Philatelia, 1923 (2/9. évfolyam, 1-8. szám)
1923-10-15 / 8. szám
2 oldal PHILATELIA 8 szám 1867, 1871, 1872 és (ritkán) 1874. évi, a 12 :11 /2-es fogazásu 1881, (1886 dec. 1-től kezdve) 1888, 1891, 1898, 1899, 1900, 1901 és 1904. évi, a 14-es 1913. évi (turulos), 1913. évi (árviz), 1914. évi (1. hadisegély) és 1917. évi (parlament tipusu) és 15-ös fogazásu 1905, 1908 9, 1913 (turulos), 1914, 1916, 1917 és 1918. évi (a 14-es fog. alatt fel nem sorolt) bélyegek. b) Sorfogazás alatt azt értjük, amikor a fogazógép hosszában vagy keresztben csak egyes sorokat lyukaszt ki. Ismertetőjele: a szabálytalan négy sarok. Ilyenek az á) alatt fel nem soroltak kivételével az összes 9, 10V2, 11 Va, 12, 12S, i3 és 13l/s-es fogazásu bélyegek. A keretfogazásnak az az előnye, hogy az iveket minden irányban egyszerre és igy gyorsan lyukasztja ki; hátránya azonban az, hogy ha a gép nincs teljesen pontosan a bélyegek alakjához beszabályozva, vagy ha a kinyomtatott ivén a bélyegközök nem egyenletesek, akkor a bélyegek a fogazás alkalmával rendszeresen többé-kevésbbé|meg- sérülnek. (Lásd az 1871 és 1872. évi emissiókat.) A bélyegek ilyetén megsérülését, megcsonkítását elfő gazásnak (csonkitő fogazás - nak) nevezzük. A sorfogazásnak viszont az az előnye, hogy tetszés szerint beállítható, hátránya azonban, hogy csak lassan halad előre. Elfoga- zás itt is előfordulhat, de ez már csak a lyukasztógépet kezelő egyén felületességéből származ- hatik. (Pl. az 1874. évi 5 Kr.-os bélyeg.) A kivitelt illetőleg 7-féle foga- zást ismerünk és pedig : a) A bő- vagy tágfogazást 9--tői 1172-ig; b) a szűk vagy sűrű fogazást 11 Vs-től 131/2-ig ; c) a hegyes fogazást, hol az egyes fogak éles, hegyes csúcsban végződnek (lásd az 1881 — 1891. évi 11-es sorfogazást) ; d) a tompa fogazást, hol az egyes fogak egyenes vonásban végződnek; e) az éles fogazást, hol a lyukak élesen, tisztán kivágvák, úgy hogy azokban sem papirrost, sem pedig a kivágott, kerek papir- darabkák benn nem találhatók. Ezek egymástól könnyen elválaszthatók ; f) a hiányos (tökéletlen) fogazást, hol a lyukakba vagy a kivágott részek, vagy papirrostok itt-ott bennmaradtak. Ez vagy a szálas, rostos papírnak vagy a gép hiányos, rossz működésének tulajdonítandó. Ezen bélyegek már nehezebben válnak el egymástól és ilyenkor rendszerint többé-kevésbé megsérülnek. (Lásd 1900-tól kezdve szórványosan minden értékben); g) az átszurásszerü (durch- schtichartig) fogazást, mely kizárólag hanyag gépkezelésből ered. Itt a gép egyáltalában nem vágja ki a lyukakat, hanem a papirost csak átszurja. Az igy fogazott bélyegek rendkívül nehezen válnak el egymástól és ilyenkor mindig megsérülnek. Ismertetőjele: a fogazásnak csak a nyomai, mint apró tüszurások láthatók; h) félbemaradt (tökéletlen) fogazást, amikor a gép lyukasztó betéte egyáltalában nem hatol át a papíron, hanem azt csak erősen benyomja, még pedig aszerint, hogy milyen erővel történt a nyomás : pontszerüleg ....... vag y rendszertelen pontok és vonalkák alakjában. Az ilyen bélyegek csakis vágás utján választhatók el egymástól. (Lásd
