Philatelia, 1925 (11. évfolyam, 1-3. szám)

1925-01-01 / 1. szám

1. szám

PHILATELIA

17. oldal

mel konstatálhatjuk, hogy a vidéki magyar városokban nyomott »primitiv« lapocskák értékesebbet és érdekesebbet nyújtanak, mint a fényes papirosu, gyönyörű tipografiáju külföldi lapok. A múltról beszélünk, mikor minden értékes megállapítás egy-e^v felfedezés eredménye volt. De nem kevésbé volt nehéz feladat a bélyeggyűjtés irányait is megszabni. Büszkén állíthatjuk, hogy a magyar fila- télai szakirodalom már a múltban is megfelelt hivatásának.

Folytatjuk.

300000000000000000000000

I» LSPU T A y

oooooooooooooooooooooooocr

A Pelöfi-bélyegek sorsa.

Sokat irt lapunk a Petőfi- emlékbélyegekről és ha most Disputa« rovatunkba is beki- vánkozott ez a téma, indító okul a budapesti »Philatelia« hasontárgyu cikkét nevezhetjük meg. Jól tudják a gyűjtők, hogy a Petőfi-bélyegeket megjelenésükkor a szerencsétlen értékesítési mód dacára is, magyar érdekből, feltétel nélkül dicsértük és tőlünk telhetőleg igyekeztünk mennél szélesebb körben népszerűvé tenni ezeket. Amikor azonban köztudomásúvá vált, hogy a kiadott 500 ezer sorozatból 450 ezer megmaradt, kötelességünknek tartottuk úgy a gyűjtőket, mint az illetékes köröket figyelmeztetni, hogy a magyar posta, a magyar bélyeg, a Pe- tőfi-kultusz és a jótékonyság érdekeinek semmi szin alatt sem felel meg a 90 százaléknyiig érintetlen készlet en block való eladása, hanem legcélszerűbb az egész készlet felülnyomása, amely által a felülnyomás nélküli Petőfi-bélyegek ritkaságokká válnak, mig a felár nélküli s nem magas nominálu (1—10.000 koronás) felülnyomásos bélyegeket nagyrészt gyors tempóban átveszik a filatélisták és a tekintélyes készlet révén megvan a lehetősége annak is, hogy az összes postahivatalok kapjanak ezen bélyegekből, miáltal a rendes postai forgalomban realitásuk patináját is elnyerik. A magyar gyűjtővilág feszült érdeklődéssel várta, vájjon meghallgatásra talál-e ezen egyetlen helyes propozició. A magyar posta vezérigazgatósága reflektált is nyílt levelünkre, sajnos, ez elutasitó volt. Az en block eladási üzlet már akkor perfektuált volt. A budapesti »Philatelia« most azt akarja igazolni, hogy a választott megoldás volt a leghelyesebb. De csak akarja az igazolást, mert egyetlen érvet sem sorakoztat fel mellette. Tudjuk, hogy a budapesti »Philatélia« tulajdonosa érdekelve van a megmaradt készletek megvásárlásánál és igy érdeke, hogy kedvező hangulat teremtődjék ismét ezen bélyegek körül. Mondhatjuk, magunk is szeretnénk ezt, de van-e jogunk elűzni a gyűjtők azon aggodalmát, hogy ezen bélyegek a roppant készletek miatt nem fogják tudni tartani mai áraikat. Egészen bizonyos, hogy az en block tétel vevői megtalálják számításaikat, aminek csak örülni tudunk, lévén érdemdús kereskedőkről szó —, ha egy kicsit realizálódik a nagybani ára ezen bélyegeknek, a bélyegnagykereskedők is fokozottan fognak érdeklődni a Petőfi-bélyegek iránt, csupán a kiskereskedelemben morzsolódik majd le a mai ma-