Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-04 / 3. szám
§ PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1995. JANUÁR 4., SZERDA J Könyvespolc Hadak útján Közeledvén a feltámadáshoz a címe Pethő László válogatott verseinek, melyet a Veszprémi Kulturális Alapítvány és a Szó-Kép Kiadó Rt. támogatott „a megjelenés útján”. A kötetet Molnár Dénes tartalmas illusztrációi díszítik. A végére a szerkesztő (utalás nélkül) két Gy. Szabó Béla-fametszetet is „belelopott”, a Május és a Július címűeket. Feltámadáshű képek szépségén ez mit sem változtat. Meglepetésszerűen hat, akárcsak május a maga orgonáival minden áldott évben, a bizakodás hangulatát keltve. A társadalmi „feltámadással” azért már másképpen állunk. De transzcendens világképünk versfényeiben ezt is bizakodva várjuk... Talán jobban, mint a szerző a ’70-es, ’80-as „Ceauses- cu-dicsőségű” évek politikai börtönéből a szabadulást. Lévén, hogy akkor a „kinn" is „bent”-nek számított. Hiszen a „szabadság” is börtön volt. De most... „Szabad vagyok, ha azt teszek, amit akarok, de nem tehetem ok nélkül” — idézzük Voltaire-1 —, csakhogy akkor, amikor ez az ok maga a szabadság — megváltoznak az ok-okozati tényezők. Viszonyok. Viszonyrendszerek. Főleg verssé képlékenyükén. Hadaink, verssoraink az igazság útján. A „Szent István: Sarolthoz” című költeményben már „az öt felé szakadt ország”-ról beszél a költő. Beszélteti főhősét „e Krisztus utáni lebegésben” — „ha nem lenne mindig szemünk előtt a drótsövényha- tár.” Egy lappal odébb „Átmenetileg” — „háttal a dobszó felé” már az aradi vértanúkról versel Pethő László. És „azon a csillagok nélküli napon” ’56 jajdul föl benne, temetvén „a vérző napraforgót”. Majd „a feltámadó szemfényvesztésben” a tragikusan elhunyt nagy színésznek, Visky Árpádnak állít versemléket. Egykori börtönsorstársának. Nagy halottainknak, tehát nagy reményeinknek is „szókatedrálist” emel: Arany Jánosnak, Márai Sándornak. De nagy élőinknek: Makovecz Imrének, Tókés Lászlónak, (de Helsinkinek) is. Bolyai Jánost szándékosan hagytam a végére, hisz a róla írt poéma, mint azt már a megnevezés is mutatja — a leghosszabb, de egyben a legjelentősebb is. Benne „a párhuzamosokra szabdalt világban”, ahol „ötödik dimenzió a beszéd”; mondatja a sorokat főhősével „arccal a temetők felé”: az égi temetők felé, egészítem ki e versvilághelyzetet. Recenzió — végezetül pedig a Nyolcvanhárom haiku bizakodó egyike így szól: „Közeledvén a / feltámadáshoz: — élő / ünneppé válunk — a hadak útján / egy bokor alatt. ” Demeter József Levél egy könyvbemutató ürügyén Adalékok a szentendrei pillanatokhoz Nemzetiségek bibliográfiája Újságcikkek betűrendben Nagyszabású vállalkozás gazdája az Országos Idegennyelvű Könyvtár. Ezentúl várhatóan félévenként jelenteti meg nemzetiségi bibliográfiáját, melynek kötetei egyrészt tartalmazzák a hazánkban élő nemzetiségekkel, másrészt a határainkon túl, a környező országokban élő magyarsággal és a világ etnikai kisebbségeivel kapcsolatos sajtóközlemények jegyzékét, adatait. Az Országos Idegennyelvű Könyvtár 1978-tól működik a magyarországi nemzetiségi könyvtárak koordinációs központjaként, s ad ki nemzetiségeinkkel foglalkozó tanulmányköteteket, bibliográfiákat, adattárakat. Az utóbbi időben lehetőség nyílt tevékenysége kibővítésére. 1992-től már határainkon túlra is tekint, a világ, de elsősorban Közép-Európa nemzetiségeire. Az 1992-es év érdeklődésükbe tartozó sajtóközleményeit két kötetben foglalták össze. Az első kötet címe: A nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozó irodalom válogatott bibliográfiája; a második köteté: A határainkon túli magyarságra és a világ etnikai kisebbségeire vonatkozó irodalom válogatott bibliográfiája. A kötetekben való tájékozódást megkönnyítik az azok végén közzétett csoportosítások. Betűrendben mutatják az egyes cikkeknek a lelőhelyét a kötet oldalain tárgykörök szerint, az újságcikkek szerzőinek neve szerint — itt a Pest Megyei Hírlap számos munkatársát is felfedezhetjük —, de az eligazodást segíti a témaként felmerülő nemzetiségi szervezetek, alapítványok, a helyszínként előforduló földrajzi nevek betűrendes csoportosítása is. Végül felsorolják a források, vagyis az újságok, folyóiratok és az azokat szemléző munkatársaik nevét. A nemzetiségek, etnikumok iránt érdeklődők, az azokhoz fűződő kutatásokat végzők minden bizonnyal a legszélesebb körű tájékozódást nyerhetik az Országos Idegennyelvű Könyvtár — címe: Budapest V„ Molnár u. 11. — Nemzetiségi Bibliográfia Szerkesztősége kiadványaiból. N. A. Régen volt tanúja ilyen meghitt találkozónak a város. December tizenötödikén délután négy órakor a Fő téren összegyűltek, röviden visszapillantva Szentendre múltjába, betértek a Korona vendéglőbe, ahol az üzletvezető által kínált finom forralt bor mellett felidézték az egykor itt megfordult jeles vendégek (írók, színművészek) vidám történeteit. Majd a Művész presszóban pogácsát majszolva emlékeztek a hatvanas években még múzeumok híján lévő város itt zajló első kép vásárlásaira, művésztársaságokra. Aztán a pincében megcsodáltuk a nemrég itt megtelepült első magyar marcipánmúzeumot. A Görög kancsó étteremben a falon végignéztük a véZsögödi Nagy Imre: Bar- csay (tollrajz 1931-ből) gül szerencsére ott maradt múltját idéző hangulatos festményeket, amelyeket a jeles festőművész, Szánthó Imre saját szavaival „maga követett el.” Öt órára visszatérve a Fő térre alig fértünk be a Magvető Könyvkiadó zsúfolásig megtelt könyvesboltjába.* A boltvezető örömmel üdvözölte a nagy számú érdeklődőt, majd felkérte Szakonyi Károlyt, a városhoz erősen kötődő neves írót, hogy ajánlja a polcra frissen kitett új könyvüket. * Lapunk az eseményről időben beszámolt. E késve érkezett levelet mégis közreadjuk, hisz általa a muvészváros hétköznapjainak hangulatába, rejtett pillanataiba tekinthet az olvasó — sokkal többe, mint ahogy az külső szemlélő napi tudósításából kiderülne. (A szerk.) A „komódfiókból” előkerült írások, a „szentendrei pillanatok” szerzője a már idézett festőművész, Szánthó Imre. Az ajánlást és köszöntést itt a régi kisvárosi könyvesboltban, az írók találkahelyén a megszokott intim családias hangulat lengte át. A szerző és az előszó írója, a könyvet ajánló íróbarát felidézték az egykori találkozásukat, amikor is az ötvenes években induló Szakonyi Károly novelláihoz Szánthó Imre készítette az illusztrációkat a Pest Megyei Hírlap számára. Majd az író ismerve, hogy a festőbarát gyermekkorától máig mennyire erősen kötődik ehhez a „rajongásig szeretett” kedves, mediterrán mesevároshoz, és mennyi emléket őriz annak mindennapjaiból, művészeti életéből, tiszta szívvel a következőkkel ajánlotta a kötetet. „Szánthó Imre műtermében a linómetszetek, rajzok és képek mellett olykor írások is születtek. Emlékezések fiatalságára, a hajdani évekre és a közelmúlt eseményeire. Meg-megjelentek, vagy csak kéziratban hevertek — ahogy ő említi — komódja fiókjában. Most elővette őket onnan, hogy kötetben közreadva megossza velünk élményeit. Olvashatunk a Bükkös-patak parti, vagy a Szamárhegyen lakó srácokról, a város régi utcáiról, az első szentendrei tárlatról, melynek résztvevői között ott voltak Barcsay, Czóbel Béla, Ilosvai Varga és mások, de maga a szerző is kiállította ott műveit. Olvashatunk a „magyar Montmarte”- on festegető Szántó Piroskáról, Amos Imréről, Vajda Lajosról és még sok neves művészről. Anekdoták is elszórakoztatják az olvasót. Szánthó Imre könyve tisztelgés Szentendre múltja és jelene előtt, nosztalgiát ébresztve bennünk e gazdag, színes, hétköznapi történelmet őrző város iránt.” A bemutató végén egy részlet hangzott el a könyvből az egykori iskolatárs, Buss Gyula színművész előadásában. Majd következett a dedikálás és a meglepetés. Ferenczy Károly: Szinyei Merse Pál (olajfestmény 1910-ból) Szánthó Imre a tőle megszokott „gráciával” szép linómetszetet nyújtott át a megkapó- an szép könyv kitalálójának, a Szakonyi Károly szerint merész és igazán páratlan igényes új könyvkiadónak, Gaján Évának. S megindult a terefere. Senki sem akart hazamenni. Mint régen, volt mit mondani egymásnak. Barátok, ismerősök idézték a múltat vagy értékelték a jelent. Az idetévedt új városlakók pedig elkezdték gyakorolni, hogy igazi szentendreiek legyenek. S a találkozónak még mindig nem lett vége. A kitartó érdeklődőket további meglepetés érte. Mint a kiadótól megtudtuk, a könyv megjelentetéséért, a múlt őrzéséért összefogott az egész város. Ha szerényen is, de segítséget nyújtott az önkormányzat, a bank, a papírgyár és az itt fel sem sorolható vendéglátóegységek kara. A könyvesboltból a társaság a Labirintus étterem és bormúzeum kincseit nézte és ízlelte meg, majd több mint harmincán az Aranysárkány vendéglő vendégeiként a hangulatos asztalok mellett múlatta az időt késő estig. Egy jó ügy érdekében városszere- tetből évek óta nem találkoztunk ilyen egyetértéssel és ösz- szefogással. Mint a könyvbemutató szerény résztvevője, magam is jelen voltam a vendéglátó sétán és a dedikáláson. Könyvet is vettem, nem is egyet. S jó szívvel ajánlhatom azoknak, akik betévednek a szentendrei könyvesboltba. A város idegenforgalmi, művészeti szakkönyvei között külön helyet foglal el ez a míves kiadvány. Érdekessége még, hogy az író és az illusztrátor ugyanaz a személy. Az anekdoták, egyéni hangulatú visszaemlékezések, írások mellett Szánthó Imre 37 rajzzal idézi az egykori és mai várost és annak lakóit. Reméljük, hogy a könyvnek és a kezdeményezésnek sikere lesz. Feltámad a régi, emberléptékű Szentendre, ahol az itt lakók köszönnek egymásnak, és együtt örülnek mindennek, ami őket és a várost gazdagítja. Pethó' Németh Erika A sötétség púdere a Merlin Színházban Január 23-án este 7 órai kezdettel tartják az Edinburghi Színházi Fesztiválon bemutatkozott Sámán Színház előadását a Merlin Színházban. A darab címe „Mese, avagy és boldogan éltek, míg meg nem haltak”. Ezután kezdődik egy másik mese az érzékiségről, a soha véget nem érő nemi párbajról, az emberi hiúságról, amely nem bírja a szeretet elviselését, sem a szeretetlensé- get, a magánytól éppen úgy szenved, mint az együttéléstől. A táncokat előadja Magyar Éva és Novák Péter. Az est második részében Ladányi Andrea új önálló estjének átdolgozásával mutatkozik be, amelyet saját magára és a Honvéd Táncszínház férfi táncosaira koreografált. Mostani produkciója ,A sötétség púdere” címet viseli. Ezt követően a Honvéd Táncszínház bemutató előadására kerül sor „A kertész álma” címmel. Furcsa metamorfózissal táncos lányokká, fiúkká változott virágok elevenednek meg. A kertész szerepében Román Sándor lép fel. Jegyek a Táncfórum szervezőosztályán válthatók (I. kerület Corvin tér 8.), valamint a színházak központi jegyirodájában (VI., Andrássy u. 18.). Biatorbágyi kerámiák Az Andresz-műhely munkáiból nyílt az ünnepekre kiállítás a biatorbágyi faluházban. A helyi keramikus család, Andresz János és két lánya munkái — akár a funkcionálisan hasznosítható tárgyakról, akár a művészi szempontokat érvényesítő ipari termékekről is van szó — igen nagy érdeklődést keltettek a látogatók között. A kiállítás e hó 5-ig tekinthető meg. A Madonna címet viselő kerámia (Andresz János munkája) virágvázaként is használható. Vimola Károly felvétele
