Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-20 / 17. szám
14 PEST MEGYEI HÍRLAP IFJÚSÁG 1995. JANUÁR 20.. PÉNTEK Kis esti zene Vecsésen Legyen a zene mindenkié — mondta egykor nagy zene- pedagógusunk, Kodály Zoltán, kinek népdalfeldolgozásain, gyűjtésein, zenekari művein generációk nűttek fel. Egy héttel a magyar kultúra napja előtt nem akartam hinni a fülemnek, amikor 28 éves, bölcs művelődési miniszterünk kijelentette: Kodály elavult, ezért maradt ki a nemzeti alaptantervből. Ha a magyar kultúra képviselője így gondolkodik Kodályról, meg sem merem kérdezni, miként vélekedik Bachról vagy Mozartról. Neki ajánlom a következő — Kodályon felnőtt ifjakkal készített — riportomat. Este hét óra. A vecsési Petőfi Sándor Általános Iskola és Gimnázium ajtóit már zárva találom, de a zene az utcára is kiszűrődik. A gondnok beenged az épületbe, és amint közeledek az első emeleti zsikus és katolikus templomban, de van egy úgynevezett kakaókoncert-sorozatunk is a művelődési házban. Ez a zene népszerűsítését hivatott szolgálni a 6—10 éves korú gyermekek körében. Tavaly auszerre a megyében: Gyöm- rő, Pilis és Vecsés között ingázok nap mint nap. Furulyát és szolfézst tanítok a zeneiskolákban. Néha nehéz egyeztetni a dolgokat, de mindent megteszek a zenekarért. Nagy öröm volt számomra, amikor megtudtam, hogy István Szegedre megy tovább tanulni ének—matematika szakra, ennek ellenére velünk marad. Arra is rendkívül büszke vagyok, hogy Levente indul az országos furulyaversenyen szóló kategóriában. — Milyen terveitek vannak? bongóhoz, egyre tisztábban, egyre hangosabban kúszik fülembe Vivaldi Négy évszakának dallama. Öt fiatal ül körben, előttük egy fiú áll, furulyán játszik. Észrevesznek, de — legnagyobb örömömre — nem hagyják abba a próbát, ezt a tételt végigjátsz- szák. Ők a Concertino Kamarazenekar tagjai, név szerint Viha Levente, Vidus Andrea, Perecsi Hajnalka, Kazatsay István és Czellaó Ildikó. Az együttes tagjai közé tartozik Angeli Angéla, a zeneiskola tanárnője is. Megalakulásukról, a kezdetekről Levente beszél: — 1993 augusztusában alakult meg a zenekar, akkor még hárman voltunk. Később váltunk kvartetté, kvintetté végül hatan lettünk. Hajnalka gordonká- zik, Ildikó énekel, István és Andrea hegedül, a tanárnő és én pedig blockflőtén játszunk. István hozzáteszi: — Sokat próbálunk, de ne hidd, hogy ez amolyan muszáj munka. Nem, ez baráti társaság, a mi hobbink a zene és ez a kis zenekar. Hogy valóban így van, arra a legjobb bizonyíték a téli, nyári és tavaszi szünetekben való próbák, melyek ilyenkor a leggyakoribbak. — Hol léptetek már fel? — Mindannyian vecsési- ek vagyunk, így itt szerepelünk a legtöbbet. Rendszeresen játszunk az evangéligusztusban volt a zenekar egyéves születésnapja, ezt a katolikus templomban adott hangversennyel ünnepeltük meg. Vivaldit, Ba- chot, Mozartot játszottunk, de szerepeltünk már Pécsett, Gyömrőn, Kaposváron, Péteriben, és húsvéti koncertet adtunk Hollókőn, mindezt igen nagy sikerrel — mondja Levente, a szóvivő. — Mennyi a zenekar tagjainak átlagéletkora? — kérdezem, mire nevetve kezdenek számolgatni. — Körülbelül húsz év, de van egy érdekesség is velünk kapcsolatban: azoknak a szülőknek a gyerekei vagyunk, akik együtt érettségiztek 1972-ben a vecsési gimnáziumban. — Ildikó hozzáfűzi: — Én kivétel vagyok ez alól, ugyanis nyomdászként dolgozom, kissé korosabb lévén társaimnál: 28 éves vagyok. — Hova jártok iskolába? — Andi a budapesti Berzsenyi, István a monori József Attila, Levente és Hajni pedig ide a vecsési Petőfi Sándor Gimnáziumba jár — mondja Angeli Angéla tanárnő, majd így folytatja: — Életem legszebb ajándéka ez a kis csapat. Csodálatos, hogy ezek a 17—18 éves gyerekek a sok tanulás mellett vállalják a próbákat, a gyakorlást, az állandó elfoglaltságot. Igaz, én is három helyen tanítok egy— Mind magasabb szintre szeretnénk eljutni, amatőr „profikká” akarunk válni — szól Levente, és komolyan hozzáteszi: — Bar- tos Balázs foglalkozik velünk, ő a Magyar Szimfonikus Zenekar szóló brácsása. Az énekanyagot Somogyi Lajos adja, tőle is sok segítséget kapunk és persze kritikát is. Támogat bennünket Rezessy Miklós evangélikus lelkész, aki kakaókoncertjeinken a zeneművek mondanivalóját magyarázza a gyerekeknek, felhívja a figyelmüket a fontos részekre, néha pedig ő a műsorvezetőnk. — Ki támogatja a zenekart anyagilag? — Sajnos senki — feleli a tanárnő. — Pedig ha valamilyen támogatást kapnánk, vehetnénk kottatartókat, színvonalasabb hangszereket. Volt már ugyan felkérésünk, amely vidéken lett volna utazási-és szállásköltség-térítéssel, de ez meghiúsult. Sajnos többször is előfordult már hasonló eset. Minket azonban nem tör le ilyesmi, bízunk a jövőben. Csak rajtunk múlik, meddig játszunk még együtt. Azt hiszem és remélem, nagyon sokáig. Ehhez csak azt tudom hozzáfűzni: úgy legyen. Bizonyítsa be ez a Kodályon felnőtt ifjúság, hogy igenis szükség van erre a zenei háttérre és effajta előtanulmányokra. Simon Andrea Kárpátaljai gyerekek Dunabogdányban Voltak, láttak, vissza vágynak Január 3-án a kárpátaljai beregszászi járás Kisbégány, Nagybégány és Gut településeiről ötvenöt gyermek érkezett Dunabogdányba. A vendég gyermekek két héten keresztül élvezték a bogdányi- ak vendégszeretetét, megismerkedhettek Budapest, Vi- segrád, Esztergom és Duna- bogdány nevezetességeivel, továbbá a magyarországi emberekkel és szokásaikkal. A látottakról a fiatalok rajzokat is készítettek, melyekből egy.kis tárlatot rendeztek a művelődési házban megtartott búcsúrendezvényen. A búcsúesten a termet a fogadó szülők sokasága és a hazai, valamint a vendég gyerekek zsibongása töltötte be. Bár már elmúlt a karácsony, a terem sarkában még ott állt díszbe öltöztetve a szeretet jelképe, a karácsonyfa. A dunabogdányi ifjúsági fúvószenekar játéka még utoljára felvidította a vendégségbe érkezett gyermekeket. A Himnusz elének - lése után Schuszter József, a község új polgármestere szólt a megjelentekhez. Beszédében megköszönte a község minden családjának az ellátást és azt a szere- tetet, amivel a gyermekeket elhalmozták, a szervezőknek a fáradságos munkát és reméli, hogy a gyerekek hazaviszik a dunabogdányiak üdvözletét, végül a mielőbbi viszontlátás reményében búcsúzott el tőlük. A polgármester köszöntője után előbb a kárpátaljai gyerekek zenés, verses ösz- szeállítását, majd a dunabogdányi fiatalok táncos, humoros műsorát láthatta a közönség. Az előadás végére a dunabogdányi és a vendég gyerekek táncra perdültek, az előtérben pedig üdítő és sütemény várta őket. Mezei Melinda 15 éves kislányt faggattam az itt töltött napokról: — Nagyon jól éreztem magam, én a Bonifert családnál voltam két hétig. Legjobban az tetszett, amikor Budapesten jártunk és láthattam az Országházat, ami nagyon szép volt. Szívesen maradtam volna még, de már hiányoznak a szüleim. A magyar gyerekek nagyon kedvesek és nyíltak — mondta. A 12 éves Hanka Nikoletta a mi családunknál vendégeskedett. Együtt mentek a húgommal mindenhová, s ha néha belefeledkeztek a játékba, szüleim csak mosolyogtak rajtuk. — Én szuperül éreztem magam — mondta Niki —, de szerintem mindenki. Itt sokkal jobb, mint nálunk. Nekem a legjobban a Parlament épülete és a Fővárosi Nagycirkusz előadása tetszett, ja és a Kis herceg előadása a József Attila Színházban. Sokfelé jártunk, sok mindent láttunk. Az itteni gyerekek nagyon kedvesek, és szívesen eljönnék máskor is. Varga Edit és Lázár István tanárok kísérték el a gyerekeket Dunabogdányba. — Hogyan teltek a napok itt Magyarországon? — A Szent Bemát Alapítvány és Átányi László közreműködésével jöhettünk Dunabogdányba — mondta a tanárnő —, mi már az 52. csoport vagyunk. A programunk nagyon zsúfolt volt, majdnem minden délelőttöt az iskolában töltöttük, ebéd után pedig a plébánián folytatódtak a foglalkozások. Rengeteg helyen jártunk. Horányi György bemutatta a falut a gyerekeknek,, voltunk a helyi pékségben is, Budapesten az Országházban, a Nemzeti Múzeumban, színházban, cirkuszban, ellátogattunk Visegrád- ra és Esztergomba is. Minden nagyon szép volt. A gyerekek az itt töltött napok alatt rengeteg információt kaptak, megismerhették a városi életet, az önállóságot. A dunabogdányiak nagyon vendégszeretőek, bárhová mentünk, mindenhol sok segítséget kaptunk. Látszik, hogy összetart a falu, szeretik egymást az emberek. Több gyerek kapott ajánlatot, egy újabb bogdányi látogatásra és cserébe mi is szeretnénk néhány fiatalt vendégül látni. A kéthetes program fő szervezője Antos Károlyné, Tóth Zoltánná és Fehérvári Anna volt — Az Új Ember című katolikus hetilapban olvastunk a csereüdülésről — mondta Antos Károlyné, Edit néni —, és azt gondoltam, hogy Dunabogdány is van olyan tehetős község, hogy be tud fogadni két hétre kárpátaljai gyerekeket. — Hogyan értékeli e két hetet? — Engem nagyon meghatott a falu pozitív hozzáállása, voltak olyanok, akik ugyan nem fogadtak gyereket, de felajánlották a segítségüket. A találkozást két hónapos szervezés előzte meg, a programokat közösen állítottuk össze. A kirándulásokra a Magyar Posta buszai szállították a gyerekeket. — Mi volt a célja ennek a találkozónak? — Egy gondolat visszhangzik bennem, így hangzik: „Magyarnak születtem, magyarul tanított imádkozni anyám és szeretni téged gyönyörű szép hazám!” A magam részéről úgy érzem, hogy e találkozás során Dunabogdány közelebb került az elszakított területek magyaljaihoz. Ez alkalommal hadd fejezzem ki köszönete- met az önkormányzatnak, amely a gyerekek étkeztetését fizette, az egyházaknak és a vállalkozóknak, akik biztosították az anyagiakat, az iskolának, valamint a fogadó családoknak, akik minden elképzelhető jóval elhalmozták a gyerekeket. (d. cs.) Újabb „botrány” a láthatáron Országos turnéra készül a zenekar Kezdetben volt egy Scandal (botrány) nevű pesti és egy Excuse elnevezésű váci zenekar (mindkettőnek megjelent egy- egy műsoros kazettája a Kadencia Kiadó jóvoltából), most pedig, néhány hete — a fővárosi együttes nevével — felállt a kettőből egy új, közös formáció. Az új zenekarban az egykori Excuse-ból három, a régi Scandalból pedig két tag található — mondta lapunknak Abaffy Béla, a hardrockzenét játszó együttes basszusgitárosa. — Óriási lelkesedéssel már bele is vágtunk a közös munkába: összehoztunk egy két számból álló demokazettát, amivel már házaltunk, házalunk is a különböző kiadóknál. Örömmel mondhatom, egyik-másiknál, például a BMG-nél, nagyon kedvező kritikát, biztatást kaptunk. — Milyen tervei vannak az együttesnek a közeli jövőre? — Úgy tűnik, hogy egy másik, nemrégiben alakult együttes, a CD-kiadás előtt álló Wellington élőzenekaraként hamarosan országos turnéra indulunk, s emellett — mind vidéken, mind a fővárosban — számos önálló koncertünk is lesz 1995 folyamán. — Kik az együttes további tagjai, s mi jellemzi alapvetően az új Scandal zenéjét? — A további négy tag Dobosi István, (ének), Wiedermann Erik (szólógitár), Klu- csár Imre (billentyűs hangszerek, vokál), valamint Kotrucz Attila (dob), akik közül utóbbi kettő jött — velem együtt — az Excuse-ból a csapatba. Zenénket, amint azt egy, az E-klubban nemrégiben rendezett koncertünk után a Metal Hammer is megállapította, erőteljes gitáijáték, illetve a billentyűs hangszerek hangsúlyos kihasználása jellemzi. — Végezetül egy személyes kérdés: milyen érzés — összehasonlítva az Excuse-zel — az együttesben játszani? — Nagyon jól érzem magam a Scandal- ban. Ez a zenekar — személyes véleményem, és az eddigi visszajelzések szerint — élettel teli, lendületes muzsikát produkál, jóval erőteljesebb zenét, mint az egykori Excuse. (ribáry)
