Philatelia, 1918 (5. évfolyam, 43-48. szám)
1918-05-15 / 44. szám
68. oldal PH1LATELIA 5. (44.) szám. Egy évtized múlva, manapság szinte el sem képzelhető távlat nyílik a repülőposta elé. Eleinte kuriózumképen, majd pedig igazi szükségből használja fel a közönség. Aki tehát repülőpostai gyűjteményt akar összeállítani, idejében fogjon hozzá, mert valóban napról-napra nőttön-nő az anyag. A magyar bélyegirodalom története. Irta Dr. Weinert Győző, Pozsonyban. Általános rész. 3. Hírlapirodalom. (3. Folytatás.) oooooooo § U §irlapirodalmunk már egészen más képet mutat. Mig könyv- Looooi irodalmunk jóformán nincsen, szaklapok tekintetében eléggé °°°°°°& fejlettek a viszonyok. Németország, Anglia és Franciaország után a mi szakirodalmunk a legerősebb, számban is és szellemben s. Igaz, hogy az említett három világnyelv szakirodalma és a miénk között jókora a távolság, de ép akkora viszont köztünk és a többi népek szaksajtója közt. Olasz-, Spanyol-, Holland-, Dán-, Svéd-, Norvég stb. országok ebben a tekintetben ugyancsak messze elmaradnak mögöttünk. Persze ez nem mindig volt igy, de az irodalmi fellendülés azért mégis már 15—20 éves nálunk. A legrégibb lap, tudtommal a „Világposta“ 1899-ből. Ennek 3. száma fölemlít egy székesfehérvári szaklapot, melyet sajnos nem tudtam megszerezni. 1903-ig aztán nincs lapunk. 1903-től 1906-ig a „Bélyeggyűjtő“ képviseli a magyar filateliát. Mikor ez megszűnik havilap lenni, vagyis 1905-ben, megindul helyette Székula „Magyar Bélyeggyűjtője,“ mely 1907—8-ban a tökéletesség ritka fokát éri el, 1908. augusztusától kezdve azonban elveszíti önállóságát, mellékletté süllyed és kiváló munkatársai is lassan- kint elhagyják. Közben megerősödik az 1906-ban alapított, akkor még ugyancsak gyatra temesvári „Levélőélyegtözsde“ s lassankint átveszi Magyarország filatelista életének irányítását. Virágzása kellő közepén utoléri a hazai lapok végzete, minden indokolás nélkül megszűnik 1911-ben. Közben szerepre jut a „Magyar Bélyegujsdg.“ 1908-ban indul Nagybányán, majd Nagyváradra kerül, onnan a fővárosba, ahol cimét is megváltoztatja „Bélyeggyűjtők Lapjd-“vá. Több kiadó és szerkesztő váltja fel egymást, a tartalom pedig hol szánalmasan silány, hol megint elsőrangúan jó. Lelke egy zseniális, de utóbb rossz véget vett fiatal ember, esztelneki Biró Gyula, aki miatt a lap hirtelen megszűnik 1912. nyarán, másodvirágzása kellő közepén. Időközben ifjúságunkat neveli Abonyinak 1909-ben indult „Vildgposta Hírlap-“ja mely irodalmilag nem nagy értékű, de terjeszti és erősiti a bélyeg- gyűjtést középiskoláink tanulóifjúsága körében. 1912-ben találkozunk először a „Magyar Bélyeggyűjtő Szemlévelmelyből Konnerth Róbert lassankint szerény igényű, de ügyes szaklapot.
