Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1924-06-01 / 5-6. szám
5'6. szám PHILATELIA 9. oldal Tengerentúli fílatéliai állapotok Irta: BAGYON OTTO, Buenos Aires Idestova két éve annak, hogy Pesttől való megválásom után, mint szikratávirász és világjáró bélyegkereskedő Constanzától- Christiániáig, Londontól-Colom- bóig, Las Palmastól-Capetownig és Manillától-Valparaisóig áthajóztam néhányszor a végtelen Óceánt, mig most végre Buenos Airesben telepedtem le egy kis pihenőre. Itt ért a „Philatelia“ jubileumi száma és szerkesztőjének levele s mondhatom leírhatatlan örömet szereztek. Szives örömest teszek eleget a „Philatelia“ kérésének is és egy cikksorozatban megírom mindazt, ami közérdekü’tudnivaló a tengerentúli filatéliai helyzetről. * Északamerikában és a déltengeri szigeteken Scott katalógusa, Dél és Középamerikában a spanyol Galvez jobb volta dacára túlnyomó többségben az Ivert- katalőgusa használatos. Keletindiá- ban és más angol gyarmatokon pedig a Sztanley-Gibbons féle, felette gyenge árjelző könyv van általánosan elterjedve. Nézetem szerint a négy világrészen átlag ívért a leghasználatosabb. Senf és Michel errefelé fehér holló számba megy. Ezen katalógusok, — mi sem természetesebb — a „győztes“ államok bélyegeit igazságtalanul magasan, mig a vesztesekéit aránytalanul alacsonyan taksálják. Ha már most, például egy budapesti vagy wieni filatélista New-Zeulandba küld Senf szerint 100 aranymárka értékben bélyegeket cserébe, a new-zeu- landi gyűjtő Senf hiányában Scott szerint átkatalógizálja a küldeményt és ugyancsak e szerint küldi az ellenértéket. A sajnálatos tény tehát az, hogy önhibáján kívül pesti cseretársát alaposan megkárosítja. A tengerentúli gyűjtő hozzá van már szokva egy dollárért nagyon sokat kapni, ez érthető is mikor 5—10 centért már gyönyörű sorocskákat vásárolhat, nem is a gyűjtőktől, hanem tetemes tőkével dolgozó kereskedőktől. Az az érdekes eset áll tehát fenn, hogy a gyűjtő a tengerentúlon olcsóbban vásárolja a bélyegeket, mintha Európából cseréli S jobban is jön ki, ha csereanyagát pénzzé téve, gyűjteményét szintén vásárlás utján gyarapítja. 150—200 darabos küldeményeket egy szigetbeli gyűjtő nem is tud ráfizetés nélkül elintézni, mert amikor ő pld. Madonnás, árvizes stb. bélyegeket csomagáruban kap, a küldött bélyegek neki esetleg az ajánlott portót sem érik meg. Innen az, hogy a vonzó csendes óceáni szigetek bélyegeire sovárgó gyűjtők küldeményei legtöbbször vá- lasznélkül maradnak. Csupán európai bélyegeket gyűjtő filatélisták a tengerentúlon igen kevesen vannak. Leginkább vagy általános gyűjtő az illető, vagy csupán Angliát és gyarmatait gyűjti esetleg speciálizálja is, avagy egyedül Afrika bélyegeiben telik öröme. Specializálnak a tengerentúlon is, ki-ki régi vagy uj hazája avagy kedvenc állama bélyegeit; az egész világot speciálizálni különben merő lehetetlenség is volna. Egy emberöltő és egy szép vagyon kevés volna egy általános speciális gyűjteménynek félig-meddig való összehordozására. Ne tessék tehát hinni, hogy ki