Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 47-es doboz

Szerda PESTI NAF LO 22 február 15. 5 Ellenőrzik Ausztria külföldi hiteleinek felhasználását Egy angol ellenőr ellen,jegyzi a Jeladásokra vonatkozó aktáícat Bées, február 14. (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.) A bécsi angol követség volt pénzügyi tit­kára, Young ma levélben fordult Schober szö­vetségi kancellárhoz és hivatalosan közli, amit egyébként az osztrák kormányhoz közelálló körökben úgyis tudtak, hogy az angol kormány őt bízta meg annak ellenőrzésével, mire hasz­nálja fel Ausztria az Angliától kapott kölcsönt. A levélben kijelenti Young, hogy Angliának valamennyi köreiben nagy örömmel fogadták Lloyd George miniszterelnöknek a kölcsönre vonatkozó döntését abban a meggyőződésben, hogy most már Ausztria meg fog indulni és derekasan előre fog haladni a felvirágzásához vivő utón. Végül-pedig Young azt hangoztatta, hogy az. angol kormány minden önzéstől mem tes barátságos érzéssel van eltelve. Ausztria irányában. Young-esztendők óta Becsben él és állandó összeköttetést tartott az osztrák pénzügymi­nisztériummal. Mint értesülünk, a hitelt még ezen a héten folyósítják és a közel jövőben átutalják az osztrák kormánynak, amely sza­badion rendelkezik a kapott összegekkel, mind­amellett az angol kormány részéről ellenőrzés alatt • áll abban a tekinfkfben, hogy mire köl­tötte el az összegeket. Ezt az ellenőrzést Young fogja végezni, akinek abban áll a szerepe, hogy az angol hitel felhasználásával kapcqqjatos ak­tákat ö is ellenjtgyzi. Ezzel aa^án ihsfcerepfe ki is van merítve. jAzok a JMrelgfjrielyek szerin az osztrák pénzitgvM? e^Jő,rzéséről, vagy < költségvetés össj^fttásjpyffi cenzúrázásáról i: szó volna, egyá|mláiJ nem felelnek meg a váló súgnak, f £ fv’ \ I ^ f Plágium Az elmiilt hetekben érdekes plágium-bot­rány. foglalkoztatta Franciaország irodalmi közvéleményét. A botrány bőse egy Pierre Be­noit nevű iró, aki a közelmúltnak két legna­gyobb'siker ii regényét irta, de mindkeftővéí a plágium vádja alá került. Első regényét, a ro­mantikus és kissé szenzációt hajhászó „Atlan- tis“-t egy angol iró, Bidden Haggar gyanúsí­totta meg azzal, hogy alapeszméjét és meséiét tőle vette át Benoit, mig a másodikról, a Lac Sálé-ról (Sós tó) egy francia tanár mutatta ki, hogy oldalakat, bosszú leírásokat tartalmaz klasszikus irók műveiből. Az első plágium fe­nyegető pőre alól barátai ügyessége, a második­nak szégyene elől saját szellemessége mentette meg a. gyorsan népszerűvé vált, kapós irót. Az Atlantis-ról, mintán nagy irodalmi sikert ért el és tucatnyi kiadásokban forgott már az olvasók kezén, Benoit barátai és jóakarói kimutatták, hogy meg sem közelíti szépségben, mélységben, ötletességben az angol iró munkáját, a Lac salá­val kapcsolatban pedig a megvádolt szerző az­zal a váratlan kijelentéssel állott elő, hogy a plágiumok valóban plágiumok, de tudatosan el­követett plágiumok. Pierre Benoit kijelentette, hogy ő tudatosan, eltökélt szándékkal másolt le oldalakat Hugo Vietorból s egyéb klassziku­sokból, esze ágában sincs tagadni ezeket a má­solásokat, sőt ő maga akarta alkalomadtán be­jelenteni a legszélesebb körű nyilvánosságnak. Igen, alkalmas pillanatban, s nagyon sajnálja, hogy a tanár ur „leleplezése“ időnek előtte ér­kezett, megelőzve ravasz céljának megvalósulá­sát. Mert Pierre Benoit azt állítja, hogy igen ravasz céllal plagizált. Egyes kritikusok ugyanis fájó kifogásokat emeltek előző regé­nyének bizonyos stílusbeli tökéletlenségei ellen; .Itt-ott szürkének, egyhangúnak, költőietlennek, sőt franciátlannak minősítették. Pierre Benoit tehát ki akart fogni a kritikusain és saját ke­lepcéjükbe óhajtotta becsalni őket: regényébe klasszikus, elismert Írókból másolt le részlete­ket, támadják meg azokat is a naiv kritikusok s akkor ő majd előáll a nagy leleplezéssel, amely általános nevetésbe fogja fullasztani a tudálékos urakat. A védekezés, ha kissé naiv és sántít is, elég szellemes s úgy látszik, Francia- országban még mindig lehet csatát nyerni egy szellemes Ötlettel. A vád hullámai ugy-ahogy el­simultak, a közönség pedig fokozottabb érdek­lődéssel fordul a meggyanúsított iró és regé­nye felé. " , . A világirodalom egész történetében nem hangzott el annyi plágium-vád, mint az elmúlt században. A plágium fogalma eg -nPalán egé­szen modern s jellegzetes terméke a tizenkilen­Ausztria tudvalévőén Franciaország részé­ről is nagyobb hitelt vár. Francia hivatalos körökben már szintén foglalkoznak e hitel fel- használásának ellenőrzésével és ebben az ügy­ben az eljárás egyöntetűségének kedvéért már tárgyalások is folytak Anglia és Franciaor­szág között. Franciaország szempontjából azonban ez a kérdés még nem ’nagyon aktuális, mert azzá csak akkor válik, amikor a francia kamara, már megszavazta ezt a hitelt. Már most is bizonyos azonban, hogy Franciaország nem fog lemondani a hitel ellenőrzéséről, ame­lyet valószínűleg olyképpen fognak gyako­rolni, hogy vagy külön francia- hitelellenőrt küldenek Becsbe, vagy pedig Youngot bízzák meg azzal, hogy a fraieia hitel felhasználását is ellenőrizze. « ' A cseh kormány á rézéről nyújtott hitel el­lenőrzése végett senkit sem küld Bécsbe, inert heéri azokkal a garamiakkal, amelyeket a hi­tel dolgában a prágai egyezménnyel kapott. Becs, február 14. (A Pesíi fiapló bécsi szerkesztőségétől.) A hivatalos cáfolattal szemben beavatott pénzügyi körökben 'ma is azt állítják, hogy az angol francia hitel folyósításának egyik felté­tele az lesz, hogy az osztrák kormány kényszer- kölcsönt vessen ki, rmelynek hozadékával ki­egyenlítenék az 1922.évi deficitjét. A kölcsönt két gyenlő részletben fogják kiutalni, még pedig íz angol kölcsönt az Anglo Bank, a francia kölsönt pedig a Länderbank utján. A kölcsönt a:kor kapja meg az osztrák kormány, ha az aigol kormány delegátusa Becsben az illetéke körökkel már megállapo­dott a feltétel:’ 'életeire nézve. WMMMMR I9p cedik - század gondolatvilágának az' individua­lista kultúrának. Ez a század edezte fel az egyéni hangok kultuszát, az egji'iség imádatát s követelt a költőtől elsősorba „egyéni meg­látást“, egyéni fttilimt“,- uj tere k»t és ; egyre újabb szavakat. Flaubert -adta ét a tanácsot a fiatal-Íróknak,, hegy hit le akarn^ írni egy me­zői, mén jenek ki'a mezőre s ad.’K óBjáhirk és' nézzenek ott, mig olyasvalamit ner0 vesznek ésre, amiről úgy érzik, hogy esi1 ők- „látták meg“: ezt aztáu igyekezzenek u;y visszaadni, hogy a kép teljesen .megfeleljen - látottaknak, tehát minden eddigi képtől külön'özzék.^ Az individualizmus kultúrájául még nem lehet úgy beszélni, mint valami lek1'Kralt múlt­ról, hiszen benne is megvan az igazságnak egy szikrája s bizonyos, hogy még nej1 töltötte be a hivatását. Hagy feladat" vár rá aze^épzelhető legkollektivebb kultúrában is, hisz11 mint egy angol gondolkodó megjegyzi, bogjan lehet hi­bás téglákból jó épületet alkotni s mgyan lehet ideális kollektiv társadalmat tökéP^erL in«ivi- duumokból létrehozni! Az „egyéni hangoknak“ hajszolása s ennek hajtása, a plági1D^31ah,m;n' denfelé való szimatolása azonban e?y ik kétség­telen túlzása az individualista felfKá^naH S már egyetlenegy tény megállítja 1 szemlélőt. Alkotott-e egy ember valaha olyaa irodalmi munkát, amely kiállhatná a verse A’t a kollek­tiv utón keletkezett művekkel! Es őkbe jut. a Biblia, amely kétségtelenül legkiniaeas^őhb al­kotása az emberi agy velőnek s areeP' — kom- piláció. De itt vannak a nagí népi ej,oszak, az indus eposzoktól az Odisszeán és Kgh-valan át a nópballadákig és dalokig: nem hatalmasabb és maradandóbb alkotások-e bármelyik „egyén“ művénél! A legnagyobbak sem teremtettek olyan művet, amely őket egyedül méltón repre­zentálná. Nem több-e Goethe a Fauslnal> amely úgy viszonylik magához Goethéhez» mlut a Faust az angol parlament épületéhez! Nem több-e Flaubert, Kemény Zsigmondi Schiller, Tolsztoj, Arany János • bármelyik művüknél! Goethe, az ember s az élete rám n'indig na­gyobb hatást tesz a Faustnál vagy akármelyik más alkotásánál. Nem gondolunk kis plágiumoki' amelyek­nél a forrás vagy éppen a plágium segítségé­vel keletkezett mű jelentéktelen. De gondolunk, például, Zolára, akit ismételten meggyanúsítot­tak s aki sohasem tagadta, hogy ebből vagy ab­ból a közgazdasági és történelmi könyvből egyes részeket szóról-szóra kürt. — Kis téglák ezek, mondotta, amelyekre szüksége yan az ón nagy épületemnek. — Ki vonná kéts>be iga­zát! Két „egyén“ van, aki neje alkot« még leginkább kiállják a próbr' ollektiv porolásokkal szemben, Sh-?' Holiére. S mennyit „plagizált“ mi' merné kiirtani műveikből a lopott részekéi, gondola­tokat, fordulatokat s ki merne vállalkozni annak megállapítására, hogy hol kezdődik náluk az ihlet eredetisége s a plágium „vakmerősége“. A legnagyobb irók is alul maradnak nívó­jukon legremekebb alkotásukban is, a költői szándék mindenkinél érezhetően nagyobb a kínnal, gyönyörrel szült műnél: Ezt látva, nem bocsáitanók-e rendelkezésére egy Goethének, egy Shakespearenek, egy nagyezándéku s nagy- ; erejű írónak az egész világirodalmat: ácsoljóih plagizáljon össze belőle egyetl enegy.. olyait könyvet, amely- méltón mutassa meg az embei minden gyászát és örömét, minden diadalát és bukását! De bocsánat, — minden már nem PieTri Benoitról jutott az eszünkbe. ' (f. m.) I H«Qaíohítják a nemzetközi szindi­kátust Oroszország kiaknázására' Berlin, február 14.. (A Pesti Napló tudósítójától.) Szerdán ideérkezik Kraszin, aki Lloyd! Georgeval már megállapodott az Oroszország kiaknázására alakítandó nemzetközi szindiká­tus kérdésében. Eleinte Oroszország., kifogáso­kat emelt a terv ellen, mert; attól tartott, hogy a szindikátus teljesen hatalmába.keríti Orosz­ország gazdasági életét, de Londonban minden = biztosítékot kapott arra nézve, hogy a szindi- . kátus tiszteletben fogja tartani . Oroszország gazdasági és politikai függetlenségét. Azt hi­szik, hogy a berlini tárgyalások soráD végle­gesen rendezik majd a szindikátus ügyét. (U.) A magyar jugoszláo határmeg állapító b zotfság folytatja munkáját Belgrad, február 14. (A Pesti Napló tudósítójától.), Kedden az a bizottság, amelynek, feladaté , az uj magyar-szerb határ kitűzése, Párisból Budapestre utazott, ahonnan Eszékre megy, hogy folytassa munkáját. (Ű.) Szerdán jelenik meg ■* * ö cseh amnesztfarendeíet ü Két éore oisszamenöen elengedik a politikai bOiv cselekmények miatt kiszabott büntetéseket : Prága, február 14. (A Pesti Napló tudód tóját ól.) Szerdán reggel megjelenik Masaryk elnök amnesztiarendeíete, amely törli .mindazokat a büntetéseket, amelyeket politikai bűncselekmé­nyek miatt az utóbbi két évben kiszabtak. Ez­zel mintegy ötszáz kommunista szabadul ki köztük Muna, a cseh kommunisták vezére is, dé amnesztiát kapnak a politikái okokból el­itéit magyarok, tótok és németek is. (U.) 3ugoszláota lemond Németország­gal szemben a kény szerrendsza­bályok jogáról Berlin, február, 14. (A Festi Napló tudósitójától.) Az Agence Havas jelentése szerint a jugo-ü szláv kormány elhatározta, hogy lemond a békeszerződésben lefektetett arról a jogáról; hogy Németországgal szemben kényszerrend­szabályokat alkalmazhasson abban az esetben, ha Németország nem teljesíti a véle szemben vállalt kötelezettségeket. Valószínű, hogy Jugo­szlávia ugyanezt az eljárást fogja követni Ausztriával szemben is. (U.) Az entente ellenzi Ausztriában a müic-renászert Bées, február 14 (A Pesti Napló bécsi szerkesztőségétől.)' Hirt adtunk arról, hogy az osztrák hadügy­minisztériumban tervezetet készítenek a miliő- rendszer bevezetéséről. Mint értesülünk, a ter­vezet készítését abbahagyták, minthogy az entente határozottan visszautasít mindenfajta ilyen próbálgatást. Az osztrák hadügyminiszté­riumban most arra gondolnak, hogy puhatoló­zásokat végezzenek a népszövetségnél oly meg­oldás iránt, amellyel Ausztria elkerülné a; zsol­dos hadsereg megalapításával járó nehézsége-: két, s amely mégis elfogadható volna az entente részéről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom