Philatelia, 1924 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1924-02-01 / 2. szám

A „PHILATELIA“ I. SZÁMÉ MELLÉKLETE

A különleges magyar bélyeggyűjtésről

Irta: Prof. dr. Erdődi, Rákospalota

Magyar lélekkel köszöntőm tizéves jubileuma alkalmából a Philateliát és annak jeles szerkesztőjét. Köszöntőm bátorságáért, hogy mostoha viszonyaink között szaklapban vállalkozott a magyar bélyeggyiijtés eszméjének megteremtésére és megerősítésére a köréje csoportosult lelkesedve-lelkesitő szakírók segítségével. Köszöntőm szívósságáért, amellyel a legválságosabb időkben is iparkodott fentartani lapját, hol Nyíregyházán, hol — mikor Csonkamagyarország lettünk — Ungvárt, most pedig a nagyszámú magyarlakta Wien- ből indítja útnak a magyar illatéba szolgálatába.

Mi volt ez tiz évvel ezelőtt ? Gyenge palánta, amelyet még kis kertben öntözgettek, nyesegettek félénk kezek. Most megerősödött és még álmainkban sem elgondolt erős növénnyé fejlődött, amely a háború borzalmai közt és utána nem hogy elsenyvedt, ellenkezőleg, hatalmasan kifejlődött. És ha a magyar különle- gességgyüjtés még nem ment át annyira a köztudatba, amint azt megérdemelné, ma mégis egy hatalmasan megnövekedett magyar gyűjtő tábort láthatunk nemcsak itt az országban és elszakított részein, hanem messze túl az Adrián és Kárpátokon is.

Köszönhető ez szakíróinknak és munkáiknak, amelyekben szakadatlanul a magyar bélyeg- gyűjtésre serkentették úgy a felnőtteket, mint a fiatalokat. Ennek a megnövekedett tábornak szellemi táplálék, útmutatás is kellett a gyűjtés labyrinthusában. Mindnyájan iparkodtunk ezt nekik megadni. Nem sorolom fel a sok munka és iró nevét, akik ezen a téren buzgólkodtak ; bizonyára méltó helyen fognak felsorakozni ez ünnepi számban. Csak megemlékszem egynéhány kis munkáról (a szerkesztő kívánságára !), amelyekben én is kivettem részemet a magyar illatéba érdekében.

Az 1923. év elején megjelent egy kis Ízlésesen kiállított könyvecske, magyar és német nyelven, Rédey—Erdődi—Kner szerkesztésében, amely a magyar bélyegek hiányjegyzékét tartalmazta vízjel és fogazatok szerint. A gyűjtők a legnagyobb szeretettel karolták fel a kis könyvet és ezzel mintegy bátorítottak a következő, sokkal fontosabb lépésre, egy magyar különleges- katalógus kiadására. Az 1923. év vége felé elhagyta a sajtót (Kner-féle kiadás !) egy pazarul kiállított könyv, szemléltető bélyeg- és vizjelrajzokkal, négy nyelven, az Erdődi—Kner- féle „Árjelző kézikönyv az 1871 —920 kiad. magyar bélyegekről“. A külföldi, tévedésektől hemzsegő katalógusok után ez közszükséglet volt, amely tévedéseket oszlatott el és pontosságra törekvő árjelzéseivel (magyar aranykoronákban) a külföldnek is tanulságul szolgálhat. Ez a könyv már ilyen rövid idő alatt is érdeklődést keltett úgy Berlinben, mint Párisban, valamint Wienben és Londonban és egy uj perspektívát nyit a magyar bélyeggyüjtésnek a messze külföldön is.

Már eddig is sok igen érdekes kritikai megjegyzéssel kerestek