Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1924-02-01 / 2. szám

A „PIIILATEL.IA“ II. SZÁMÚ MELLÉKLETE

Szakirodalom

Esen rovatunkban minden beküldött szakmunkát ismertetünk.

— Rédey Miklós : A színes ér- tékszámu levélboritékos rajzu bélyegeink (a 3. és 4. magyar posta- bélyegsorozat). A Levélfoélyeg- gyüjtők Első Hazai Egyesületének érdeme, hogy nem hagyja továbbra is kiadatlanul a magyar bélyegek történetét, hanem áldozatok árán is hozzájuttatja ehhez a magyar fdatelisták nagy táborát. Köztudomású ugyanis, hogy Rédey Miklós főkapitányhelyettes ur, a nagynevű magyar specialista évtizedes búvárkodásának eredményeit régen papírra vetette s idáig csupán a viszonyok akadályozták ezek megjelentetését. Pedig egy újabb keletű alapos szakmunka hiányát már igen éreztük ; DessewfTy gróf munkája ugyanis amennyire nagyjelentőségű mint első forrásmunka, kétségtelen a soksok újabb búvárkodás után annak hiányossága is. Többet ad már DessewfTy gróf könyvénél Payer Béla nagyértékü könyve magyar bélyegeinkről, ez utóbbi azonban német nyelven jelent meg, igy ezen körülmény miatt is rengeteg magyar gyűjtő számára hozzáférhetetlen ; ha pedig megemlítjük még azt is, hogy DessewfTy gróf munkája ma már könyvritkaság, Payer könyvét pedig előkelő kiállítása miatt csak méregdrága áron lehet beszerezni : nyilvánvaló, hogy egy olcsó és a legújabb búvárkodások eredményeit is felölelő nagyszabású tanulmány kiadására a tizenkettedik órához érkeztünk, így a Levélbélyeggyüjtők Első Hazai Egyesülete dicséretre méltó kötelességet is teljesített,

mikor Rédey Miklós ur munkáinak sorozatos kiadását elhatározta.

Rédey főkapitányhelyettes ur első két könyvét a kőnyomatos és rézmetszetü királyfejes bélyegekről a „Philatelia“ októberi számában ismertettük már. A múlt esztendő végén megjelent harmadik kötet az 1874. (vízjeleden) és 1881-es (vizjeles) magyar bélyegeket tárgyalja, külön kitérve ezek tervezeteire, a megjelenések idejére, a bélyegek nyomására és szóváltozataira, a papiros fajtájára és fogazatokra, a bélyegek enyvezé- sére s végül hamisítványaikra.

Amikor a kitűnő munkát olvassuk, sokszor úgy érezzük, hogy a tömör és világos sorok dacára szükség volna helyenként egy-egy magyarázó képre is, ezért jobb napok szülöttjeként már most remélünk egy illusztrált kiadást is szerzőtől s még egykét kiváló specialistánktól, de mily könnyű lesz már akkor a munka a teljes Rédey-mű után.

A jelen III. kötetből a levél borítékos bélyegeink korának, illetve akkori postai viszonyaink jellemzésére álljanak itt az előszó következő sorai :

„Az a megkötöttség, amibe a magyar postaügy került 1867- ben Ausztriával szemben, 1878- ban még szorosabb lett. Az 1878. évi XXVI. te.-be iktatott vám- és kereskedelmi szerződésünk 18. cikkelye ugyanis újólag kimondotta, hogy :

A posta- és távirdaügy a két állam területén külön, de amennyiben a forgalom érdeke kívánja, egyforma elvek szerint fog rendeztetni és igazgattatni.

Baross' Gábor miniszter vas-