Pest Megyi Hírlap, 1995. február (39. évfolyam, 27-30. szám)

1995-02-03 / 29. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP SZUKEBB HAZANK 1995. FEBRUÁR 3., PÉNTEK Támogatásra várnak Diósdon Önállóságától fosztották meg a csapágygyárat Diósdon 1952-ben alakult meg a csapágygyár, egé­szen 1963-ig önállóan ter­melt. Akkor jött létre a nagy összevonások egyik eredményeképpen az MGM, amelynek a diósdi gyár egyik része volt. Meghatáro­zó része, mert bár a hetve­nes években, a rekonstruk­ció során Debrecenbe vitték a 150 milliméteres és ennél nagyobb külső átmérőjű csa­págyakat gyártó berendezé­seket, az MGM össztermelé­sének 25-28 százaléka még ma is Diósdról kerül ki. Az itteni minőség megbízható, már bevezették az ISO 9001-et. Az Opel-gyár rész­ben ehhez a feltételhez kö­tötte megrendelését, hat hó­napot adott a megoldásra, s ha ezt sikeresnek ítéli, az a gyár számára egymillió-hét­százezer csapágy beszállítá­sát jelenti négymillió márka értékben. A jövő nagy lehe­tőségeket tartogat, ám az MGM átszervezése olyan kedvezőtlen változásokat hozott a diósdiak számára, amely minden számításukat keresztülhúzza. . Orvos István 1993-ban az MGM akkori vezérigaz­gatójának felkérésére vállal­ta el a diósdi gyár igazgatói posztját. — Amire vállalkoztam — mondja —, arra ezután is vállalkozom, ha lesz rá mód és lehetőség. — Mi változott meg ah­hoz az időponthoz képest, amikor ön elvállalta az igaz­gatóságot? — Január elsejétől az MGM reorganizációs prog­ramja a szervezetet módo­sítja, s ennek értelmében a diósdi gyár elveszíti koráb­bi önállóságát. Ez nem csu­pán névváltoztatást, hanem rengeteg olyan korlátozást is jelent, amelyek lehetet­lenné teszik a piaci lehető­ségek megragadását. Eddig sem rendelkeztünk a bevéte­leinkkel, de voltak informá­cióink, meg tudtunk álla­podni a beszállítóinkkal. A továbbiakban erre nem lesz lehetőségünk, mert eles­tünk a döntési jogtól. Eddig volt mozgásterünk, önálló döntések születhettek, a gyár saját maga vállalko­zott a gyártásra. Ha nem rendelkezünk a bevételeink­kel, ha nem tudjuk befolyá­solni a piacot és nincs dön­tési szabadságunk, akkor a gazdálkodás lehetetlenné válik. — Nem szakadhat el a di­ósdi gyár az MGM-tői? — Szerettünk volna önál­lóak lenni, de beláttuk, hogy erre most nincs lehető­ség. Az MGM csődeljárás alatt álló vállalat, adóssága meghaladja az ötmilliárd fo­rintot. Ezt a hatalmas adós­ságállományt a vállalat nem képes kezelni, a válság megoldásához kormánydön­tésre van szükség. Remélhe­tő, hogy reorganizálják, mi­vel így nem képes működ­ni. Viszont a stratégiai ága­zatok közé tartozik, ezért a kormány kiemelten kezeli az MGM ügyét. A diósdi gyár mindenképpen az MGM-en belül képzeli el a jövőjét, de szeretné megtar­tani azokat a jogosítványa­it, amelyeket a korábbi szer­vezeti és működési szabály­zat szerint birtokolt. A diós­di gazdasági vezetés nem tud azonosulni azzal a kon­cepcióval, amelyet az új szervezeti felépítés képvi­sel. — Előzetesen nem egyez­tették önökkel ezeket az el­képzeléseket? — Semmiféle tájékozta­tást nem kaptunk, jóllehet a munka törvénykönyve előír­ja, hogy a gyár életét érintő lényeges változtatásokat előzetesen egyeztetni kell az üzemi tanáccsal. Decem­berben, amikor megkaptuk a tervezetet, a diósdi üzemi tanács és a szakszervezet is nyilatkozott, hogy a szerve­zeti’ módosításokkal nem ért egyet. A gazdasági veze­tés is kifogást emelt, meg is indokolta, miért nem tartja jónak ezeket az elképzelése­ket. A beadványok célja az volt, hogy a döntéshozók el­gondolkodjanak arról, talán mégsem helyesen döntöt­tek. Minden hiába, a leg­utóbbi, január 19-ei igazga­tósági ülés sem hozott ez ügyben eredményt. — A dolgozók hogyan vi­szonyulnak ehhez a válto­záshoz? — A diósdi gyárban 335 ember dolgozik. Valameny- nyien érzik, hogy a helyzet bizonytalanná vált, s ez nem jó, mert a dolgozók tá­mogatására nagy szükség van. Az MGM nem fordít kellő figyelmet a humánpo­litikára. A keresetek na­gyon alacsonyak, a helyze­tet stabilizálni kell, hiszen az egész reorganizáció meg­bukhat a humánpolitikán. — Milyen piaci lehetősé­geik vannak? — A piac meglendült, az igényeknek már most sem tudunk eleget tenni. Szerve­zetbővítésre, létszámnöve­lésre, a műszakok számá­nak növelésére van szük­ség. Az MGM Diósd nél­kül nem tudja a reorganizá­ciós tervet végrehajtani. A tavalyi eredményt meg kell duplázni, a piac támogatja is ezt a megoldási lehetősé­get. A diósdi gyár minden­képpen fenn akar maradni, meg akarja őrizni működő- képességét, gazdálkodni szeretne, és piaci szereplő­ként, mint késztermék-kibo­csátó egység, az MGM-mel együtt szeretne részt venni a programban. Tény, hogy van egy olyan törekvés, amely a diósdi gyár bezárá­sára irányul, s a debreceni gazdasági vezetésben van­nak is ennek szószólói. Re­méljük, ők is belátják, hogy ha egy részvállalko­zás eredményes — márpe­dig a diósdi az —, akkor azt nem megszüntetni kell, nem megfosztani az önálló­ságtól és a jogaitól, hanem épp ellenkezőleg: minden eszközzel támogatni szük­séges. Pável Melinda KULTÚRA Könyvespolc Orpheus Apollónhoz Megindultak a lavinák / a völgyben farkasok litániáz- nak / ... Nyújtsad Uram a kezedet. / Nem találom a házad! Az Istenhez kiáltó szándék és a földi remény­telenség együttes szenve­délye, szenvedése, rezig­náltsága és a föltétel nélkü­li bizalom gyönyörű kinyi­latkoztatása ritkán olvasha­tó ily remekbe szabott egy­ségben egy négysoroson belül. E letisztult képsor ezer szólamban vall ró­lunk, kik szabadon is va­gyunk, mint a vadak, ám Isten szabad ege alatt vég­zetesen és végletesen ki­szolgáltatottak is. Zászlós Levente verses­könyvének dupla címe — Orpheus Apollónhoz Gil­games — elárulja, hogy eredeti költeményeket és egy tekintélyes műfordítói opuszt egyaránt tartalmaz. A versek kristálytiszta me­taforarendszere és míves ritmikája hallatlanul zárt kompozíciós egységet te­remt. Akár ezoterikusnak is nevezhetnénk Zászlós Levente líráját a szónak ama nemes értelmében, mint ahogy Dylan Thomas költészete is annak mond­ható. Ám Zászlós eddigi életművében az olvasót ra­bul ejti a személyesség is. Izig-vérig református köl­tő, versei egyszerre szólít­ják meg az egyes embert, a rokon lelkek csoportját, s a Mindenhatót. Tiszta kő­arcod el nem érem: / túl van mindenen földön, égen (zsoltár). Három szólamban vall a költő a világról, s önma­gáról. Az Orpheus Apol­lónhoz, a címadó költe­mény esengve kér menedé­ket költőként, lantosként (Orpheus), a dal, a költé­szet a mitológiai istenétől (Apollón). A titkok földi tudója alázattal fordul ah­hoz, akitől legtöbbet ta­nult: bocsássa meg neki dalának mívességét. A föl­di hatalmakat jóval kevés­bé tiszteli. Seneca nevé­ben bélyegzi „dilletáns ba­rominak a magát költő­nek képzelő véres és tüzes­kezű diktátort. A Gyöke­rek ciklusban a dantei pur- gatóriumban és jóval evilá- gibb diktátorok rég volt, ám sajnos, ma is létező bi­rodalmában bolyong: Tör­pévé nyűgöz a nagyívű go­noszság / Csak Jankó ma­radtál. Azt hiszem, e vers címzettjének anélkül is föl­ismernénk az utolsó kom­munista diktátort, hogy az alcímben ott szerepelne a K. J. monogram. Ä világ­fa pusztulásában, a harma­dik felvonásban, a minden­kire végzetként leselkedő földi elmúlástól kezdve a világlélek elkorcsosulásá- ról egyaránt énekel a költő. A kötet fülszövege ár­nyalt és színvonalas kisesz- szé, a költőtárs, Tamási Orosz János érzékeny mél­tatása is hangsúlyozza: A Gilgames-fordítás szellemi­sége szervesen összetarto­zik a primer költeményé­nek sugallatával. Zászlós Egy test, Védőbeszéd címmel jelent meg a napokban Stoffán György legújabb könyve, feldolgozva a keresztény egyházak vészkorszakbeli zsidómentő tevékenységét. Amikor Horn Gyula bo­csánatot kért a zsidóságtól — mondotta könyvének be­mutatóján a szerző —, ek­kor nem vette figyelembe a magyar nemzet segítőkész­Levente invenciózus, teljes­ségre törekvő Gilgames- fordításkeresztmetszete az ősi gyökerekhez való viszo­nyulás gesztusát is magá­ban foglalja. Ássurbanipal égetett cserepein immár az örökkévalóságnak megőriz­ve jelent költőinknek örök kihívást e nagyszerű mű. Zászlós Levente változatá­ban különös hangsúlyt ad a halhatatlanságot kereső Gil­games mellett az a gondol­kodó embertípus is, ki ide­iglenesen elmenekül saját választott fátumától, hogy aztán teljesebb, gazdagabb személységként visszatér­jen. A kötet egészében a kortárs költészet maradan­dó, becses értékeit gyarapít­ja. (Szenti Molnár Társa­ság) Pósa Zoltán egy lélek ségét. Pedig a zsidó feleke- zethez tartozók elhurcolása elsősorban a magyar nem­zet vesztesége, megcsonkí­tása volt. A miniszterelnök rosszul megfogalmazott bo­csánatkérésével a magyar­ság javát sebezte meg — ezért lett a könyv címe Vé­dőbeszéd, hiszen a tényfel­táró írások tulajdonképpen a magyarság nagyobb ré­Gyakori a durva hangnem Szidják a hivatalt (Folytatás az 1. oldalról) Végül is ez volt az első alkalom, hogy minden munkáltatóval egyeztette a társadalombiztosítás a fo­lyószámla-egyenleget. Ámi nem sikeredett hibátla­nul. Egyébként kirendeltsé­günkön eddig azok jelent­keztek általában — mint­egy félmillió polgár tarto­zik hozzánk —, akik tíz­húszezerrel adósaink. Azok egyelőre nem jön­nek, akiknek milliókat kel­lene befizetniük. — A munkatársai mi­ként viselik — hiszen ők vét­lenek — az ügyfelek indula­tait? — Naponta rengeteg at­rocitás ér bennünket — igaztalanul. A kollégáim beszámolnak az ügyfelek felháborodásáról; legtöb­ben úgy jönnek be, hogy „rájuk borítom” az asztalt. Nem ritka a durva hang­nem. Csoda-e, ha a munka­társak közérzete rossz. Reg­gelente arra gondolva lépik át az iroda küszöbét, vajon ma ki bánt meg. Szerencsé­re ők nagyon fegyelmezet­tek, udvariasan szólnak mindenkihez. Érthetően el­magyarázzák azt, amire egy-egy ügyfél kíváncsi. S a végén az illető — aki még pár perccel korábban hangoskodott — nyugod­tan távozik. —-A munkatársak áldat­lan körülmények — aktahe­gyek — között dolgoznak. Az ügyfelet le sem tudják ültetni. A közeljövőben ja- vulnak-e a feltételeik? — Az egyenlegegyezte­tés idején naponta több szá­zan jelennek meg a kiren­deltségen. Az egyéb felada­tok aztán nem haladnak. Megfelelő hely híján az ira­tok az asztalokon tornyosul­nak. Bizony az ügyfelet sem tudjuk hellyel kínálni. Az elképzelések szerint az első negyedév végén a nyugdíj-biztosítási ágazat elköltözik. Ez enyhít(het) a gondjainkon. Egy kicsit kulturáltabb környezetben dolgozhatunk és fogadhat­juk az ügyfeleket. — Mekkora összeggel tartoznak kirendeltségük­nek? — Mintegy egymilliárd forinttal tartoznak nekünk. Szerencsésebb, ha valaki bejön és jelzi, hogy átmene­ti pénzügyi nehézségei van­nak. Törekszünk a rugal­masságra. Bizonyos haladé­kot is adunk. Jobb megelőz­ni a késedelmi szankció­kat. Jogot kaptunk a be- és végrehajtásra. Ezek a kollé­gáink — akik felkeresik az adós ügyfeleket — még kellemetlenebb helyzetben teszik a dolgukat, mint a többiek. Szerencsére egyik sem volt eddig komoly ve­szélyben. — Mikor fejezik be az egyenlegegyeztetést ? — Úgy ítélem meg, ápri­lis végéig tart ez a kampány- feladat. Mivel a munkatár­sak — akik sok mindent ki­bírtak már — rendszeresen túlóráznak, az első félév vé­gére utolérhetjük magunkat. F. F. szének védelmében elmon­dott beszédek. Büszke vagyok arra, aho­gyan a magyarok bajban ösz- szetartanak — vallja a szer­ző. Ha közülük bárki ve­szélybe kerül, az egész nemzet kerül veszélybe, s összefognak, segítenek egy­máson. A nemzet egyetlen tagját sem érheti bántódás, ugyanis a nemzet maga egy test, egy lélek. A Védőbeszédben túl­élők nyilatkoznak, akiket — egy kivétellel — a kato­likus egyház mentett meg. A könyvben végre tisztázó­dik az egyház szerepe, és széles körben ismertté vál­hat Márton Áron, Apor Vil­mos, Serédi Jusztinián, Mindszenty József és Ange­lo Rótta tevékenysége, akik megkövetelték híveik­től a zsidók mentését. A könyv célja a megkö­vesedett előítéletek feloldá­sa, a megbékélés. Emlékez­tet Jézus parancsára: sze­resd felebarátodat, mint ten- magadat. Nem élhetünk tovább előítéletekkel és gyűlölet­tel egymás iránt, mert úgy — nem élhetünk tovább... — írja zárszavában Stoffán György. (n.) Gödöllői művész a Bélyegmúzeumban „Természet ’95” címmel nyílik meg Szekeres Erzsébet Gödöllőn élő iparművész önálló textil- és grafikai kiál­lítása ma délután 16 órakor a budapesti Bélyegmúze­um (VII. kerület, Hársfa utca 47. alatti) kiállítótermé­ben. Megnyitót dr. Tardy János helyettes államtitkár, a Természetvédelmi Hivatal elnöke mond. Hegedűn és brácsán közreműködik Daniel Kert és Sylvie Barat. A természet szeretetéről tanúskodó, figyelmünket an­nak szépségeire, értékeire felhívó művek kiállítása má­jus 30-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 10-től 18 óráig. Az „európai természetvédelem éve” al­kalmából a helyszínen többször tárlatvezetéssel egybe­kötött műsoros délutánt rendeznek, így március 22-én, a víz napján, április 22-én, a föld napján, május 11-én, a madarak és fák napján. (n. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom