a komité veszekedéseinek lidércnyomásától megszabadulnának. A komité munkájáról nem akarok most nyilatkozni, folytatta íúengre, iün már régen nem érintkezem azokkal az emberekkel, de egyébként is a komitének soha tagja nem voltam; Csupán egyetlen egy Ízben vezettem a komité ügyeit.Azonkívül engem elég tánadás ért már *z utóbbi időben tisztán azért, mert a meggyőződésemet követve, a közérdek szem előtt tartásával a román rvtcazetiségi politika régi módszerének meddőségét hirdetem s a magyarsággal való békés együttmunkálkodást propagálom. A komitérői azonban- annyit mar juaius 2-án a képviselőházban tartott beszédemben is kijelentettem, hogy tisztára a kormány jóindulatú elnézésének és türelmének köszönhetik azt,hogy működik, mert hiszen a 71/394 sz. belügyminiszteri rendelet megállapította, hogy a román nemzetiségi párt fennállása jogalappal nem blr s ha működését a regi irányban folytatja, a legszigorúbb tömeges eljárás fog ellene folyamatba tétetni. A nemzeti komité azaz a pártvezetőség bomlása következményeiben csak'üdvöa lehet.A román papság, a mely eddig a párt nyűge alatt állott, felszabadul a terrorizmustól és visszatér az egyházfőkhöz,ez ő természetes vezetőihez. Bekövetkezik;ez, a mit Tisza István mondott, hogy a román nép belátja csakhamar, hol keresse az ő vezetőit és ezzel együtt bolöogulását. A román egyházi férfiak közül senki a komiténak tagja nem volt és éppen az egyház és ezzel szoros kapcsolatban a nép érdekében a főpapság nem is nézhette jó szemmel a nemzeti komité működését. Akkor, a midőn én a görög keleti papság helyzetének javítását kértem a kormánytól ,,J[pbb szolgálatot tettem a papságnak, mint a mikor a komité folytonos nagyhangú politizálással, káronkodásokkal, jelszavakkal akarta a román nép, az intelligencia és lelkószker boldogulásét megszerezni. A komité válsága véglegesen fölnyitja a román lelkészek szemeit és ha őket elvesztette a nemzetiségi párt, akkor végleg elvesztette a román népet is. Ha tehát a komitének az utóbbi időben már nagy jelentőséget nem is lehetett tulajdonítani - fejezte be Mangra beszédét - a bomlás processzusa mégis elég fontos momentum arra, hogy az egészséges román-magyag* politika kialakulását siettesse. íl.Mittaísauseabt- • 23.Juni 1911. . „„ . 0 á 1 . "88..Tani. D«r Babab zufolg* d * n ^ixss^aVzM^rfSng 0 Starti I«st ua I Tag, ******* -rd«a.
