Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 18-es doboz

1910. december lb.

BUDAPESTI HÍRLAP (300. sz.)

33

hozó akaratának érvényesülését, a törvényt az életre alkalmazni s kicsiholni belőle a kívánt eredményt, mely célból tudnia kell a törvényt, be kell hatolnia a törvény szellemébe, értelmét nem szabad szűkítenie, jelentőségét nem fokoznia. A közigazgatásnak ismernie kell és pedig legtöbbször a legrégibb időktől kezdve, a törvényekkel összhangzásban kiadott hatósági rendieteket és szabályzatokat, tudnia kell különbséget tenni az idejét múlt, az egyszeri vagy többszöri átdolgozáson keresztülment, valamint a változásnak alá nem vetett rendelkezéseket. Részt- vesz a törvényhozás munkájában, a mennyiben a törvények végrehajtása tárgyában rendeleteket bo- csájt ki, a mezeknek megszerkesztése sokszor nehezebb, mint magának a törvénynek megalkotása. Egyenesen törvényhozói munkát teljesít, oly rendeletek és szabályzatok kibocsájtásával, melyeknek saját hatáskörében ő a kezdeményezője.

Másfelől tudománya felöleli a közigazgatás minden egyes ágazata teknikájának ismeretét. Milyen sokoldalú tudást foglal ez magában! A pénzügyi igazgatás nagy komplexumának ismeretét, a mezőgazdaság, kereskedelem és ipar helyzetének és feltételeinek ismeretét; a társadalmi osztályok törekvéseinek és kiegyenlitésök módjainak ismeretét; a közegészségügy, köztisztasági, elővigyázati, járványok elleni védekezésre vonatkozó ^'endszabályok ismeretét; az iparvállalatok fejlesztése föltételeinek ismeretét; a közmunkák vezetéséhez és ellenőrzéséhez szükséges mérnöki tudást; esztétikai ismereteket múzeumok létesítésére, városszépítésre, a népizlés irányítására . . . Lehetetlen a tökéletes felsorolás: a közigazgatás tartozékát tevő teknikai ismeret enciklopédikus terjedelmű, de szerencsére, a munka- megosztás lehetővé teszi a közigazgatásnak, hogy munkásait ne Pic de la Mirandole versenytársaiból toborozza.

Végül a közigazgatás tudománya nem lehet el a Kormányzás tudománya nélkül, értve az alatt a közigazgatási hatáskör vezérelveinek ismeretét és a társadalmi tünetek helyes fölismerését, melyek kell hogy irányítsák.

Alapvető elvként álljon az, hogy a közigazgatás nem lévén öncél, hanem kizárólag a közérdek szempontjából rendelve, e kettő között pontos egyensúly álljon fenn mindenkor. Társadalmi szükség igazolja a közigazgatás létesítését, de ez szabja meg egyúttal a határvonalat hatásköre kiterjesztésének.

Az ec/liensulu t orv érnie az, mely a közérdeket a közigazgatás megfelelő működésével összhangzásba hozva, a kormányzás tudományát eredményezi. Ez a törvény kárhoztat minden visszaélést, mely eredeti céljától eltéríti a közigazgatást, s oly szabályokat állít fel, melyek biztosítják a közön ejtett sérelem orvoslását. Ez kárhoztatja a hivaíalnokszapo- ritás iultenaését, ami túlsók emberi energiát és pénzt emészt föl s azt mondja, hogy az egyéni érték többet ér a számbeli túlsúlynál, azt rendeli, hogy az iniciálé képesség bátorításban, támogatásban, ősz- tönzésben részesüljön mindenképpen, főként az érdemekhez arányosuló előléptetésben, hogy az ügy- buzgalom a munkához mért fizetést eredményezze, a szolgálat az öreg napokra tisztességes megélhetést biztosítson.

Kárhoztatja továbbá a túltengő formalizmust. a mely túlsók időt és papirost fecsérel. Haviké a

legfőbb javaknak — az idő, s ha a terméketlen és hiábavaló működésre elharácsolt órák közhasznú tevékenységnek lesznek szentelve, ez a közt is sok fölösleges nehézségtől és hiábavaló lótás-futástól fogja megkímélni.

Kárhoztatja a bürokratizmust, mely túlsók autonóm jogot és szabadságot von el. s azt diktálja, hogy a józan és tartalmas decentralizáció a társadalom vérkeringését minden egyes artériájában felélénkíti, a közigazgatási hierárkia minden fokán a legtávolabb fekvő vidékek népességénél is, mert a mikor egyfelől a polgárokat a legfőbb egyéni szabadságban részesíti, ugyanakkor másfelől összeegyezteti ezt a közügyek helyes és békés menetével.

A közigazgatási kormányzat tudománya elveszítené alapját, a társadalmi események helyes felismerése, a népesség szellemi képességének tökéletes ismerete, a rendről és fegyelemről való felfogásának helyes megítélése, közteherviselő és adózó képességének teljes megbecslése nélkül. Kétségkívül fontos, hogy a közigazgatás maga meg tudja Ítélni, tudományos alapon, beavatkozása törvényes, szükséges és elviselhető mértékét, figyelve folyton a tömeg gazdasági, közerkölcsiségi és kulturális fejlődését.

*

Ä mi a közigazgatás gyakorlását illeti, ez művészet; finom és nehéz művészet, melynél meg kell különböztetni a tudományból folyó szükségszerűségek alkalmazásának, a rendszer szerinti munkának és a közönséggel való érintkezésnek művészetét.

Vessünk egy pillantást a közönséggel való érintkezés művészetére. Ha az emberek egyikének- másikának panaszát halljuk, azt kell gondolnunk, hogy a közigazgatás érintkezési módja olyan, a mely sem ennek, sem a panaszosoknak nem kellemes dolog. A szemrehányás általánosítva igazságtalan volna, mert a közigazgatás emberei, főként a kiválóbbjai közt kifogástalan tapintata és igen barátságos emberek vannak. De be kell vallanunk, hogy a figyelmesség, szívesség, gyakran a legelemibb udvariasság sem ékesíti egyik-másik tisztviselőt. Majdnem azt mondhatnám, hogy ezek egynémelyike úgy fogja föl a hivatalát, mint valami unalmas terhet s a közönséggel való érintkezést, mint a hivatalos állással járó hosszúságot, melytől úgy igyekezik szabadulni, hogy visszaadja a közönségnek kamatostul. Pedig ezek a tisztviselők is ,,közigazgatott“-ak. s olyan figyelmet követelnek maguknak, mint a minővel másokkal szemben kicsinyesen takarékosak. Ha az általuk közigazgatott közönséggel megközelítőleg oly udvariasan bánnának, mint a milyen bánásniódol ök igényelnek maguknak, a hivatalok az illem és jó modor iskoláivá válnának. Úgy értsük ezt, hogy ezek az iskolák nemcsak a tisztviselőknek, hanem a köznek is hasznára válnának. mert ha néha a közigazgatás a zaklatás művészetét kultiválja is, a közönség sem marad adósa. A tisztviselő mogorvasága ellenszenvet ébreszt. Nagyon kívánatos, hogy legalább az első helytelen lépést ne a közigazgatás tegye meg, s a tisztviselők mindenkor szem előtt tartsák, hogy a hiányos nevelés mentsége kevésbbá illeti meg őket. mint a közönséget. Nagy dicsőségükre válnék viszont, ha úgy egy. napon szeretelreméltóságuk által a közönséget kibékítenék a közigazgatással.

díszes, vaskos kötetben, a mely a karácsonyi könyvespiac egyik ékessége. Ilyen gazdagon illusztrált érdekes, eredeti útleírás régóta nem jelent meg a magyar népszerű irodalomban, a melynek egyik dísze lesz. Prinzet régebbi tudományos munkáiból kiváló szakembernek ismerjük, ebben a pompás könyvben pedig igen kiváló elbeszélőnek mutatkozik be. Biztos kézzel vezeti tollát, mint az ecsetet és széles vonásokkal bámulatos hűséggel eleveníti meg leírásait. Behunyt szemmel magunk előtt látjuk a nomád kirgiz életét, előttünk vonul el a hágón larka-barka összevisszaságban a tavaszi legelőre az egész kirgiz törzs, maguk előtt terelve a nyájat. Lassankint meg- kedvelteti velünk derék kirgizeit: az ügyes és hűséges Kurmanbekel és az értelmes Alavajt, a ki botjával a homokba rajzolja le a folyamrendszereket. A szebbnél-szebb panorámák vonulnak el előttünk, szinte érezzük a Tárim-medence' iikkasztó csalma szelét s épp oly nehezen válunk meg a könyvtől, mint szerzője a hegyóriásoktól, a melyek visszacsalogatják.

Ebben az útleírásban az érettebb ifjúság könyv. Iára is értékes kötettel szaporodott. Véres kalandok, a mik a könnyen hevülő ifjonti vér képzeletét

és kalandvágyát fölcsigáznák, nincsenek ugyan henne, de mindvégig élvezetes és változatos, az önbizalmat és a tudományszeretetet gerjesztő olvasmány. Ä nélkül, hogy szárazzá válnék, észrevétlenül juttat bennünket igen fontos és érdekes földrajzi és etnográfiai ismeretek birtokába s ezekre, a mai földrajzi oktatás mellett a magyar ifjúságnak bizony

, igen nagy szüksége van.

■(

(I*. Gy.)

*

Arany igazságok ezek, a melyekkel szemében azonban legyén szabad azokra a feladatokra is rámutatnom, a melyek a társadalomra, konkretebb formában az államra hárulnak’ az oly sokoldalú, súlyos és felelősséggel terhes szolgálatot teljesítő közigazgatási tisztviselő irányában. E feladatok teljesítése nélkül hiába re- ménylenénk, hogy a belga képviselőház elnökének nagyszabású elnöki megnyitójában kifejtett kivánalmaknak megfelelő, magas színvonalú közigazgatási tisztviselői kar irányítsa a modern közigazgatás komplikált, sokoldalú gépezetét, teljesítse különösen a közigazgatás szociális feladatait.

Az állam feladata a közigazgatási tisztviselővel szemben röviden csak kétirányú, ezek egyike: a tisztviselő anyagi, a másika: erkölcsi függetlenségét biztosítani felfelé és lefelé, vagyis mind az államhatalommal, mind a közönséggel szemben. Voltaképpen ez a kettő: anyagi és erkölcsi függetlenség csak ugyanegy, egy tőnek két hajtása.

Mindenekelőtt biztosítani lehet a közigaz-, gatási tisztviselőnek anyagi és ebből folyólag erkölcsi függetlenségét megfelelő, állásához és szociális pozíciójához, valamint az életigényeknek és az általános drágaságnak tetemes emelkedéséhez mért javadalmazással, a mely őt a megélhetés lenyűgöző gondjain felül emeli. Avagy hogyan várhatnánk attól a közigazgatási tisztviselőtől, a ki mai javadalmazása mellett gondtól agyonhajszolva, még az önmegtagadás legszigorúbb határáig sem látja a maga és családja tisztességes megélhetését biztosítva, hogyan várhatnánk tőle megfelelő színvonalú szociális és kulturális tevékenységet?

A másik nem kevésbbé fontos biztosíték a közigazgatási tisztviselő állásának stabilitása. Es itt ki kell mondanom, hogy nézetem szerint csupán a középponti államhatalomtól kinevezett, el nem mozdítható, rendezett státussal biró tisztviselő bírhat azzal a függetlenséggel, a melyet állása és missziója megkíván.

Visszaélés, természetesen, valamig emberi intézményekről van szó,mindenkor lesz, de hogyan beszélhetnénk komolyan függetlenségről annál a közigazgatási tisztviselőnél, a ki választási rendszerünk mellett, állásában a közönség változó kedvétől, jóindulatától, vagy közvetetten fejlebb- valóinak, legtöbbször ugyan jóhajlandóságu, de nem ritkán — mert hiszen emberek vagyunk — elfogult akaratától, illetve lokális önkényétől függ?

Ha az anyagi és erkölcsi függetlenség fent- emlitett garanciáit megadjuk a közigazgatási tisztviselőnek, csak akkor várhatjuk el jogosan, hogy közigazgatásunk emelkedett színvonala valóban megfeleljen a kor kívánta szociális feladatoknak.

A kinzó fejfájást és álmatlanságot

nagykőn gyakran a rendetlen emésztés szokta okozni. Tudományos értesítésekből látjuk, bogy a bécsi "ideggyógyászati klinikán a természetes Ferencz József- keserüvizet azért alkalmazzák előszeretettel, mert a Ferencz József-viz sokszor már nagyon kis mennyiség elhasználása után számos betegségi tünet alapokát kíméletes módon megszünteti. Kapható ásványvizkereskedésökben és gyógyszer- tárakban.

KÖNYVESHÁZ.

Pest vármegye monográfiája.

A monográfiák sorában, melyek Magyarország vármegyéit és városait ismertetik, most jelent meg a Pest vármegyéről szóló két hatalmas kötet.

Pest vármegyét az ország első vármegyéjének szokták nevezni földrajzi fekvésénél és történelmi szerepénél fogva, melyet földje Magyarország életében játszott. Árpádtól kezdve, a ki itt telepedett meg, s itt tartotta fejedelmi székhelyét Mátyás királyig s a rákosi országgyűlésekig, aztán Budavár visszafoglalásáig s a negyvennyolcadiki eseményektől fogva napjainkig Pest vármegye sorsa úgyszólván egy az ország történetével. A megye életének és politikai szereplésének jelentőségét röviden és plasztikusan domborítja ki az az előszó, melyet a monográfia első köteléhez Prónap Dezső báró irt. A mit ő a megye népének, területének, intézményeinek fejlődéséről, változásáról nagy vonalú képben foglalt össze, azt illusztrálja a két kötet ezer oldalán keresztül részleteiben is a munkatársak serege.

A vármegye természeti viszonyait, községeit, őskorát, történetét s nemes családait ismerteti az első kötet. Mindegyik idevágó tanulmány, leírás és fejtegetés külöu-külön is kötetnyi munkát tenne ki s mindegyiket adatainak pontossága s a tárgyalt témakörnek érdekessége teszi kiválóan értékessé. A második kötet a vármegye népét, mezőgazdaságát és állattenyésztését, gazdaságait, a gödöllői korona- uradalmai, szőlőmivelést és bortermelést, az erdészetet, vadászatot, az ipart, kereskedelmet és hitelügyet, a közoktatás-ügyet, törvénykezést, az irodalmat, tudományt és művészetet ismerteti kü- lön-külön fejezetekben, majd külön kis monográfiák szólnak Kecskemétről, Ceglédről, Kiskunfélegyházáról, Halasról, Szentendréről, Újpestről, Nagykőrösről, Vácról és Kalocsáról. A cikkeket Schwalm Amadé dr„ ifjabb Felszín Ede dr.. Márton Lajos dr„ Dedek-Crcscens Lajos, Harasztiul Lajos, Kőszeohu Sándor, Nuilas István, Ser- főzö Géza, Pirkner Ernő, Pettenkoffer Sándor. Kai- Ima Károly, Bársonu István. Pctri Mór dr„ Horváth Cyrill dr„ Dombóváru Géza dr„ Hübncr Énül dr„ Szálán Gyula, Naau József dr., Kada Mihály, Ugró Gyula dr.. Tragor Ignác dr. és Winkler Pál dr. Írták.

A rengeteg terjedelmű munkát szinte lehetetlen volna egyes részeiben e helyütt csak hozzávetőleg is ismerteim. Példaképpen fölemlítjük a vár-