Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 22-es doboz
lelkének egész hevességével támadta meg barátját. Nagy István igyekezett a költőt megnyugtatni. Kijelentette, hogy a sértő szándék teljesen távol állott tőle, a többi bajtárs is csillapitólag lépett közbe, de Petőfi haragjának hullámait mindez nem volt képes lecsendesiteni. Sértést sértésre halmozott s kijelentette, hogy a nején ejtett sérelemért fegyveres elégtételt követel. Csobádi Nagy István egy valóságos modern Herkules és a fegyverkezelést kitünően értő igaz katona volt, ki az osztrák rendes lovasságtól jött át a nemzet jogainak védelmére. Személyes tisztelője volt Petőfinek és rajongó csodálója költészetének. Nem óhajtotta tehát kardját a gyönge testalkatú és i'egyverforgatáshoz Tgen keveset értő költővel összemérni. Petőfinek fölötte sértő kifakadásai után azonban nem tagadhatta meg többé a fegyveres elégtételt. Az összeütközÓB hire a vezér füléhez is hamar eljutott. Mikor Bem tábornok az esetről tudomást szerzett, azonnal maga elé parancsolta mind a két tisztet. Röviden szólott hozzájuk. — Hallom, hogy önök párbajozni akarnak. Jegyezzék meg azonban, hogy harcai kedvüket elég módjuk lesz az ellenség e'őtt lehűteni! A jó katónának kötelessége minden tehetségét ez ellen fordítani. Vegyék tehát tudomásul, hogy ha azonnal ki nem békülnek, mindkettőjüket főbelövetem! Elmehetnek! Nehéz eldönteni, vájjon B^m tábornok következetes maradt volna-e e szigorú kijelentéséhez, hogy ha a párbaj mégis megtörténik; tény az, hogy a fenyegetés beváltására nem volt szükség. A párbaj abban maradt. Ez azonban nem Petőfi, hanem ellenfele béku- lékenységének és ama pietásnak köszönhető, mely- lyel az utóbbi a nagy költő iránt viseltetett. Csobádi Nagy István újólag készséggel kijelentette, hogy barátját nem volt szándéka megsérteni. Kifejezte azt az őszinte tiszteletet, melylyel ennek neje iránt is viseltetik. Sajnálkozott a történtek fölött és baráti jobbját nyujtá Petőfinek. m puiy armes tor mvataius imm. in»i«ruu»i<-u Adolf városunk polgármestere e hó 31-én Budapestre utazik, hogy a hús , bor- és szeszes italok fogyasztási adója-, va^út , iskola- és egyéb városi dolgok ügyeit, melyek sürgősek, személyesen intézze el. Kinevezés. Ö Felsége a király Kotunovics Győ zőt a trsztenai kath. főgymnasium igazgatójává nevezte ki. —A vallás és közoktatásügyi miniszter dr. M r á z Sándort a helybeli állami főgimnáziumhoz kinevezte. Áthelyezés. Figuli Lajos az itteni erdő- gondDokBág gyakornoka hasonló minőségben Gör- gény Szt Imrére helyeztetett át. Személyi hír. Molnár József lapunk felelős szerkesztője f. hó 31 én hazaérkezik és a szerkesztés teendőit e naptól kezdve átveszi. Halálozás. Mint őszinte részvéttel értesülünk, mély gyá3z érte városunk polgármesterét és családját. Anyósa özv. Elek Uyörgynó, szül. Szászi Kovács Lujza f. hó 20 án Szolnokon rövid szenvedés után 73 éves korában jobb létre szenderűlt. Temetése vasárnap e hó 23-án ment végbe nagy részvét mellett. Nyugodjék békével! Esküvő. Stancsevichi S tan esi eh Árpád budapesti kir. törvényszéki jegyző, néhai stancsevichi Stancsich György verseczi és pancsovai főispán fia, e hó 22 én esküdött örök hűséget a máramaros szigeti ev. ref. templomban néhai darrai és kricsfalusi Kricsfalussy Vilmos miniszteri tanácsos és or szággyűlési képviselő és özvegye, szigeti Szőllösy Róza úrnő leányának, Mariannenak. Az esketési szertartást Szikszay Zoltán ev. ref. lelkész végezte, emelkedett szellemű beszédet intézve a fiatal párhoz. Tanúk voltak: Saplonczay Miklós orsz. képvist-lő és Lator Sándor, Máramarosmegye főispánja. Nyo- szolyóleányok voltak: Kricsfalussy Mártha, Bozoky Margit, Szabó Csuty és Dudy, Szőiősy Katinka. Vőfélyek: dr. Bozóky Kálmán, dr. Mihályi Fló- rent, Mihályi Gábor, Kricsfalussy Sándor és Kricsfalussy Zsolt. Az esküvőt fényes diner követte az örömanya házánál, mely után a fiatal pár külföldre utazott. buzdít az övékéhez hasonló s mindent feláldozó hazaszeretetre. Ismeretlen Petőfi adoma. Vajmi keveset tud az emberiség nagy alakjai bensőbb családi életéről, arról, a mi jobban jellemez és jobban érdekel száz kötet életrajznál: az intimitásokról. Csakhogy felette megbízhatatlan valami az a „jellemző“ intimitás. Kiváltképen pedig, a mikor holtakról szól. A halott nem czáfol, nem közöl dementit, nem provokál, nem indit sajtópert, a halott majdnem olyan türelmes, mint a papiros, a melyre írják a komponált „jellemző“ intimitásokat. Ahány rala mire való gazdátlan élez akadt az országban, az lassankint mind odafüződik elhalt nagy emberek emlékéhez, ott csillog-villog, mint a papir-sárkány uszálya. Most olvasunk épp egyik vidéki lapban egy ismeretlen adomát Petőfiről. — A 12 pont proklamácziója után Petőfi, Bulyovszky, Jókai és még vagy buszán betértek egy jó harmadrangú étterembe egy kis itókára. Persze rózsás volt a hangulat. Csak úgy ömlött a tószt, se szeri, se száma. Petőfi ez alatt igen komolyan tárgyalt valami felett Bulyovszkyval. Egyszerre csak felhangzik a húsz torokból: — Halljuk Petőfit! Halljuk 1 — Petőfi meg lepetten fordul feléjük. Aztán mosolyogva szólt oda: — Ejnyel Ejnye, hát már megint inni akartok?! Petőfi ünnepély Hertelendy falván. Hiába nem halt még ki az igazi magyar lelkesedés, él bennünk még a nagyjaink emlékének szeretető. Ezt bizonyítják az országszerte ma rendezett ünnepélyek, melyek közül kiemeljük itt a Hertelendy - falván ma délután 3 órakor tartandó emlékünnep programmját: 1. Szózat. Énekli az ez alkalomra alakult Dalkör. 2. Ünnepi beszéd. Tartja: ifj. Tomka Károly lelkész. 3. A vén zászlótartó. Petőfitől. Szavalja: Szabadkai József gymn. VII. oszt. tanuló. 4. Talpra magyar. Petőfitől. Szavalja: itj, Lenhard Ferencz IV-ed éves tanító jelölt. ö. Honfi dal. Énekli a Dalárda.
