Philatelia, 1923 (2/9. évfolyam, 1-8. szám)

1923-05-15 / 4. szám

6. oldal PHILATELIA 4. szám művészileg ma is teljesen kiéljük ezek szépségeit és meg kell álla­pítanunk, hogy a posták kifejlődé­sével a bélyegek egyre veszítettek művészi nívójukból. Alig-alig tu­dunk egy kevés kivételre találni, mert ahol fejlődést tapasztalunk, az technikai fejlődést és nem mű­vészi előbbrehaladást igazol. A „klasszikus“ bélyeg után nem született meg az „uj bélyeg“. Mondhatnánk egyik bélyeg szür­kébb volt mint a másik s hogy kivétel is álljon itt említsük fel az orosz bélyegek nemes egyszerű­ségét és pompás színeit, az angol Edward fejes angolgyarmatok si­került színösszetételeit, számítsuk haladásnak a léleknélküli uj réz­metszeteket és mélynyomásu bé­lyegeket is, de helyezzük ezekkel szembe az agyon únt német ger- mániásokat, a francia allegóriásokat, a magyar turulotokat és az utolsó „osztrák“ sorozatot is (üdítő oá­zist képeznek a jubileumi osztrá­kok) s be kell látnunk, hogy erőtlen kísérleteken kívül semmi haladás nem történt az „uj bélyeg“ felé. Bizonyára sokan élnek ellen­vetéssel ezen megállapításokkal szemben és talán kivétel nélkül a pompás osztrák „zeneszerző“ sorozatra gondolnak, mikor ellen­érvüket támogatni óhajtják. Két­ségtelen, hogy ez a romantikus sorozat szemet-lelket gyönyörköd­tet, tökéletességében szinte utolér­hetetlen, de semmiesetre sem „uj“ és különösen nem „modern“ bé­lyeg. Mint rendes forgalmi bélyeg meg sem valósítható, mert ahhoz tuldrága ! Remélni akarjuk a New- Yorkban és Londonban készült tökéletes kivitelű — exótikus or­szágok részére készült — párdu­cokat, négereket, rinocérusokat stb. ábrázoló bélyegeket senki sem fogja a várva-várt „uj“ bé­lyegnek tekinteni, sőt inkább cso­dálkozunk azon, hogy egy gyar­matról még manapság is, vicsorgó fogú vadembert mutat be az anyaország, mint kultúra terjesz­tésének eredményét. A „modern bélyeg“ fogalma azonban még sem ismeretlen va­lami. A filateliától teljesen távol álló jóizlésü emberek is gyakran tesznek megjegyzéseket — ha egy- egy bélyeggel ellátott boríték akad kezükbe — „milyen psunya ez a bélyeg“ „milyen szép bélyegeket lehetne csinálni“! A filatelisták pedig joggal várják az igazi fej­lődést a bélyegek kiadásánál. És tudják is, hogy milyen legyen a modern bélyeg: 1. Tetszetős bé­lyeg, amelynek lelke is van! 2. Stilszerü bélyeg, mely valamely eszme szolgálatában áll. (A 15 centes svájczi békebélyeget már eléggé sikerült „modern“ bélyeg­nek tekinthetjük). 3. A. megrajzo­lás módjával vagy szinhatásokkal esetleg beállítások révén frappáns hatásokat érjen el. 4. Ötletes bé­lyeg, mely nemzeti, nemzetközi sőt magán propagandára is fel- hasznáható. 5. Kifejezésében min­den esetben uj legyen, tekintet- nélkül a kivitel (rézmetszett, könyv vagy kőnyomat stb.) módjára. Modern bélyeg lesz ! Még pedig most már rövid időn belül. Egyik előhírnöke a másik után jelenik meg s talán nem tévedünk, ha egy két év múlva a legtöbb or­szág bélyege uj kifejezésü mű­vészi bélyeg lesz. Jelen cikkünk megírásához az uj svájci repülő­bélyegek megjelenése adta az im­pulzust. Valósággal glorifikálása ez a sorozat a korunkban töké­

Next

/
Oldalképek
Tartalom