Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-06 / 5. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1995. JANUAR 6., PENTEK Tánc, mulatság PUF Szigetszentmiklóson Támogatók nélkül is a csúcson Harmincadik alkalommal rendezik meg a Néptánc-antológiát. A Martin György Néptáneszövetség Újévköszöntő című gáláján a felnőtt amatőr néptáncegyüttesek holnap délelőtt lépnek pódiumra, az Erkel Színházban. A műsorban helyet kaptak az elmúlt esztendő jeles koreográfiái, illetőleg színpadra lépnek a kiváló minősítésű együttesek. Az érdeklődők többi között láthatnak Kalocsa vidéki, me- zőmadarasi, kalotaszegi, zempléni, szlovák, valamint Küküllő menti táncokat. A közreműködők között szerepel például az Alba Regia, a Bihari, a Forrás, a Nógrád, a Nyírség, a Százszorszép, a Tessedik, a Tisza, az Üngaresca Tánc- együttes. Kalákatánc a címe a hagyományőrző együttesek műsorának, amelynek az Almássy Téri Szabadidő- központ ad otthont ugyancsak holnap délután. A népi együttesek zenés-da- los-táncos mulatságát követően kezdődik a néptáncosok bálja a VII. kerületi intézményben. A Gyermek- tánc-antológiát — a legjobb ifjúsági együttesek műsorát — pedig vasárnap délelőtt tekinthetik meg az érdeklődők az Erkel Színházban. (p. t.) Megyénk egyik ismert zenekara, a szigetszentmiklósi Pál Utcai Fiúk együttes az utóbbi években Magyarország egyik legismertebb társulatává nőtte ki magát. Bár már több mint tíz éve zenélnek együtt, ennek ellenére a csúcsra csak 1993-ban, a Budapest Sportcsarnokban tartott koncertjükkel értek fel. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a minden poszton profikkal felálló gárda kellő anyagi támogatás mellett további nagy sikereket érhet el. Az együttes vezetőjével, Leskovics Gáborral a tavalyi esztendő sikereiről és a jövő terveiről beszélgettünk. — Mikor kezdődött a zenekar működése, és azóta vol- tak-e számottevő személyi változások az együttesben? — Ezt a társaságot alapjaiban 1983-ban Zelenák Tibor, Turjánszki György és jómagam indítottuk úrnak. Megalakulásunk után egy évvel már egy hölgy tagja is lett együttesünknek Potondi Anikó személyében. Ekkor még teljesen amatőrszinten dolgoztunk, énekelgettünk, és csak 1990-ben adtuk ki első nagylemezünket, Ha jön az álom címmel. Ezen anyagunk megjelenését követően már nemcsak rajongóink, hanem a szakma is felfigyelt zenénkre, ennek ellenére csak A bál című lemezünk után lettünk igazán elfogadott zenekar a magyar popélet színes palettáján. — Miért kellett két évet várni az első lemez kiadására, megjelentetésére? — Úgy érzem, hogy a PUF által képviselt zeneirányzat s az együttes gondolkodása egyaránt nem arról szól, hogy minél gyorsabban, minél nagyobb sztárok legyünk és rövid idő alatt hatalmas pénzösszegeket keressünk. bajos dolgunkat saját magunknak kellett elintéznünk. Ez persze nagyok sok hátránynyal járt, de annyi előnye azért volt a dolognak, hogy mindvégig a saját utunkat jártuk, és azt csinálhattuk minezért a nyár elejére egy új lemez kiadását tervezzük. Januárban Malaysiába repülünk, mert a Külügyminisztérium közbenjárására felkértek minket, hogy vegyünk részt egy fesztiválon, Emiatt lehetett az, hogy mi nagyon jól éreztük magunkat ’90-ig mindenféle lemezkiadás és pénzszerzés nélkül is. Meg voltunk elégedve azzal, ha magunk és szűk környezetünk szórakoztatására zenéltünk, és máig is úgy gondolom, hogy későbbi sikereinkben ez a fajta hozzáállás nagyon sokat segített. A zenekar eddigi fennállása óta még egyszer sem dicsekedhetett azzal, hogy támogatója van — kivéve a Budapest Sportcsarnokban rendezett jubileumi bulinkat, ahol a Fidesz segített —, így minden ügyesdig, amihez éppen kedvünk akadt, noha így minden egyes „lépcsőfokért” keményen meg kellett küzdenünk, ha sikereket akartunk elérni, felmutatni. — Hogyan értékeled az elmúlt évet, és milyen terveitek vannak a jövőt illetően? — A tavalyi év nem számít igazán sikeres esztendőnek számunkra, mivel nem jelentek meg új számaink, és videoklipünk is csak kevés, vagy egyáltalán nem szerepelt a televízió képernyőjén. Ezen a helyzeten természetesen változtatni kívánunk, és és mi persze boldogan igent mondtunk. Visszaérkezésünk után néhány hónap szünetet tartunk, hogy kipihenjük az elmúlt év rengeteg koncertjét és külföldi utunkat egyaránt. Az új anyag elkészülte után szeretnénk egy közös koncertturnéra indulni a Kispál és a Borz és a Tankcsapda társulatával. Remélem, hogy ezek a bulik kivételes hangulatban fognak lezajlani, és ha lemezeinket is jól fogadja majd a közönség, egy boldogabb esztendő elé nézhetünk. Ébel Attila Az együttes tagjai nagy várakozással néznek távol-keleti útjuk elé E z a szilveszter is elmúlt, pedig mi, fiatalok már nagyon vártuk. Vártuk, mert tudtuk, hogy jó bulizni, jó a barátokkal együtt lenni, s hogy a szilveszter minden bulik királya. Ilyenkor mindenki jól érzi magát, legalábbis aki úgy akarja, az biztosan. Nem kell hozzá sok, csupán két pohár pezsgő, és a leggy atrább szilveszteri ösz- szejövetel is szinte kivirul., Az év elején oly gyakori kérdéssel — tudniillik a Hogyan szilvesztereztél kezdetűvel... — traktál - tam néhány ifjú társamat, hogy megtudjam, létezik-e még az a szilveszteri vérpezsdítő hangulat. A szép szőke lány és két barátnője a korcsolyapálya mellett állt. Kérdésemre összenéztek, és a tizenévesek flegma bájával a szőke szólalt meg: — Az év bulija volt az Olimpiai Csarnokban a Népstadion kertjében, ott voltunk mind a hárman. Elő zenére táncoltunk, a legjobb magyar együttesek adtak koncertet egész éjszaka. Köztük az Alvajárók, Amokfutók, FLM, Sipos F. Tamás, hogy csak néhányat említsek. — Hogyan éreztétek magatokat? — Természetesen jól, márcsak azért is — veszi át a szót a barna, magas lány —, mert Hajni indult az éjfél után rendezett szépségversenyen, és harmadik lett. Nyert kazettát, CD-lemezt, baseballsapkát, pólót és még néhány dolgot. Gratulálok Hajninak, aki egyből a részletekbe is beavat: — Körülbelül harmincán indultunk a szilveszter szépe címért. A helyezetteket nem zsűri, hanem a közönség választotta ki, mégpedig úgy, hogy egyesével bevonultunk a színpadra, és a közönség tapsát egy zajszintmérő készülékkel mérték. Az így kapott értékeket azután ösz- szehasonlították, vagyis akit legjobban megtapsoltak, az lett az első és így a többi helyezett. — Hányadik szilveszteretek volt ez? A lányok veszik a lapot, s rávágják: — A tizenhetedik, de úgy igazából az első. Most először engedtek el a szüléink, eddig mindig velük töltöttük az év utolsó napját. Következő alanyomnak mogorva képű fiatalembert választok, gondolván, a téma majd felvidítja.-— Hogyan töltötted a szilvesztert? — Pocsékul. Műtős vagyok az egyik budapesti kórházban, és éppen szolgálatban voltam idősebb kollégámmal. — Akkor alkoholmentesen búcsúztattátok ’94-et? — Na nem, azért egy pohár pezsgővel mi is koccinlegkisebb a családban, és agyonféltenek. Azért nem volt olyan szörnyű, de elhatároztam, hogy jövőre mindenképpen elmegyek valahová a barátnőimmel. Fiatal szerelmespár áll a büfé mellett. Mély halltottunk és meghallgattuk a Himnuszt. Szerencsére műtét nem volt, ezért reggelig nézhettük a tévét. — Milyen volt a műsor? — Ilyen is, olyan is. Kivételesen igen jól kezdődött, azután „ellaposodott”. De nem csalódtunk, nem is vártunk jobbat. A dundi lány vidáman mutatkozik be, de szilveszteri kérdésemre lehervad arcáról a mosoly. — Ne is emlegesd — mondja —, nem sikerült valami fényesen. Először úgy terveztem, hogy a bátyámmal és egy másik sráccal elmegyünk a klubjukba. Aztán a mamám nem engedett el, mondván, hogy oda fiúk mennek csak, meg különben is túl fiatal vagyok még. így maradtam idén is otthon a szüleimmel, mint eddig minden évben. Tudod, a 16 évemmel én vagyok a gatással bámulnak egymás szemébe, a fiú a lány kezét szorongatja. Húsz év körüliek lehetnek. — Sziasztok. Zavarhatok pár percig? — Persze — mosolyo- dik el a lány. — Milyen volt a szilveszter éjszakátok? — Nagyszerű! Házibuliban voltunk, ott ismerkedtem meg Csillával — mondja a fiú, és hozzáteszi —, ez volt életem legjobb szilvesztere. Egészen véletlenül kerültem ebbe a buliba, a barátom barátja révén. Csillát pedig mint szomszéd lányt hívták meg. Némi közhellyel élve ezt is mondhatom: szerelem volt az első látásra. Amint beléptem az ajtón, őt láttam meg először, és egyből tudtam, hogy meg akarok vele ismerkedni. Reméltem, hogy nem a barátjával jött, és szerencsére így is volt. — Ki viszi az enni-inni- valót egy ilyen buliba? — Előre megbeszéltük, ki, mit hoz — veszi át a szót Csilla. — A 'lányok salátákat, hidegkonyhai tálakat készítettek, virslit főztek, a fiúk többsége italt, üdítőt vitt, illetve a zenét „hozták össze”. Én szinte az egész napomat a szomszédban töltöttem, hiszen a barátnőm volt a házigazda. Már délelőtt feldíszítettük a lakást. A buli után pedig mi maradtunk utolsónak, hogy visszaállítsuk az eredeti állapotot. Volt mit tennünk. Nem győztem felporszívózni a sok konfettit, na és az a rengeteg pohár. Két óra hosszat csak mosogattunk. — Összesen hányán voltatok? — Körülbelül harmincán, de a takarításnál csak hárman. Öt óra felé mindenkinek sürgősen távoznia kellett, így maradtunk mi ketten és a házigazda barátnőm. — Említetted, hogy alkoholt is ittatok. Volt-e közietek olyan, aki többet ivott a kelleténél? — Igen, volt két srác, akik már úgy érkeztek, hogy jócskán kapatosak voltak. Utána még ittak elég sokat, de rögtön éjfél után elmentek egy másik buliba, tehát minket nem zavartak. De hát szilveszterkor szabad alkoholt inni, sőt kell is valameny- nyit. Pezsgő nélkül nem is igazi az éjfél. — Meghallgattátok-e a Himnuszt a harmincfős buliban? — Természetesen. Betömörültünk a nappaliba, és közösen állva énekeltük el a Himnuszt. Nagyon megható volt. Utána mindenki mindenkinek puszit adott, koccintottunk. Nagyon jól éreztük magunkat — mondja mintegy zárszóként a fiú, és átöleli vadonatúj barátnőjét, Csillát (jelezve, hogy elég volt kérdezősködésemből). Ú tban hazafelé furcsa gondolatok jutnak eszembe. Én is jól szilvesztereztem, mint eddig minden évben. Ez a kedvenc napom, abból a bizonyos háromszázhatvanötből. De vajon ha egyszer megöregszem, mondjuk, leszek ötven-hatvan éves, vágyom-e majd bulizni? Vagy lehetséges, hogy kinövöm a szertelenséget? Szerencsére még soká fogom megtudni a választ, majd akkor visszatérek a témára... Simon Andrea
