Posner, Yochanan Dov (szerk.): Peszáchi hágádá - Klasszikus zsidó művek magyarul 6. (Budapest, 2001)

Zimun

37 PESZÁCHI HÁGÁDÁ lászojsz imonu, hojinu szöméchim. Suvo Adojnoj esz söviszénu, kááfikim báNegev. Há­­zojrim bödimo börino jikcojru. Holojch jéléch uvochoj, nojszé mesech házorá, boj jovoj vő­­rino nojszé álumojszov. (126. zsoltár) is tett velünk az Örökkévaló, ezért örvendeztünk annyi­­ra. Hozd vissza Örökkévaló Istenünk a többi foglyunkat is, mint délvidéken az időszakos patakokat, hogy akik könnyezve vetettek, vigadozva arassanak. Aki vetőmag­­ját sírva cipelte, örvendezve forduljon vissza, boldogan takarítsa be kévéit. Livné Kojrách mizmojr sir, jöszudoszoj böháröré kojdes. Ojhév Adojnoj sááré Ci­­jojn, mikojl miskönojsz Jáákojv. Nichbodojsz mödubor boch, ir hoElojhim szelő. Azkir Rá­­háv uVovel löjojdoj, hiné Fölesesz vöCojr im Kus ze julád som. UlöCijojn jéomár is vöis julád bo, vöhu jöchojnöneho eljojn. Adojnoj jiszpojr bichszojv ámim, ze julád som szelő. Vösorim köchojlölim, kojl májo­­náj boch. Avorcho esz Adojnoj böchol ész, tomid töhiloszoj böfi. Szojf dovor hákojl nismo, esz hoElojhim jöro vöesz micvojszov sömojr, ki ze kol hoodom. Töhilász Adojnoj jödáber pi, vivoréch kol boszor sém kodsoj löojlom voed. Váánáchnu növoréch jo, méáto vöád ojlom, hálelujo. (Zsoltárok 34:2., Prédikátor 12:13., Zsoltárok 145:21., 115:18.) Korách fiainak zsoltáréneke. Szent hegyen alapította az Örökkévaló Cion kapuit: jobban szereti azokat Já­­köb minden lakóhelyénél. Dicső dolgokat beszélnek rólad, Isten örök városai Egyiptomot és Babilóniát azok között fogom említeni, akik ismernek engem. Filisztea, Tirusz és Kus: ennek ott van a szülőhazája. Cionról pedig ezt mondják: Mindegyiküknek ezaszü- 1óhazája. A Legfelső szilárdítsa meg ezt. Az Örökkévaló számba veszi a népeket, amikor beírja őket: Ezott született. Szelá. Körtáncban éneklik: Min­­den forrásom belőled fakad. (87. zsoltár) Áldom az Örökkévalót mindenkor, állandóan Őt dicséri a szám. Mindezt hallva a végső tanulság ez: féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez min­­den embernek kötelessége. Az Örökkévaló dicséretét hirdeti szám, hadd áldja minden teremtmény szent Nevét mindörökre! Áldjuk mi is az Örökkévalót most és mindörökké, háleluja! Májim áchárojnim kézleöntés előtt ezt mondjuk: Ezt kapja a bűnős ember osztályrészül Istentől, ezt Ze chélek odom roso méElojhim, vöná­­örökli beszédéért Istentől, (dob 20:29.) chálász imroj méÉl. Májim áchárojnim kézleöntés után ezt mondjuk: Akkor így szólt hozzám: Ez az Örökkévaló színe Vájdábér éláj, ze hásulchon áser lifné Ádoj­­előtt álló asztal. (Jechezkél 41:22.) nőj. Zimun Ha legalább három felnőtt férfi vesz részt az étkezésben, ezeket az áldásokat is mondjuk (mezumánt bencsolunk). A házigazda felemeli a poharat és így kezdi: Uraim, mondjuk el az asztali áldást1 Háv bn vönivrich1 /Jiddisül: Ráboszáj, mir velln bentsn.) [Jiddisül: Rábojszáj mir velln bentsnl] Többiek, azután az áldásvezető: Áldott legyen az Örökkévaló neve mostantól mind- Jöhi sém Ádojnoj mövojroch méáto vöád örökké! ojlom. Az áldásvezető: Az itt ülők engedelmével áldjuk (ha tízen vannak, Birsusz moronon vörábonon vörábojszáj hozzáteszi: Istenünket), akinek ételéből mostet- növoréch (ha tízen vannak, hozzáteszi: Eloj­­tünk! hénu) seochálnu miseloj. Többiek, azután az áldásvezető: Legyen áldott (ha tízen vannak, hozzáteszi: Iste- Boruch (ha tízen vannak, hozzáteszi: nünk), akinek kenyeréből ettünk, és jóságából élünk! Elojhénu) seochálnu miseloj uvtuvoj chojinu.

Next

/
Oldalképek
Tartalom