Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 23-as doboz

— Petőfi nyomdásza. Az »Arad éa Vidéke« Írja: Tegnap egy nyolcz- vannégy éves reszketős öreg ember fáradt el hozzánk: az a ki Petőfi ^lső verskötetének ólombetű-hasábjait a nyomtató-gép alá rendezte. Sokat olvas most — mondta — az újságokban — Petőfiről; eljött hát, hogy elmondja, hogy neki is van valami köze ehhez az emberhez. A nyolczvan- négy éves ember: Pamperl Ede,aradi rokkant nyomdász, 1815-ben, Sankt Pölten-ben született. Vagy kilencz óve nem dolgozik. — 1842-ben — igy mondta nekünk Pamperl, s ha valamelyik adata az irodalomtörténettel ellenkezik is, mi az érdekesség kedvéért úgy hagyjuk — Pesten Baimel nyomdájában dolgoztam; a Dunasoron volt a nyomda s akkor Kozma volt a tulajdonosa. Ebben a nyomdában, 1842-ben nyomtatták ki Petőfi első verskötetét. A verseket Porster Rezső szedte, a kinek most nyomdája van Miskolczon; a gépmester én voltam. Én illesztettem gépbe a hasábokat. Mikor a kötet kész volt, Petőfi adott nekem is egy bársonyba kötött példányt belőle. Én el akartam tenni, de Petőfi azt mondta: »Hát meg se nézi mi van benne? Még kiejti belőle.« Akkor kinyitottam a kötetet s benne egy tizes bankó volt. Megköszöntem s a könyvet eltettem emlékül. Azóta valahol ellopták; de sajnáom... Ezeket az adatokat mondta el a Petőfi-évforduló- hoz az öreg> Pamperl, a kinek aggkorára nagy büszkesége, hogy Petőfi első kötetének technikai kivitelében része lehetett. Az öreg Pamperlnek különben érdekes a múltja: negyven- nyolczas honvéd volt; küzdött Perozel alatt Szent-Tamásnál, Moórnál s a csatákból van egy-két sebe is. Az öreg ember emlékezéseit a következő szavakkal fejezte be: — Sokat jár- tam-keltem, de azért Petőfire s arra a napra, a mikor a bársonyfedelü könyvet adta, úgy emlékszem, mintha még tegnap lett volna. Pedig már vtöbb mint ötven éve. »

\