Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 45-ös doboz

bogy Sipos sefti is mondotta, hogy amíg Petőfi Sándor iftEgsS vtifá. mindöröfee belépeti a magyaí Síkok közzé, akinek megfejtésén még sokszor; plmereng az álmodozó, magyar a messzi éjfélek (csendjében is, j Világrajövetele, rövidre szabott, de a jmagyar bnza bőségességével fizető élete, pró­fétákéhoz hasonlatos, tanú nélküli égberöp- penése nagy rejtélyként maradt azok előtt, akik a hegységek alakjában, a folyamok futamodá- Hában, az erdők ziigásában is szeretik a nem­zet sorsát, jövendőjét keresni. Természeti csoda Volt ő is, mint a Kárpát hegylánca, vagy a Tisza folyása. Lélek megállító, mint a csillagos ég­boltozat, amely a magyar: alföldre borul és 'cso­dálkozásba ejtő, mint Magyarország, amelyet az; ősmagyar yezéri a Kegyek csúcsáról először megpillantott. Mindent szeretnénk róla tudni és Csak ár­nyékként látjuk nagy messziségből külső em­beri alakját; a belső ember, a belső Petőfi oly mélységbe tűnt előlünk, mint Attila koporsója. Mintha .valami csodálatos végzet emelgette volna körülötte egész életén át a felhőket, ame­lyek majd idejében eltakarják. Valami földön­túli, rejtélyes szellem járt a háta mögött, hogy a lábnyomait eltakarjá azok elől, akik majd sírva keresésére indulnak a nemzet elveszett, legszebb fiának. Valamely nemzeti babona, ősi mítoszainkból, pogány vallásunkból maradott csödatevés gondoskodott arról, líogy soha se tudjuk feltalálni őt, mikor, azt hittük, hogy már a közelébe értünk, ahol a szívverése üan, levegői fogott^fegzünk; eltűnik kutató lelkünk^ get mar úgyis étiét cuts uiu uit/e, segusea előli mini a kürtszó az erdőfi, mini a lélek a halottból, amint !A.fpád-királyaink eltűntek, hogy soha többé nem találkozhatunk velük. Ami fennmaradóit róla; jóformán képze­lem, amint álmunkban látjuk visszatérni néha halöttainkat, De nem tudjuk az álombéli alak szenvedéseit, legbensőbb gondolatait, mert hi­szen a kéz nem tud minden érzésnek hangot adni, még az ajak sem, pedig annak milliónyi skálája van. Mondjuk, hogy mindazt papirosra vetette apró betűkkel, ami lelkében zenélt . ,. De meg lehet vájjon írni akár a .Vezuynak, akár egy kis virágnak a belső életét. Úgy hogy azt mindenki megérthesse? Ki merné azt mondani, hogy Ismert Petőfinek minden gondolatát, holott psak verseit Olvasta? Milye­nek lehettek azok az érzések, amelyekhez gyön­ge volt még az ő tolla Is? — Feleletet senkitől Sem kaphatunk, mért aki ősmerte is külső alakjában; csak Úgy látta őt, mint egy, örök nyugtalanságban toya suhanó szellemet, mint a villámsugarat a horizonton, mint a folyó habját, amely örökké vándorol. * * Végzetes iramcfdósában nem állott meg annyi időre, hogy bárki a szeme mélyére, a lelke kútjába pillant­hatott volna. Ragadta magával a reábizött másvilági lángot, hogy azt közelről senki szem­ügyre ne vehesse. Sietett élete, költészete nagy titkával el a földről, hogy visszaadhassa a leg­nagyobb darab magyar aranyat a ^Tereiutőnek, aki reábizta, Nem tudunk róla tobbVt, mint egy átutazó vendégről, aki darab ideig társaságunkban volt és annyit mondott el életéről, napjairól, ameny- nyit jónak látott. Nem tudjuk róla, hogy mi­ként élt, amikor senki sem volt a társaságában, legfeljebb a csodálatos szellemalak hajolt feléje, aki tollát, sorsát, kormányozta..,, , nem tudjak, YGIUiV* A l£tJV taiíjr auuu Xiuyuavj I J.vk>vui hogy miként töltött bizonyos éveket, amikor íjó* formán senki se látta az emlékezek közüli mi­dőn 'Országutakon járt, az ég alatt pihent, árya madárként aludt a bokor alatt és tán verset lit a határkövön . . . nem tudjuk, hogy mivel táp-, lálközott, amiköB senkije, semmije nem volt, Csak egy nagy darab gyémántja, amellyel au ország fővárosa felé közelgett, senkitől sem kérdezve az írtat .., nem tudjuk, hogy kik csatlakoztak mellé a kanyargó ösvényeken ván­dorlásaiban, akik darab időre elkísérték, be-, tyárok, vándorlegények, vagy külföldi nagy költők szellemei, könyvei ... nem tudjuk ai házfedeleket, amelyek alatt a csodálatos álom* látások meglátogatták .,. nem tudjuk a künyá hókat, amelyek csendes éjszakákon megvilágít sodtak, amikor belépett .,. nem tudjuk a nőn; két, akik nyugtalankodva néztek a vándor ifjú1 után, mintha különös álmuk lett volna az éj* szaka ''■» Usait egy jpiiusvegi nap emieket öfizget* jük konokul véges memóriánkban, amely napnak a lehanyatlása írtán nem látta őtj többé senki sem eleven, sem holt állapotban, Egy nap ez, amely közömbös lehetne, mint a többi millió, midőn nyár lombjai között "biij-: dosik a szél és az alkonyat hosszú, mint álta-í Iában nyárhavában; ebbe a dátumba kapasz­kodik gyönge tudásunk, mint valami szögbe,! amelyhez az égboltozatról eltűnt üstökös to­vábbi söBsáí kötjük? eltűnt, meghalt, mond­juk arról a tüneményről, akinek életéről la Í5ly szégyenletesen keveset tudunk’, hogy pH örökös szemrehányásként égőt . . . Eltűnt, meghalt: ismételjük', mert szörnyű] álmokkal .volna telve éjszakánk* ha azt hin­nénk, hogy Petőfi Sándor 1849 jnliua 31-ikű után is életben volhj;­v‘ v" ' '

Next

/
Oldalképek
Tartalom