Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-04 / 3. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP SZÚKEBB HAZÁNK 1995. JANUÁR 4., SZERDA 5 Sorskeringők Kistarcsa szabadulni akar terhétől Négy ujjra írt futamok A főbejárat tárva-nyitva, de sem ember, sem kutya nem reagál a jónapotomra. Megkerülöm a pőre bokrokat, s a kert felől próbálok a házba bejutni. Ismerem a járást, évekkel ezelőtt már jártam itt. A ház ajtaja zárva, hiába kopogok. Ekkor kezdenek kórusba ugatni a szomszédok kutyái s fél percen belül hárman is állnak mellettem. — Gyurit keresi? Ilyenkor?—mér végig egy asz- szonyság gyanakvó szemekkel. — De hisz hétköznap van, Gyuri ilyenkor dolgozik. Hogy hétköznap van, azt magam is tudom, mint ahogy azt is, hogy ilyenkor dolgozni illik. Csakhogy Gyuri egy hogy egy lelkiismeretlen tolvaj elkötötte a Trabant hyco- mattját, az egyetlen kapcsolatát a külvilággal a dabas-szőlő- si magányból. Akkor mesélte el az élete történetét, nem dramatizált, már-már szenvtelen közönnyel elevenítette fel 18 éves kálváriája lélekbe markoló mozzanatait. A legdrámaibb pillanat: — A feleségem akkor hagyott el, amikor a második lábamat amputálták. A műtétre vártam, amikor bejött, hogy közölje, kettévágja a kenyeret, elválik. Jobbkor nem is mondhatta volna. Akkor, a műtét után kaptam rá az italra. Totál alkoholista lett belőlem. De kor átalakultunk, illetve megalakult az első Takarmány- gyártó és -Forgalmazó Részvénytársaság, a vezérigazgatónk azt mondta: Gattyán György lesz az utolsó, akit elbocsátunk! Mert neki nem csupán kenyérkérdés, hanem létfeltétel, hogy dolgozzon. Hogy emberek közt legyen s érezze, szüksége van rá a társadalomnak. — Nem kegyelemből tartjuk Gyurit — szól közbe Riz- mayemé, a könyvelő. — A rábízott munkát teljes értékű emberként elvégzi, s ha valamit elront, ugyanúgy megkapja a letolást, mint bárki más az üzemben. olyan társadalmi csoportba tartozik, akiket gyűjtőnéven mozgássérülteknek neveznek. Ez persze tág fogalom. A bot, mankó, tolókocsi még nem feltétlenül azt jelenti, hogy az illető nem tud dolgozni. Ám Gattyán György esete rendhagyó, nemcsak a két lába hiányzik tőből, de négy ujj kivételével a két keze is csonkolt. A bajba jutott emberről azt szokták mondani: tíz körömmel kapaszkodik az életbe. Nos, Gyurinak mindössze négyet hagyott meg a sors, neki ezekkel kell megkapaszkodni: főzni, mosni, takarítani. Önmagát ellátni, s a könnyebb kerti munkát elvégezni: gyomlálni, permetezni, a termést leszedni. Gattyán Gyuri gyerek-, kamasz- és legénykora úgy telt el, mint a többi dabas-szóíó'si fiúé. Iskola, inaskodás, hét végi dajdajok a táncházban, majd e korszak megszokott fináléja, bevonulás a seregbe. Igaz, ezt megelőzően, ’72 feb- ruátjában elküldték az ország másik felébe egy traktorért, s visszafelé jól megfázott. Akkor nem tulajdonított fontosságot a dolognak, pedig sorsát ez a megfázás pecsételte meg. Féléves szolgálat után érszűkületre való hajlam miatt leszerelték, s még alig töltötte be a 21 évet, amikor sor került az első műtétre. Utóbb derült ki, a visszafordíthatatlan folyamatot a végtagok kihűlése okozta. Gyurit annak kapcsán kerestem fel négy évvel ezelőtt, ahogy belesüppedtem, úgy ki is másztam a posványból. Önerőből, elvonókúra nélkül. Rádöbbentem, hogy az alkohol nem old meg semmit. Vagy találok valamit, ami értelmet ad az életnek, amibe meg tudok kapaszkodni, vagy jobb, ha felkötöm magamat. Mindenekelőtt azt tanultam meg, miként éljek nyomorékon egyedül. Sikerült. Csak a kocsimat ne lopta volna el az a nyavajás csirkefogó! — kesergett Gyuri a Trabant miatt. Az elkötött gépkocsi nem került elő, viszont segített a véletlen, vagy ha úgy tetszik, az emberség. Gyurit a barátai elvitték egy németországi túrára, ahol egy vidéki fogadós megajándékozta egy használt, de jó állapotban lévő Nissannal. Amit ő pofozott ki, ő tart karban azóta is, amellett, hogy a haverok kocsijait is megbütyköli — négy ujja), láb nélkül. S noha az orvosok 100 százalékos rokkantnak nyilvánították, Gyuri nyolcórás karbantartóként dolgozik a dabasi takarmánykeverő üzemben. Fúr, reszel, hegeszt, mindent megcsinál amit rábíznak. A gazdasági visszaesés következményei a takarmánykeverő üzemet is sújtották, amiért is éltem a gyanúval, Gyuri is benne volt az elbocsátottak között. Tévedtem. Gyurit azért nem találtam otthon, mert most is dolgozik. — Nem az én érdemem — hárítja el a dicséretet Csemai János üzemvezető. — AmiA szerző'felvétele Némi elfogultsággal ülök le Gyuri mellé a műhelyben: a hogy ityeg a figyeg kérdés közel sem olyan tréfás, mint szeretném. Mert megjelenik előttem Gyuri pedánsan tiszta, de magányos szobája, ahol nemcsak a hétköznapokat, de az ünnepeket sincs kivel megossza. Ahonnan a családi fészek melegének még az illúziója is rég szertefoszlott, s a magány úgy ül a szögletben, mint bóbiskoló bagoly a padláson. — Azért ez nem egészen így van — nyugtat meg Gyuri a munkája mellől. — Szenteste délutánján eljöttek a fiúk, feldíszítették a kertemben álló fenyőfát színes izzófüzérrel. Ittunk egy pohár bort, beszélgettünk, aztán átgördítettek az apámhoz. Nála összejön a rokonság karácsonykor meg újévkor. Sajnos, anyám már nem él, öt éve itt hagyott bennünket. Ezt még a tolókocsinál is nehezebben viselem el... Gyuri míg beszél, addig is dolgozik: egy fúrógép kábelét cseréli. Lehet — sőt biztos —, van itt a műhelyben, aki fürgébben helyre rakná a szálakat, s jobban elboldogulna a csavarhúzóval. Ám akik munkát adnak Gyuri kezébe, azok jól tudják, nem csupán az a jó zenész, aki tíz ujjal virtuózko- dik a zongorán. Átkomponálják a bonyolult műveleteket olyanra, amit négy ujjal is el lehet játszani a műhelyben, s általuk elviselhetőbbé válik a rokkantság keresztje. Matula Gy. Oszkár Költöznek-e végre a menekültek? Nem először vetődik fel — csak talán az utóbbi időben egyre élesebben — az az igény Kistarcsán, hogy jó lenne megválni a kétes hírű s emlékű egykori intemálótá- bortól, illetve az ott őrzött, érvényes magyarországi tartózkodási engedéllyel nem rendelkező menekültektől. Bár utóbbiak lényegében nem zavarják a helyi lakosságot (az esetenkénti, a menekültekkel kapcsolatos eseményeket inkább csak a sajtó fújja fel any- nyira, hogy azok regionális riadalmat okoznak), az ön- kormányzati választások után önállóvá vált Kistarcsa szeretne végre szabadulni ettől a kínos tehertől. Még Kerepestarcsának hívták a települést, amikor az intemálótábort működtető Belügyminisztérium ígéretet tett, hogy amint megfelelő helyet tud biztosítani a menekülteknek, úgy elköltözteti őket erről a fővárossal szomszédos községből. Az egykori ígéretben az is benne szerepelt: tekintettel arra, hogy az építmény jelenleg is a minisztérium tulajdonában van, a tárca oktatási célra kívánná hasznosítani az intemálótábort. Kerepestarcsa, illetve most már csak Kistarcsa, nem is vágyik az épület- együttesre. Igaz, az önkormányzati választások előtt az MSZP kampányában szerepelt egy olyan ígéret, miszerint: amennyiben elköltöznének a faluból a menekültek, egy sokféle kihasználtságot biztosító szabadidőközpontot lehetne ide telepíteni. Ez azonban, járt utána a jelenlegi faluvezetés, megalapozatlan: mert az ingatlan jogszerűen több évtizede állami tulajdon. Kőrösfői László, a térség szocialista párti parlamenti képviselője volt az, aki — többek között — választási programjába emelte ezt a kivitelezhetetlen tervet. Érthető ugyanakkor a jelenlegi kis- tarcsai önkormányzati vezetés azon álláspontja, mely arra irányul, hogy keressék meg a politikust, s kérjék fel ezen ígéretének parlamenti előterjesztésére. Áztán, ha egyszer, talán e választási fogásként elhangzott terv valóra válhatna, biztos lennének kézzelfogható, használható ötletei a mostani kistarcsai önkormányzatnak a tábor hasznosítására. M. É. Az utazási irodák elszedik a hasznot Kevesebben üdültek a falvakban á A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség Pest Me- gyei Felügyelősége az ősz folyamán megvizsgálja ta a térségi falusi turizmus helyzetét. Ezt a —' szemlesorozatot a szakemberek összekapcsolták a falvakban és a kistelepüléseken található vendéglátóegységek fogyasztóvédelmi vizsgálatával. Lehangoló képet kaptak a felügyelők: míg egyrészről színvonalas szolgáltatást találtak, másrészről meglehetősen kevés turistát, illetve kis haszonnal üzemelő fogadókat, ily módon elkeseredett gazdákat látogattak meg. Az okokat, illetve a megállapításokat Bálint Györgyné, a megyei fogyasztóvédelem szakreferense összegezte. Az említett vizsgálat célja a térségi falusi turizmus idegenforgalmi helyzetének, illetve a kistelepülési vendéglátásnak a feltérképezése volt. Ennek érdekében a megyei szakemberek felkerestek 24 egységet (18 falusi fogadót és 6 kistelepülési vendéglátóhelyet). Valamennyi helyen a falusi turizmus életképességét, az ott nyújtott szolgáltatások színvonalát, az ár és a színvonal összhangját kutatták. A szakemberek kiemelt figyelmet fordítottak a magyar falusi kultúra megvalósulásának említett helyszíneken történő lehetőségeire is. Alapvető tapasztalat — s ezt alátámasztják a szakirányú országos szemlekör- utak is —, hogy elsősorban a megnehezült gazdasági körülmények miatt egyre kevesebb hazai turista látogatja a falusi fogadókat, a szállodákat. Alapvetően csökkentek az idegenforgalom bevételei. Ez a tapasztalat nemcsak a pontos helyzet- feltárást szolgálja, de egyúttal előre is mutat afelé, hogy időszerűvé vált áttekinteni honi idegenforgalmunk szerkezetét. Egy ilyen messzire mutató vizsgálat elsősorban azt szolgálhatná, hogy a szakemberek felfedezhessenek új, még feltáratlan lehetőségeket honi turizmusunk fellendítése érdekében. Ami a konkrét megyei tapasztalatokat illeti, azok közül az egyik legszembetűnőbb, hogy a vállalkozók nyugat-európai minták alapján szervezték meg idegen- forgalmi központjaikat. Erre a fajta „honosításra” jó példa Szabó Dénes budaörsi vállalkozó, aki panzióját egy osztrák falusi helyszínen szerzett tapasztalatok alapján rendezte be. Ä megyei falusi turizmus alakulására az ~utöbbi egykét évben jelentősen rányomta bélyegét a világkiállításra való készülődés. Önálló kezdeményezésekként, illetve helyi vállalkozások kiegészítőjeként sorra szerveződtek e térségben a falusi vendégfogadók, s a kistelepüléseken a vendéglátóhelyek, annak reményében ugyanis, hogy a helyi rendezvények majd odavonzzák a hazai és a külföldi vállalkozókat. Nos, ezek a szerveződések a mai statisztikában, illetve az említett fogyasztóvédelmi vizsgálatban a negatív, a sikertelen, az eredményeket felmutatni nem tudó vállalkozások sorát gyarapították. Feltételezhetően nem mindenütt van így az országban, ám Pest megyében az lett az általános, hogy a falusi fogadók többsége lakott területen belül létesült. (Magyarország egyes helyein gyakoribb a tanyákon, a lovardák mellett, a lakatlan részekre telepített falusi vendégfogadó — a szerk.) A fentebb említett megoldásoknál dicséretes, hogy megalkotóik nemcsak a környezet útmutatásait vették figyelembe, de a falusi idegenforgalom általában kínálkozó lehetőségeit, így például az egyéb már meglévő vendéglátóhelyeket, a szórakozóközpontokat, a játszóteret, a szabadidő eltöltésére alkalmas területet beépítették kínálatukba. így telepítette fogadóját például Délegyházán Cserepes László vállalkozó. Ami leginkább hiányzik a megyei falusi turizmusból, az éppen az, ami miatt sokan, városon lakók ezt a pihenési formát választják: a ház körüli állattartás, a vetemény. Sőt a vendéglátók 95 százaléka még attól is elzárkózott, hogy az állatokkal érkező vendégeket fogadja panziójában. A megyei fogyasztóvédelmi szakemberek több követendő példát is kiemelten említettek e vizsgálatról készített jegyzőkönyvükben, így például példaadónak tartották Szabó Attila pilis- szentkereszti vállalkozót, aki naprakész lehetőségekkel látja el a vendégeket, sőt utóbbiakkal maga is részt vesz a kirándulásokon. Ugyanígy dicséretes az az üzemeltetési forma, ahogyan Balló Ambrus rendezte be vendégfogadóját Ócsán. Itt a falusi turizmus magas színvonalú, a szakmai követelményeknek teljes egészében eleget tevő szolgáltatásokkal és környezettel várja vendégeit. Összefoglalva, a szakemberek megállapították, hogy az idei évben a vártnál gyengébb forgalmat bonyolítottak le a megyei falusi turizmus résztvevői. Ennek az üdültetési formának a nyereségességét nemcsak a honi gazdasági viszonyok korlátozzák, de a vállalkozók esélyeit nagymértékben rontják azok az utazási irodák, amelyek a vendégek kiközvetítéséért meglehetősen magas díjat szednek. (maliár)
