Philatelia, 1925 (11. évfolyam, 1-3. szám)
1925-02-01 / 2-3. szám
24 o'dal PHILATELIA 2—3 szám Scott. Ezekről kevés jót mondhatok, mind a kettő csapni való. ámbár itt az országban nem sok vizet zavarnak, de annál többet külföldön. ívért Magyar- országon is eléggé él van terjedve, mert tengerentúli része mintaszerű. Annál rosszabb a magyar bélyegek feldolgozása, úgy tárgyi tekintetben, mint árazás dolgában. Néhány magyar kereskedő, akik Iverttel összeköttetést tartottak fenn, próbáltak a dolgon segíteni, sőt teljesen kidolgozott magyar részt is küldtek be, de minden kísérlet hiábavalónak bizonyul. Egyetlenegy méltó válasz lehetne csak ez eljárásra, ha kereskedők és gyűjtők közös elhatározással mindaddig száműznék ezeket a katalógusokat, amig az elmaradt haszontól megijedve, észbe nem kapnak és jobb belátásra jönnek. Azonkívül azt ajánlanám mindenkinek. aki csak magyar bélyeget gyűjt, hogy csere, vétel, eladás dolgában csak magyar katalógusok alapián rendezkedjék be. Van elég ilyen szakköny- vünk, amelyek úgy tartalmilag mint érékelés dolgában teljesen megbízhatók. Jászai E. J. és Reflex katalógusai a magyar bélyegek tanulságos és kimerítő munkái. Sajnos, árazás tekintetében ma már nem használhatók. mert az idők folyamán elavultak. Ez utóbbi célnak azonban teljesen megfelelnek dr. Weinert és ErdődR Knernek katalógusai, amelyek legközelebb uj kiadásban kerülnek a bélyegpiacra. Ha tehát csak egy kis jóakarat lakozik a külföldi kataló- guskiadckban, sietnek majd leg- közelebbi kiadásukban felhasználni a magyar katalógusok tapasztalatokon és tanulmányokon alapuló eredményeit. A magyar filatéliai szakirodalom múltja és jelene. Irta: Örvös János. A magyar gyűjtők bámulatos közönnyel vették tudomásul, hogy a bélyegeket rendszerbe foglalják, sőt a bélvegegyede- ket is tudományos izű analízis alá vetik. Gyűjtöttek a saját maguk gusztusa szerint és nem törődtek a fejlődést előmozdító szaksajtóval. Sajnos a már meg lévő budapesti egyesületek sem érezték fel a szaksajtó jelentőségét és igy a meginduló lapokat nem támogatták és szak- kiadványok megjelentetésével sem pótolták eme mulasztásukat. Mégsem volt azonban hiábavaló ama lelkes filatélisták munkája, akik szaklapok kiadására vállalkoztak: igen sok városban volt ugyanis egy-egy vérbeli flatélista, aki megértette a szerkesztők intencióit s tudását örömmel egészítette ki az újabb ismeretekkel, felfedezésekkel. sőt ezek nyomán további kutatásokba is fogott. Az egy városi gyűjtők között legtöbb esetben a személyes érintkezés is megvolt és élőbb- utóbb. önkéntelenül bár, mindenki belekapcsolódott a fejlődésbe. A szaklapok nálunk mindig éltek: ha az egyik elvérzett, jött helyébe a másik. Es
