Petőfi gyüjtemény - A sorozat / 11-es doboz
4 MAGYAR HÍRLAP 1906. márczius 15. Katolikus népgyüles. A nagyváradi katolikusok körében, mint 3 'Budapesti Hírlap jelenti, mozgalom indult meg, hogy ‘a pápának a- válságba történt beavatkozásával szemben • népgyülést tartsanak, amelyen kifejezik, hogy vallásos érzületükben mélyen meg vannak sértve & tiltakoznak a pápa illetéktelen beavatkozása ellen. Nyíri Székesfejérvárött !Székesfehérvárról jelentik, hogy Nyíri. Sándor tábornok szabadságát félbeszakítva, váratlanul odaérkezett, s ismét átvette az ötödik honvédkerület parancsnokságát. Nyíri családja Becsben maradt. Vozáry királyi biztos tisztikara. A ni. kir. belügyminiszter Vozáry János Mn- rostorda varmegyére és Marosvásárhely szabad királyi városra nézve kinevezett királyi biztos mellé szolgálattételre Bárdossy Jenő i’öldmivelésügyi minisztériumi tanácsost, Sándor Ákos miniszteri segédtitkárt, Nagy Sámuel miniszteri fogalmazót, Géczy Aurél számvizsgálót és Fejér Gyula irodasegédtisztet kirendelte. Szilágymegye leszerelése. Zilah, márcziui 14. Szilágyvármegye törvényhatósági bizottsága mai gyűlésén nagy többséggel elfogadta az állandó választmánynak egyhangúlag hozott azon határozati javaslatát, hogy az önkéntes adók beszolgált at tassanak és az ezzel kapcsolatosan hozott tiltó rendeletek felfüggesztessenek. A leszerelési javaslat mellett elsőnek Wesselényi Miklós báró, az nj-párt volt elnöke szólt, kijelentvén, hogy inkább elviseli a látszólagos következetlenség vádját, minthogy elveszítsek a hazafias tisztikart, melyre a jövő küzdelemekben nagy szükség van. A szolnoki főispán, Szolnok, márczius 14. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye közigazgatási bizottságát, melynek tágjaivá csupa ellenzéki bizottsági tagokat választott meg a legutóbbi közgyűlés, ma délelőtt 9 órára ülésre liiva egybe Lenk Gyula főispán. Ez volt az első ülés, amelyen Lenk maga elnökölt kineveztetéso óta, éppen ezért az egész megyében nagy kíváncsisággal várták, hogy milyen lesz a mai közigazgatási bizottsági ülés kimenetele. Azonban a közigazgatási bizottság megválasztott tiz tagja közül egyetlen egy sem jelent meg a mai ülésen s igy ha a bizottság teljes ülése a megjelent állami tisztviselők és az előadó jegyzői kar közreműködésével megtartható is volt, de a bizottság szak- és albizottságainak ülései megtarthatók nem voltak. Küldöttség Bánffy Dezsőnél. Tegnap délután a II. kerületi nj-párt egy. nagyobb küldöttsége tisztelgett Bánffy Dezső bárónál, bogy átadja a tegnapelőtt megtartott értekezlet határozatát.. A küldöttségben resztvettek: Krieszhaber Adolf dr., a párt elnöke, Puky Gyula volt főispán, Szeghy János ny. főszolgabíró, Lendl Adolf dr. és még számosán. A határozatot. KrieszkabprAdolf dr. adta át beszéd kíséretében Bánffy Dezső bárónak, kijelentvén, hogy a polgárság ismerve az ő inten- ezióit és hazaiiságát, a legnagyobb bizalommal és ragaszkodással viseltetik s követni kívánja öt, mint vezérét a jövőben is. Bánffy Dezső báró szívesen fogadta a küldöttséget és megha- tottan köszönte meg, hogy bizalommal viseltetnék iránta s nem ismerik öt félre, mint azt az ország nagy része. Ö, mikor nyílt levelét megírta, csak az igazságot mondta meg. Hogy az némelyeknek nem tetszik, arról nem tehet. • Azzal nem vádolhatják, bogy kétféleképpen beszélt, mert amit a nyílt levelében megirt, azt megmondta a ■ szövetkezés alkalmával, megmondta a fölirat szerkesztése alkalmával is. Most mindenki ellene támad s ebben a helyzetben csak az vigasztalja, hogy az ország bé fogja látni, bogy igazat mondott, hogy a kibontakozás csak ezen az utón lehetséges. S ha ez bekövetkezik, akkor ki fog tűnni az ellene intézett vádak elhamarkodottsága és alaptalansága. Ismételten megköszöni a bizalmat s ígéri, hogy erre rá fog szolgálni. Ezután a küldöttség tagjaival hosszasan elbeszélgetett. Az osztrák ipar ellen. Szigetvárról jelenti tudósi tónk: Olay Lajoa a kerület volt képviselője beszámcilóbeszédében kifejtette, bogy miképen kelljen hatékonyan védekezni az imparl amen táris kormányzat és Ausztria ellen. Az osztrákok ellen azt javallottá, hogy a lakosság más czikket, mint magyar terméket ne vásároljon és ebben az irányban szervezet megalakítását ajánlotta. A dolognak most már meg van a ■foganatja. Egy:bizottság, amie'ynék tagjai: He- gyessy János, Szabó István dr,, Kriet Béla dr., Vargha Sándor, Bella Béla, Farkas Gyula, Férfival Győző dr., Sémáik- Gyula és Újházi Hugó dr. felhivást bocsájtott ki, amelyben a magyar ipar és kereskedelem támogatása érdekében felkéri a kereskedőket, iparosokat, úgyszintén a helybeli és vidéki fogyasztó közönséget, hogy e hőnap 18-án nagy értekezletre gyűljenek egybe. Beszámolók. Moór. Batthyány Lajos gróf, a bodajki választókerület volt orsz, képviselője e hónap 11-én beszámoló beszédet mondott Moóron. Elmondta, hogy minő küzdelem folyt a veszélyben forgó alkotmányért az országgyűlés törvénytelen feloszlatásáig. Reményét fejezte ki, hogy a küzdelemnek a vége béke lesz, oly béke, amelyben egyik küzdő fél sem lesz megalázva. Csak kitartásra és szoros összetartásra van szükség. Batthyány gróf után Széchenyi Viktor gróf intézett lelkes beszédet a népáradathoz. Elmondta, hogy az önkényuralom a nemzetet valószinüleg több választással akarja kifárasztani s lehetetlenné akarja tenni azt, hogy tisztességes ember a sok pénzbe kerülő képviselőjelöltségre vállalkozzék, hogy azután az abszolutizmus a maga kreaturáit vihesse be a parlamentbe. Ezt csak úgy lehet megakadályozni, ha a hazafias érzelmű választók lemondva a nekik járó alkotmányos költségekről a választás színhelyén megjelennek és még egy pohár bort sem kérve, leszavaznak. „Éljen! Megfogadjuk! Esküszünk, nem kell Ju- dás-pénz!“ hangzott minden oldalról. Széchenyi, tekintettel a nagyszámú németajkú választőkrap'be- szédét német nyelven is elmondotta. Széchenyi után Kása, Miklós nagy tetszés közt fölolvasta Kossuth Ferenczhez, Andrássy Gyula, Apponyi Albert és Zichy Aladár grófokhoz intézett üdvözlő táviratot. Végezetül Pentz Lajos a Moórvidéki Takarékpénztár igazgatója a választók nevében köszönetét mondott Batthyány I.ajos és Széchenyi Viktor grófoknak megjelenésükért és a választóknak nyújtott fölvilágositásért s a választók megbízásából fölkérte Batthyány Lajos grófot, hogy a következő országgyűlési képviselőválasztás alkalmával a jelöltséget fogadja el. Ezzel a népgyülés véget ért. A rend föntartására kivezényeltek 22 csendőrt, de ezek a csendőri kaszárnyából ki 6em mozdultak. Kanszentmáríon. A kunszentmártoni kerület volt képviselője, Bozóky Árpád beszámolót mondott Inokán, Nagyrévén és Czibakházán. Bozókyt újra kikiáltották képviselőjelöltnek. Csurgó. Inkej József báró, a csurgói kerület volt képviselője, nyílt levelet irt választóinak. „Buosut akarok mondani önöknek, Írja és nem beszámolót adni nyílt levél alakjában. Hiszen röviden jeleztem politikai állásfoglalásomat, midőn a szeptember 23-iki események következtében a 48-as függetlenségi Kossutk-pártba való belépésemet tudattam önökkel és most is csak újból hangoztathatom azt a tántoríthatatlan meggyőződésemet, hogy Magyarország jövője csakis úgy és csakis akkor lesz biztosítva, ha a 48-as függetlenségi eszme teljes diadalát üli a hazában.“ Illyefalva. Brázay Zoltán is nyílt levélben számol be illyeíalvai választóinak, akiknek egyebek közt azt, árja, hogy önálló Magyarországot csakis 48-as alapon lehet teremteni. Gyöngyösről a szövetkezett ellenzék elnöksége a következő táviratot intézte Kossuth Ferenczhez : Visontai Soma beszámolóját óriási lelkesedést keltve tartotta meg. Az igen nagy számban egybe- gyült választóközönség Visontait további bizalmáról és ragaszkodásáról biztosította és ez alkalomból engem megbízott, hogy Nagyságodnak, mint a ko- aliezió érdemekben gazdag elnökének a nagygyűlés üdvözletét megküldjern és további kitartásra kérAz első és második honvédzászloalj szervezésére a főváros vállalkozott. * Mihelyt a kormány rendelete közzé lett téve, minden független állású polgár sietett felajánlani szolgálatát. Apa és tiu, agg és gyermekifju tódult a toborzó helyekre. Atyám nyomban kiadta otthon a parancsot: „készüljetek, megyünk!“. — Tiz éves öcsémet, Árpádot, azonnal a szegedi katonai iskolába küldte; engem pedig, mint öt évvel fejlettebbet, késedelem nélkül a Muzeum-épiiletben levő sorozó-bizottság elé állított, ahol velem egyidöben jelentkezett miskolezi tanulótársam. Illési György is, a „Hon“ későbbi munkatársa. — Közvetlenül utánunk soroztatták be magukat mindjárt az első nap: 15—16 éves, pesti iskolás-pajtásaink: Bokros Laczi, Düsánzs, Kern, Lef- kovics. — Illési, utóbb, a tüzérekhez tétette át magát s ezekkel küzdötte végig a szabad- ságharezot. Sorozás. Ä forradalom után Illésit is besorozták az osztrák gyalogsághoz. S bár nyolez évig volt kénytelen szolgálni: semminemű előléptetést nem fogadott el; — sőt, hogy a kisértés elől is kitérjen: az ezred zenekarába vétette föl magát trombitásnak, noha e hangszerhez semmit sem értett. — Az ötvenes években találkoztam vele, mint magam is besorozott, Triesztben, ahol ezrede állomásozott. A hosszú szolgálati idő alatt megtanult ugyan trombitálni, de a tüdeje feláldozásával, mely kora halálát okózta. A Muzeum-épületben levő sorozóbizottság elnöke a hős Perezel Mór volt, — akkor még századosi ranggal, — aki kész örömmel avatott föl bennünket az első zászlóalj honvédéi közé. Hitelesítésül, mindjárt egy madzagra kötött szuronyt is akasztott a nyakamba, melylyel néhány perez múlva oly karczias kedvben álltam az anyám elé, hogy majdnem az ájulás fogta el szegényt, — bár az első honvédzubbonyt ö maga készítette számomra. Minthogy azonban a közvitézi szolgálatra testileg még fejletlen voltam: Perezel, atyám iránti barátságos indulatból, mindjárt „tiszteletbeli“ káplárnak jegyzett a névsorba, — lelkesitőleg adván értésemre, hogy e czim-előlegezést mikép kell majd a hareztéren kiérdemelnem. Pár hét alatt a két első zászlóalj megalakult. Ugyanennyi ideig tartott, mig teljesen fölszereltek bennünket s a legszükségesebb katonai teendőkre magunkat begyakoroltuk. Különböző katonai épületekben voltunk elszállásolva. Én, századommal, a „Károly“-kaszárnyában laktam, melynek nagy részét osztrák katonaság foglalta el. Kezdetben ezektől kaptuk kölcsön a fegyvereket gyakorlatainkhoz, miket naponkint tartottunk a laktanya udvarán. I Közösök és honvédek. Még fegyvertelenül voltunk, midőn junius elején az osztrák katonák és honvé- deink közt oly vérengzés támadt; mely az egész fővárost fellázította. Ez esetre az szolgált okul, hogy egy osztrák közkatona a kantinban ellopta az egyik honvédtársunk zsebóráját. Ez, a tolvajt, ki az udvarra futott, űzőbe vette s utólérvén, jól eldöngette. A lármára mindkét fél bajtársai elösiettek s a czivódás általánossá lett, mely csakhamar tettleges- ségbe ment át. Ebben a honvédek kerültek felül s ellenfeleiket szétkergették. A laktanya bejáratánál levő osztrák örparancsnok látva ezt: aljas boszuból s a magyarok iránti rögzött ellenszenvből, tüstént fegyverbe állíttatta embereit s a helyszínén maradt győztes honvédekre tüzet vezényelt. Én, néhány bajtársammal, az emeleti folyosón, szobánk előtt álltam s szemtanúja voltam, midőn két honvéd az udvaron — a golyóktól találva — összerogyott: az egyik holtan, a másik sebesülten. Honvédeink, puszta kézzel, kénytelenek voltak gyilkos támadóik elől visszavonulni; mig az összes osztrák katonák felfegyverezték magukat szobáikban. Az utczáról beözönlött polgárságot az osztrák kapuörség szuronytszegezve szorította ki az udvarról s a kapukat bezárta. Néhány perez múlva, lázadó moraj
