Posner, Yochanan Dov (szerk.): Peszáchi hágádá - Klasszikus zsidó művek magyarul 6. (Budapest, 2001)
A Hálél kezdete
33 PESZÁCHI HÁGÁDÁ vigassággá, a sötétséget nagy fényességgé, a rabságot löszimcho, uméével löjojm tojv, uméáfélo lömegváltássá változtatta számunkra. Daloljunk hát Ne- ojr godojl, umisibud ligöulo. Vönojmár löfoki, háleluja! nov hálelujo. Az asztalra tesszük a poharat. Hálelujo, hálelu ávdéj Ádojnoj, hálelu esz sem Ádojnoj. Jöhi sem Ádojnoj mövojroch, méáto vöád ojlom. Mimizrách semes ád mövojoj, möhulol sem Ádojnoj. Rom ál kol gojim Ádojnoj, ál hásomájim kövojdoj. Mi káÁdojnoj Elojhénu, hámágbihi losovesz. Hámáspili lirojsz básomájim uvoorec. Mökimi méofor dől, möáspojsz jorim evjojn. Löhojsivi im nödivim, im nödivéj ámoj. Mojsivi ákeresz hábájisz, ém hábonim szőmécho, hálelujo. (113. zsoltár) Böcész Jiszroél miMicrojim, bész Jáákojv méám lojéz. Hojszo Jöhudo lökodsoj, Jiszroél mámsölojszov. Hájom roo vájonojsz, háJárdán jiszojv löochojr. Hehorim rokdu chöélim, gövoojsz kivné cojn. Má löcho hájom ki szonusz, háJárdén tiszojv löochojr. Hehorim tirködu chöélim, gövoojsz kivné cojn. Milifnéj Odojn chuli orec, milifnéj Elojhá Jáákojv. Háhojfchi hácur ágám mojim, chálomis lömájnoj mojim. (114. zsoltár) Boruch Áto Ádojnoj Elojhénu melech hoojlom, áser göolonu vögoál esz ávojszénu miMicrájim, vöhigionu hálájlo házé leechol boj máco umorojr. Kén Ádojnoj Elojhénu vÉ- lojhéj ávojszénu jágiénu lömojádim völirgolim áchérim háboim likroszénu lösolojm, szméchim bövinján irecho, vöszoszim báávojdoszecho, vönojchál som min házvochim umin hápszochim (Szombat este fordított sorrendben mondjuk: min hápszochim umin házvochim), áser jágiá domom ál kir mizbáchácho lörocojn, vönojde löcho sir chodos ál göuloszénu vöál pödusz náfsénu. Boruch Áto Ádojnoj, goál Jiszroél. Magasztaljátok az Örökkévaló Istent, magasztaljátok ti az Ő szolgái, mindnyájan, magasztaljátok az Ő nevét! Legyen áldott az Ő szentséges neve, mostantól mindörökké, napkeltétől napnyugtáig, dicséretes az O neve. Ő uralkodik minden nép fölött, az égben az Ő dicsősége. Ki olyan, mint az Örökkévaló, a mi Istenünk? Ki a magasban trónol és a mélybe néz az égre is, a földre is Ki felemeli a porból a szegényt, nyomorból a szűkölködőt, és odaülteti őket népe főemberei közé, ki a meddő hitvest is gyermekeiben gyönyörködő boldog anyává teszi. Halleluja! Midőn Izrael kivonult Egyiptomból, Jákob háza az idegen nép közül, Júda lett az Ő szentélye, Izrael az Ő birodalma. A tenger látta Őt és visszahőkölt, a Jordán vize visszafelé folyt, a hegyek székelitek, mint a kosok, a dombok mint fiatal bárányok. Mi lelt, tenger, hogy megtántorodsz, Jordán, hogy meghátrálsz mért ugrándoztok, ti hegyek, mint a kosok, ti dombok, mint fiatal bárányok? Reszkess, te föld az Örökkévalótól, Jákob Istenétől, ki a kősziklát mélyvizű tóvá változtatja, és forrássá a kovakövet! Áldott vagy Te, Örökkévaló Istenünk, a világ Ura, ki megváltott bennünket és atyáinkat Egyiptómból, és megérnünk engedte a mai éjszakát, hogy a kovásztalan kenyeret és a keserű gyökeret együk. Engedd meg, Urunk, Istenünk, és atyáink Istene, hogy békességben érhessünk mega jövőben más ünnepeket is, hogy örvendhessünk szent városod felépülésének, hol majd örömben szolgálunk Téged és boldogan fogyasztjuk az ünnepi és a peszách-áldozatot (Szombat este fordított sorrendben mondjuk: a peszáchi és az ünnepi áldozatot), melyek vére kedvedre érintette oltárod falát. Új dalt zengjünk megszabadításunkért és lelkünk megváltásáért. Áldott vagy Te Örökkévaló, ki megváltóttad Izraelt.
