Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-27 / 23. szám
4 PEST MEGYEI HÍRLAP SZŰKKBB HAZÁNK 1995. JANUÁR 27., PÉNTEK £ A turini kör ünnepi közgyűlése A vita nagymesterei voltak Magyarország japán szemmel Szennyezett Vác A városban működő két mérőállomás által rögzített adatok alapján a Pest megyei ÁNTSZ a napokban kiértékelte Vác 1994-es nitrogén- és nitrogén dioxid-szennye- zettségi mutatóit. — Mi de rül ki a vizsgálatból? — kér deztük Bíró Györgyöt, Vác város környezetvédelmi vezetőjét. — Tragikus kép festhető a városról a múlt év nitro- gén-ésnitrogén-dioxid-szeny- nyezettségi mutatói alapján — válaszolta a szakember. — A két mérőállomás egyike, mely a Kosdi úton található, az elmúlt 12 hónap során mindvégig az egészség- ügyi határérték fölötti adatokat rögzített a két rendkívül ártalmas szennyező anyag vonatkozásában, s bár ott valamivel jobb volt a helyzet, a másik, a Széchenyi utcában lévő állomás adatai sem adnak okot az örömre. Ösz- szességében elmondható: a megye más városaival összehasonlítva, Ceglédet és Szentendrét megelőzve, Vác toronymagasan az élen végzett 1994-ben a nitrogén- és nitrogén-dioxid-szennyezés terén Pest megyében. Hogy milyen lehet a jövő? Sajnos előreláthatólag még rosszabb, mint a jelen: szinte bizonyos, hogy 1995 folyamán tovább romlik Vác levegőszennyezettségi helyzete. R. Z. A Himnusz nemzedékének az a jelentősége, hogy volt elég tehetsége, ereje, kitartása, szorgal ma a század felmerülő nagy gondjainak megoldásához. Tény, hogy már a reformkorban (és különösképpen a nagy trauma: az 1848—49 es polgári forradalom és szabadság- harc leverése után) elkezdődött a felfogások, álláspontok idealizálása. Ebben a két nagy pont Széchenyi és Kossuth. Ezért sem korszerűtlen őket ösz- szehasonlítani — jelentette ki a minap dr. Véliky János történész a ceglédi városháza dísztermében azon az ünnepi közgyűlé sen, amelyet a Turini Százas Küldöttség Múzeumbaráti Köre tartott a turini út száztizennyolcadik évfordulója alkalmából. Kocsis Gyula muzeológus, a baráti kör titkára köszöntötte a jelenlévőket, akik egyperces felállással adóztak a múlt esztendőben elhunyt társaik — Boda János, Hídvégi Lajos és Pataki Ferenc — emlékének. Veliky János „ő liberális arisztokrata volt, én demokrata” című előadásában rámutatott, Széchenyi és Kossuth minden ellentét ellenére a magyar nemzeti hagyomány, sőt a régió, Európa történetének részévé vált. Az ő kettejük és a reformnemzedék tagjainak a teljesítménye hozzátartozik a magyar nemzeti hagyományokhoz. Az utóbbiak fontosak; a társadalom ezek segítségével védekezhet a hatalom ellen. Nem véletlen, hogy az elmúlt negyven évben éppen a nemzeti hagyományok elhalványítására folyt komoly, mélyreható munka. Az önmagában kifogásolható, amikor Széchenyit és Kossuthot úgy állítják szembe, hogy köztük antagonisztikus ellentét volt, következésképp kiszorítják egyiket vagy másikat a történeti tudatból és a hétköznapi gyakorlatból Ez a gondolkodás rossz, hiszen mindkettő rengeteg ötlettel bírt. Ezeket miért ne lehetne napjainkban használni? Vitapartnerek voltak — bizonyos értelemben ellenfelek —, a politikai vita nagymesterei. Széchenyi kisebb, míg Kossuth nagyobb körben érvelt, mozgott. Ez az egyik jelentős különbség köztük. Ugyanakkor megmutattak valamit — ami a 19. század komoly teljesítménye —, az alternatív gondolkodás képességét. A modernizáció eltérő útjait választották. Ezért robbant ki közöttük ellentét. Ez persze, nem jelenti azt, hogy alkalmanként, vitáik ellenére nem voltak együtt Végezetül Veliky Já nos kifejtette, nem tagad hatjuk le a két politikus felfogásában lévő lényeges különbségeket Ahogy azt sem, hogy álláspontjaik, ötleteik a magyar nemzeti hagyomány részei. Mert az alternatív gondolkodást jelenítik meg. Azt, hogy úgy tudunk előrehaladni, ha vá lógatunk. S az utóbbit akkor tehetjük, hogyha autonómok vagyunk mint személyiség, család, település, nemzet, régió és Európa. Ez a Széchenyi és Kossuth által képviselt típus. Ezt követően Kocsis Gyula emléklapot adott át a baráti kör leköszönő pénztárosának, Józsa Sándornak. Az ünnepi közgyűlést a Vasutas Dalkar műsora — amelyet Kiss István karnagy vezényelt — tette meghitté. Mint arról már beszámoltunk, az ősz folyamán kétéves japánnyelv-tanfolyam indult Vácott az /. Géza Ki rály Közgazdasági Szakkö zépiskolában. A kurzuson a JOCV nevű nemzetközi szervezet egyik munkatársa, a Sikone városából érkezett Maruyama Yutaka ta nár úr igyekszik elsajátíttatni a résztvevőkkel anyanyelve alapjait. — Korábban, tanulmányaim befejezése után a gazdasági élet területén dolgoztam, de közben 1991—92-ben arra is időt szakítottam, hogy tanfolyam útján elsajátítsam a japánnyelv-tanítás metodikáját — mondta lapunknak a híres Tokiói Egyetemen szerzett bölcsészdiplomával rendelkező Maruyama Yutaka, aki már egészen jól beszéli nyelvünket. — A múlt év tavaszán, 3 hónap intenzív nyelvtanulás után jöttem Magyarországra. Itt előbb Gödöllőre kerültem, ahol az agrártudományi egyetemen tovább folytattam a magyar nyelv alapjainak tanulását. Mostani lakhelyemre, Vácra májusban jöttem, épp akkoriban, amikor véget ért a ’93/94-es tanév. — Hol járt eddig itt- tartózkodása során, s hogy tetszik önnek Magyarország? — Megfordultam már Egerben, Miskolcon, Deb recenben, jártam a Balatonnál, s természetesen a fővá rosban is. Első benyomásaim rendkívül jók, az ország azon részeit, ahol már alkalmam volt körülnézni — különösen Vácot és környékét, a Dunakanyart — nagyon szépnek találtam, találom. Általában elmondhatom. nagyszerűen érzem magam Magyarországon — Mit tudnak a japánok Ma gya ro rszágról ? — Mivel óriási a távolság a két állam között, s csekély az információ, a túlnyomó többség nagyon keveset. Körülbelül annyit, hogy egy Közép-Európá- ban található kis ország, két nagy folyóval. — A magyarról nagy általánosságban az a vélemény a világban, hogy az egyik legnehezebben elsajátítható nyelv. Ön hogy látja ezt? — Nyugatiaknak valóban nehéz lehet, ám mivel a távol keleti nyelvek és a magyar között számos hasonlóság van, számomra — és általában az ázsiaiak számára — kicsit köny- nyebb magyarul megtanulni. És tanítani is, még annak ellenére is, hogy például az igeragozás bizony sok problémát okoz. (ribáry) F. F. KULTÚRA Derűvel viselem az öregkort. Látogatóban László Gyula professzornál László Gyula élő klasszikusa a XX. századi magyar szellemi életnek. A régészeti tudomány hazai nagymestere ő, kinek képzőművészeti munkássága is kiemelkedően gazdag. Több tudós generáció tiszteli mestereként, több ezer tanítványának adott életre szóló élményt a tudomány és a művészetek szeretetéből. Elhivatottságból, emberségből. .. Szerencse és öröm, hogy 84 évesen is velünk van, s fiatalos szellemmel dolgozik. Nemrég elolvashattam kiadásra váró életműkötetének kéziratát. Ennek sugallatára kopogtattam be hozzá kérdéseimmel. Derűs arccal fogad, s invitál dolgozószobájába, amelynekmasz- szív, régies szekrényeiben könyvek, kéziratok, mappák zsúfolódnak. A falakon festmények, a pol cokon szobrok, vázák sokasága, az asztalokon kéziratlapok, érmék, kisplasztikák. És egy boros- iiveg két pohárral... Első kérdésem a szívéhez leg közelebb álló régészeti munkáira vonatkozik. „Nehezet kérdez — válaszolja —, ugyanis nemigen tartom számon a felfedezéseimet Másrészt megnyugvással tapasztalom, hogy egyik-másik mellől kikopott a nevem. így a jó. Ez azt jelenti, hogy munkásságomnak ezek a produktumai felszívódtak a tudományos élet véráramába, s tudósnak aligha lehet ennél nagyobb becsvágya... Legjobb tudomásom szerint nem írtam egyetlen könyvet, egyetlen tanulmányt sem, amely ne valamely új felismerés közlésének a vágyából született volna. A kettős honfoglalás feltevése éppen olyan közel áll a szívemhez, mint a Szent László- herma, vagy a nagyszentmiklósi kincs. Ahogyan a szülő nem tud választani gyermekei között, én sem mondhatom, hogy egyiket jobban szeretem, mint a másikat. Egyetlenegyet sem szégyellek. Más kérdés, hogy van olyan, amelyet ma gazdagabban tudnék megírni. " — Régészeti munkásságának legismertehb, egyben legvitatottabb eredménye: a kettős honfoglalás elmélete. Hogyan vélekedik ennek sorsáról, mennyire legitimálta ezt a tudományos közélet? „Úgy tapasztalom, hogy ez a feltevés egyre szilárdabb lesz, és ellenzői is mind többet és többet fogadnak el belőle. Kezdetben nagy volt a bizalmatlanság körülötte, a történészek elutasították, mondván, nincs rá forrás, hogy 670 körül magyarul beszéltek volna. Nekem azonban felkeltette az érdeklődésemet egy 1543-ból való, török nyelvre lefordított magyar krónika, amiben — emlékezetből idézem — ez olvasható: »Amikor Nimród népe elfoglalta Pannóniát, itt saját nyelvén beszélő népet talált. * Mármost Székelyföldön, ahol születtem volt, az a mondás járja, hogy »szél fúvatlan nem indul«, tehát úgy gondolom, hogy a krónika írója mindezt valamely forrás alapján írta le. Megerősített feltevésemben — hogy tudniillik az első magyar honfoglalók a 670—80-as évek táján telepedtek le a Kárpát medencében —, hogy a Karoling-kori nyugati források ban mintegy 60-szor fordul elő a hungarus név, illetve az is, hogy via hungarorum (magyar út)... Azt gondolom, hogy az első honfoglalók paraszti népét Árpád katonanépe leigázta: így lettek ők a földműves jobbágyok, majd iparo sok, kereskedők — míg az utóbbiakból szerveződött a későbbi nemesség aránylag kis tömege, a »magyar nemzet«, amelynek Anonymus a Gestáját szentelte. De nem folytatom. Sok üt még a nyitott kérdés, és sajog a szívem, hogy nem lesz időm ezeket kidolgozni. Azzal vigasztalom magam, hogy tehetséges, felkészült fiatalokra hagyhatom bevégezetlen munkáimat. " — Hogyan fejlődött ki képzőművészeti munkássága, s hogyan alakult a tudós és a képzőművész kapcsolata pályája során? „Szépérzékemet, rajzkészségemet édesanyámtól örököltem. Ez hamar kifejlődött bennem, érettségiző diákként megnyertem az országos középiskolai rajzversenyt. Bekerültem a képzőművészeti főiskolára, ahol kitűnő mesterektől tanulhattam: Rudnay Gyula, Csók István, Glatz Oszkár és Réti István tanítottak a szabná ra — ám szerencsére nemcsak ar ra! Rudnay intése ma is a fülembe cseng: »Nem elég a formai tö kéietesség, az elegancia. Mindig az embert kell keresni!« Egyébként pedig rajztudásomnak sok hasznát vettem régészeti pályámon. Csontvázrajzaim eleinte nagy megütközést váltottak ki idősebb kollégákból: ma már alapkövetelmény, hogy minden feltárt sírról milliméter pontosságú rajzot kell készíteni. Az ötvenes években, eleinte kényszerűségből, megélhetési gondjaimon enyhítendő, történett diafilmeket festettem. Ezekből válogattam később az »50 rajz a honfoglalókról« című könyvem anyagát, amely több mint 200 ezer példányban kelt el. ” — Hogyan telnek a napjai, min dolgozik mostanában? „Szemlélődöm, dolgozom, igyekszem hasznosan múlatni az időmet. Több könyvem is kiadásra vár, többek között a Mestersége: régész című életműkötetem is, amelyet jelenleg a Szabad Tér Kiadó gondoz. Egy szép feladatot kaptam nem rég Koltay Gábor filmrendezőtől, aki a honfoglalásról készít nagyszabású filmet az 1100. évfordulóra. Ehhez kérte szakértői segítségemet, amit — mondanom sem kell — örömest elvállaltam. Derűvel viselem az öregkort. Nem múlik el nap, hogy ne gondolkodnék el az élet, a természet csodáin. Megbékélve gondolok az elmúlás ra." Majoros József A Veronika kendője cínni rézkarcsorozat egy darabja; „Picasso úr tiszteletére” Kovács Zsolt felvétele
