Philatelia, 1916 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1916-03-01 / 3. szám
PHILATELIA 43 katalogizálására sincs befojással. Senf 1914. évi katalógusából bárki meggyőződhetik, hogy még azok az alkalmi bélyegek is, melyek csak néhány napig is csak a belföldön voltak használhatók — mint hogy tisztán postai czélo- kat szolgáltak — rendesen szedettek, és kivétel csakis azzal a három sorozattal történt (Románia 1906, Spanyolország 1907 és Ujzeeland 1913), melyek tulajdonkép postabélyegeknek nem tekinthetők. Ezeknél a bélyegeknél azonban ez a körülmény kü lön meg is emlittetett, — úgy hogy azokat a jótékonysági bélyegekkel senki össze nem tévesztheti. Ä belföldi és nemzetközi forgalomban használható jótékonysági bélyegek csak akkor lennének egymástól megkülöm- böztethetők, ha ez a többi bélyegfajtáknál is megtörténne. Ha azonban ez a többi bélyegeknél nem vihető keresztül úgy az a jótékonysági bélyegeknél sem kő vetelhető. A végtére legyünk csak őszinték: mennyivel rosszabbak az osztrák I. kiadású hadisegély bélyegek a mienknél ? Sót miért jobbak a mi bélyegeink a román 1906-1907 évi jótékonysági bé lyegeknél! Gyűjtői szempontból véve úgy az ausztriai hadisegély minta román jótékonysági bélyegek határozottan fölötte állnak a mienknek. És pedig először azért mert nem felülnyomásos bélyegek, (nagyon sokan az általános gyűjteményekből kihagyják máraz ösz- szes felülnyomásokat) másodszor tetszetősebbek, harmadszor a posta nem adóztatja meg a jó- tékonyczélra jutandó 34 fillér kedvéért 11 K. 09 fillér erejéig a gyűjtőket és végül a mi a legfontosabb : az egész országban mindenütt voltak kaphatók — mig nálunk tudvalévőén az 5 és 10. filléreseken kívül a többi értékek, általános forgalomba nem bocsáttattak hanem csakis a postaigazgatóságok székhelyein kaphatók. Mellékkiadások a mi jótékonysági bélyegeink is akár hogy forgatjuk a dolgot. Most divatország vagyunk az a tény, — hogy azonban a háború befejezése után is az leszünk,— erősen kétlem. A ha- nyatást a 11 K. 09 füléiből a jótékonycélra jutó csekély összegen valamint a nálunk nagyon lábra kapott vad jobban mondva tisztességtelen spekuláczión kívül annak a körülménynek is fogjuk köszönhetni, hogy a hadsegélyző hivatal a részére országszerte összegyüjtendő anyagot egy bélyeg nagykereskedőnek már most teljesen lekötötte. Joggal lehet attól tartani, hogy az a kereskedő a bélyegeket oly olcsón kapja kézhez, hogy a hasanált bélyegek — melyek ma drágábbak a használatlanoknál — a háború után értékükből sokat fognak veszíteni, a mit azután nagy felzúdulás fog követni, hogy megszűnünk majd divatország lenni. Hozzá fog járulni még ezekhez az is, hogy a háború után azok a gyűjtők, kik most bélyegeinket felkapták ellenségeink bélyegeit fogják hajszolni, — ellenségeink ellenben a mi hadisegély bélyegeink hitelét a lehetőségig rontani fogják úgy hogy azoknál vajmi nagy piaczra ne számítsunk ! Emlékezzünk csak vissza, hogy a külföld, sőt mi magunk is mily felzúdulással fogadtuk 1913-ban árvizbélyegeinket és
