Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 12-es doboz
2 1899. junius 25. »SZABADSAG< Szervezkedés a szomszédban. Budapest, junius 24. (K. sz.) Megérjük még, hogy Széli Kálmánt az osztrákok is II. Deák Ferencznek fogják tartani. Az első alkotmányt adott nekik, a második pedig megmentette alkotmányukat a felfordulástól. Bécsből ugyanis az a hir száll világgá, hogy Ausztriában gróf Thun kezdeményezésére egy középpártot akarnak alakítani, a mely kezébe venné a nemzeti béke helyreállítását, még pedig annak az elvnek az alapján, hogy a cseheknek leendő engedmények határa ott végződik, ahol a németek elked- vetlenedése kezdődik. Végre valahára rájöttek a dolog nyitjára s csak az csodálatos, hogy annyi okos ember, a hány Ausztriában ebben a kérdésben már elvérzett nem találta meg hamarabb ezt az egyedüli czélhoz vezető mentőeszközt. A osztrák parlamenti pártok mindegyi kében szép számmal vannak s kezdettől fogva voltak mérsékelt elemek, a melyek részint hazafiságból, részint helyesen alkalmazott opportunitásból a békülékenység hívei s a kik külömben is belátják, hogy nem valami szerencsés politika a németeket teljesen kiszolgáltatni a cseheknek Ausztriában. E mérsékelt elemek képeznék az újonnan üakitandó, középpártot, a mely számbeli öbbségénél fogva is a kormánypárttá váltatna. Természetes, hogy az egyes pártoktól kiváló frakcziók specziális pártérdekei özötti ellentéteket előbb el kell simítani, ki ell egyenlíteni, s állítólag ezen dolgozik tost Thun gróf. Mihelyt ez a czél el lesz rve, a középpárt megalakul s a kormány ra működésbe hozhatja az osztrák parla- entet. Részünkről sok szerencsét kívánunk a jó rsra érdemes kísérletezéshez, mert az őszük politikai pártok mai alakulásai mellett alkotmányos élet helyreállítása ugyszól- n kizártnak tekinthető. A németek nem jnak engedni, a csehek pedig bolondok Inának, ha engednének. S igy a tűz és egymással soha sem fog megbarát- :ni. A mai parlamenti többség akarva, nem ,rva, pártszinezetet ad a kormánynak, ráütvén erre a cseh bélyegét. A mai pártkon- stelláczió az osztrák kormányt természetszerűleg olyan irányba kényszeríti, a mely nagyon messze esik az egyedül helyes közép úttól s a melyen haladva a cseh elbizakodottság játékszerévé kell válnia Hasonló volna a baj, ha viszont oly többség alakulna, a mely kizárólag a németek befolyása alá kergetné a kormányt. A középutat kell megtalálni s ennek első és legfőbb feltétele a középpárt megalakítása. Ausztria is sokkal nehezebb megpróbáltatásokon ment már keresztül, semhogy sikert nem kívánnánk legújabb mozgolódásához. Ki tudja, ha révbe jut, nem fogunk-e ml is könnyebben boldogulni vele. Az elkeseredés rossz tanácsadó s ez idő szerint Ausztria nagyon el van keseredve. S a kibontakozás óhajának teljesülése nem tartozik éppen a lehetetlenségek közé. A lengyelek már kezdik unni a cseh gyámságot s szabadulni kivánnak a csehek ölelő karjai közül. Éppen most jelent meg egy előkelő lengyel politikusnak a felhivása, amely a lengyeleket á cseh barátság felmondására s a németekkel való szövetkezésre buzdítja. A németek mellett a lengyelek örökké lengyelek maradhatnak, de a csehekkel egy utón haladva, aligha őrizhetik meg hagyományaikat. És hasonlóképen gondolkozik a többi klubok nagyobb része is. Bizonyos konczesz- sziókkal szemben hajlandók a maguk pro- grammjából is engedni s azután Ausztria megmentésére uj alapon egy nagy párttá összeállani és szervezkedni. Nem hisszük, hogy e mozgalom Ausztriában egészen Széli Kálmán tudta nélkül indult meg. Azt hisszük, hogy az ő állam- iérfiui bölcsességének .s része van abban. Igazi nagy emberek teremtő ereje hazájuk határán túl is kihat. Fővárosi levél. Irta: Gróf Vay Sándor. A kánikula in optima forma beköszöntött. Elmúlt a leghosszabb nap is, a mit Stájerban, Tirolban, Xarinthiában Sunnenwend feier-nak hívnak. Junius 24-én gyújtják meg a hegyeken a Szent-János tüzet és éjfélkor, nagy dalolás és tánczolás közben ugrálnak keresztül. Nálunk a Margit-sziget meg a Luppa Péter honatya rózsái hirdetik leginkább a nyarat. Nem is honatya, de a rózsák atyja, ez a pomázi Gül-Baba, aki elárasztja a kép viselőház fülledt levegőjét halvány nifetoszok, sárgás Marchal Niel-ek, meg rózsaszín La Franoe-ok édes illataival. De mindamellett nyugtalanok már a képviselő urak, — leginkább pedig azok, a kik gazdák is egy- szersmint. Péter-Pál napja a kapu előtt van és meg- pendül a kasza az érett kalásztengerben. Talán az idén nem lesz sztrájk — és igy majd békességben megy végbe az aratás, amely legfontosabb munkája az esztendőnek. Az aratástól függ tulajdonképen a városi ember existencziája, mert a rossz termés drágaságát megérzi a hivatalnok és iparos osztály is. Egy esztendő munkájával számol be a diák. Szomorú, meg vidám gyermekarczoktól hemzseg az utcza. S a szomorú aroz elárulja a komor secundát. Jelesen érett fiákkal büszkén sétálnak a papák — gusztálják a kirakatokat és kérdezgetik Pistát, Gyurit, mi vo'.na a szivük óhajtása. Arany óra-e, vagy vadászfegyver ? Sok szülő jutalmul utazni küldi gyermekét. És ez talán a legszebb jutalom is. Az ifjú, lerázva az iskola porát, a világba, lép látókö te tágul, tapasztalatai öregbednek az utazás által és manapság csekély pénzzel, aránylag hosszú és szép utazást lehet tenni. Első sorban arra törekedjenek a szülők, hogy a fiú saját hazáját ösmerje meg. Akárhány jobb házból való ifjút ösmerek, aki Bécset, a Salzkammergutot, Stájert, a wörthi tó tájékát úgy ösmeri, mint á zsebét, de ha a gőzmasina elfüttyententi magát Szödön, alig tudja, hogy a legközelebbi helyek Csörög, meg Vácz-Har- tyán. Pedig mennyi bűbájos vidéke van hazánknak. A Tátra égbe meredő vadregés tája, a Balaton édes, melankóliás lehelő partja, Gömör megye változatos, hol erdős, hol sziklás, nefe- lejcs-szegte patakoktól átszelt virágai. És mennyi táp van itt egy ifjú lekesedésére. Murány vára, a murányi Vénusz emlékezetével, Krasznahorka, a Bebekek harczával — és az Andrássy nemzetség sírboltja, a hol Serédy Zsófia, a hires kurucz generális, Andrássy István felesége T Á R C Z A. (A segesvári hős. — A „Szabadság* eredeti tározója. — Irta; E. Kovács Gyula. A mi zászlónk, kinek a zászlója ? Egy kis hadé, mely a hazát óvja. Egy kis hadé, melynek minden vére Lángba borul a vezér nevére. Melyben minden életadó pára: Egy-egy eskü a mester szavára. És a vezér ? És a mester ? Ki a’ ? Magyarország leglánglelkühb fia! íiben az ős, napkeleti szellem "ükrözödik leghívebb’, legszebben; 'i hunytában ránk örök fényt hagyott, ' porában mind, mind csodásbban ragyog; i a hazát napként világítja: legtisztább, legigazibb szittya !. .. h, hogy állsz te, fönn e század felett! ímul észak, dél, napnyugat, kelet. agasan, túl minden korlátokon; társad is mind csak távol rokon . . . Messzi, fönn, főn ... mély, nagy űr alattad, Eztán jönnek csak a nagy, — nagyobbak ... Egy, egyetlen, párod, másod nincsen; Nincs, a ki csak meg is közelítsen. Szárnyad büszkén kiterülve ragyog: „Én csak magam, csak egyedül vagyok!,. Az, független, hajthatatlan, szabad, Mintha magad alkottad von’, magad!.. . És mily fényes, kristálytiszta szárny az! Nem vet arra egy porszem se árnyat. Ahoz ugyan, fondor, földi érdek Felleg-árnyi soha nem is értek; Egy csapása, egy aczél ütése: S még vakítóbb lett a tündöklése . . . Oh, a nagyság ez óriás arányát Ellenink is ingyen csodálják!... Feddhetlenség, szabadság: mindened! Gyönyöröd azt néped közt hintened. S mintha Árpád lett von’ édesapád, Úgy fogtad föl honod sorsát, javát; Úgy féltetted helyzet, — létérdekét; Szomszéd: ellen! Hitelvül hirdetőd. Sírodból is harsogod az utat: „Hol a nap kél, soh’se lesz ott nyugat! Álljunk ellent a nyugati árnak, Mint a dicső, honteremtö árnyak. Napkeleti lángsugarak szültek, Őrizzük meg ős természetünket. Verjünk vissza külröl minden olyat, Mi vérünkké, üdvünkké nem olvad. Ha mi divat, úgy legyen csak divat, Ha üdít, áld, mi belőle kihat. Csak magyarul, csak magyarán élni, Nem magyartól semmit se remélni. Segesvári csatatéri sírom Üregéből nézni alig bírom, Hogy vergődtök, tusakodtok folyvást; Halálharcz az, népem, nem szabadság! Miért omlott, áradozott vére Százezreknek immár ötven éve ? Segesvári szörnyű csatatéren Miért folyt él az én ifjú vérem ? A mi akkor bennünk vert, czikázott: Az teremt csak-nagy Magyarországot!...“ Nem vagyunk mi szegények nagyokban; De hozzád még nem hasonlítottam Arány, forma, szép értékre senkit, Mindnél nagyobb, te, te a legszébbik!...
