Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-19 / 16. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDASAG 1995. JANUÁR 19., CSÜTÖRTÖK Nem vagyunk kiszolgáltatottak Adj esélyt értékeidnek! Cudar világot élünk — írja egy vidéki iparos olva­sónk, aki arról tájékozta­tott levelében, hogy éjsza­ka betörtek a műhelyébe, s az összes szerszámát el­lopták. Hasonló panasszal keresett meg egy nyugdí­jas néni: őt óév utolsó es­téjén „látogatták” meg, ki­használva azt az órácskát, amíg elment a templom­ba. Az elvitt érték „jelen­téktelen”: 6500 forint. Vi­szont az ajtórongálás és egyéb dúlás kára ennél jó­val több. Valamennyi pa­naszt sok volna felsorolni és nincs is értelme. Elég, ha bekapcsoljuk a televízi­ót, rádiót, vagy beleolva­sunk a rendőrségi hírek­be. Ezek mind azt bizo­nyítják, amit olvasónk a maga egyszerű szavaival megfogalmazott: cudar vi­lágot élünk, a közbizton­ság mélyponton van. A szakemberek — értsd rendőrségi nyomo­zók — sok olyan esetre hi­vatkoznak, amikor a kár­vallott gondatlansága kí­nálja az alkalmat. Itt most nem nyitva felejtett ajtó­ról, kocsiban hagyott tás­káról vagy őrizetlenül ma­radt kerékpárról van szó. A megfigyelések azt iga­zolják, hogy a betörések egy jelentős része a nagy­dobra vert lakodalmakhoz és újságban közzétett te­metésekhez kötődik. A násznép vagy a gyászoló család közhírré teszi, mi­kor és hol lesz az ese­mény, megjelölve a pon­tos címet és időpontot. A betörők az ilyen informá­ciókat rendre „begyűjtik”, olyanok ezek a' hírek, mint egy-egy biztos tipp. All a lagzi a lányos ház­nál, s kirámolják a vőle­gény szüleinek lakását, tart a kegyeletes aktus a temetőben, s betörnek a gyászoló családhoz. Nem élhetünk vasrácsok mögött A kárvallottakon kívül a ma még csak kárvallott­jelöltek is figyelemmel kí­sérik a mind gyakrabban elhangzó nyilatkozatokat, véleményeket, melyek a közbiztonságban érdekelt, felelős, magas rangú rend­őrtisztek vagy politikusok részéről hangzik el. Ezek a nyilatkozatok nem sok jót ígérnek, s valami olyasmit sugallnak, a pol­gár próbálja önmaga meg­védeni értékeit, mert a rendőrség a jelenlegi lét­számmal és technikával nem képes megbirkózni az egyre aggasztóbb mére­teket öltő bűnözéssel. Védjük meg magunkat: de hogyan? Egy átlagpol­gár nem tarthat biztonsági őrt, és kevés az a család, ahol megoldható az állan­dó ügyelet. Az sem túl ke­csegtető, hogy rácsok mö­gött éljünk, mint egy bör­tönben, s vaspántos acélaj­tókkal zárjuk el magunkat a külvilágtól, mint egy kö­zépkori várúr. S aligha mondok újat: ma már egy véreb sem garantál bizton­ságot, pillanatok alatt „ki­iktatják” a gázsprével. Manapság egyedül a korszerű riasztóberendezé­sek nyújtanak relatív biz­tonságot — állítja egy rendőrtiszt barátom. A re­latív szót azért teszi hoz­zá, mert idővel minden harci technikának megle­lik az ellenszerét. A riasz­tó is harci technika, a bű­nözés elleni fegyver. S itt is folyik a versenyfutás a konstruktőrök és a bűnö­zők közt. Hol tart ma a biztonságtechnika, milyen esélyeket nyújt a betörés ellen, mennyibe kerül a te­lepítés és milyen határ­időre vállalják a felszere­lést? Minderről Somodi Lászlót, a Solarm Technik cég igazgatóját kérdeztük, amely kizárólag olyan be­rendezéseket alkalmaz, amelyeket a Magyar Biz­tosítók Szövetsége elő­zőleg minősít. Olcsó húsnak híg a leve — Mérnök úr! Nyújthat­nak-e százszázalékos biz­tonságot a riasztók? — Ezt nyilván azért kér­di, mert több olyan eset­ről hallani, amikor a betö­rők a riasztó ellenére is behatolnak egy lakásba. Ennek több oka van. A ri­asztótelepítés divatszak­ma lett, s ezzel együtt fel­hígult a társaság. A vállal­kozó vagy nem ura a szak­mának, vagy tudatosan kí­nál olcsó technikát, hogy ezzel szerezzen minél több ügyfelet. Ebben a szolgáltatásban százszáza­lékosan érvényesül a köz­mondás: olcsó húsnak híg a leve. Másrészt: a susz­ter maradjon a kaptafánál. A mi cégünknél két ma­gas képesítésű műszeré­szen kívül valamennyiünk­nek elektromérnöki vég­zettsége van, s ezen belül ketten a biztonságtechni­kai szakon végeztünk. De emellett állandóan képezzük magunkat, lé­pést tartunk a technika változásaival. A kínálat rendkívül bő, az olcsó bóvlitól a legkorszerűbb bankbiztonsági berendezé­sig minden kapható. A gyártók közt a kanadai, iz­raeli, német és angol cé­gek vezetnek. Ezek a ter­mékek, illetve az ezekből kiépített rendszerek a legdrágábbak. Sajnos a ja­nuár 1-jén életbe lépett új vámtörvény a biztonsági berendezések importját is sújtotta. Az eddigi 12 szá­zalék helyett 45 százalék vámot kell fizetni. Úgy vé­lem, ebben az esetben nem ártott volna, ha a bel­ügyminiszter és a pénz­ügyminiszter külön kon­zultál, mert a riasztók iránti kereslet csökkenésé­vel növekedni fog a sike­res betörések száma. A riasztót nem lehet kiiktatni Ami az abszolút bizton­ságot illeti: mi mindenkor feladatorientáltan terve­zünk meg egy rendszert. — folytatta az igazgató. — Ami azt jelenti, felmér­jük a terep adottságait, a megrendelő elvárásait, s csakis a legkorszerűbb technikákat ajánljuk. Az általunk telepített rendsze­reket gyakorlatilag nem le­het kiiktatni, elhallgattat­ni. Erre garanciát nyújt az önálló, szünetmentes üze­meltetés, a szabotázsvéde­lem, a memóriarögzítés, melynek segítségével he­tekre visszamenőleg ellen­őrizhető a rendszer mű­ködtetése, ki-be kapcsolá­sa, műszaki meghibásodá­sa. A szabotázsvédelem azt jelenti, a vezetékek el­vágásával, a kezelőegy­ség megrongálásával, kód- keresgéléssel, purhab al­kalmazásával — egyszó­val bármilyen illetéktelen manipulációval csak any- nyit ér el a betörő, hogy a hang- és fényriasztás azonnal beindul. Ha vi­szont megtörtént a behato­lás, ebben az esetben a mozgásérzékelők veszik át a riasztás vezérlésének szerepét. Ezek eltávolítá­sa nem állítja le a sziré­nát, s ha netán lecsapják a biztosítékot — vagy áram­szünet van —, akkumulá­tor biztosítja a folyamatos áramellátást. Ott, ahol te­lefon is van, a rendszer rá­kapcsolható egy állandó ügyeletre, ma már vannak erre szakosodott vagyon­védő kft.-k. A telefon — függetlenül a felügyelet­től — növeli a biztonsá­got. A készülék kiiktatása vagy a vezeték elvágása úgyszintén beindítja a ri­asztót. Telefon hiányában kialakítható a rádión törté­nő átjelzés. Ezek a mód­szerek, illetve központok alkalmasak tűzjelzésre és segítséghívásra. Nagyobb telephelyeken vagy tömb­házaknál célszerű videós megfigyelők telepítése is. — Mennyibe kerül egy 60-80 négyzetméteres csa­ládi ház biztonsági beren­dezése és milyen határ­időire vállalják a telepí­tést? — A mi jelszavunk: adj esélyt értékeidnek. Ha iga­zán nyugodt akar lenni a megrendelő, egy kiváló te­lepítés 80—100 ezer fo­rint. A megrendeléstől számított két héten belül szállítunk, illetve szere­lünk. (Információval szerkesz­tőségünk titkársága szol­gál.) Matula Gy. Oszkár A fogyasztóvédelem partnerségre törekszik Behajthatatlan bírságok A Fogyasztóvédelmi FóTelügyelőség Pest megyei fel­ügyelete, amelynek 1995-re tervezett feladatairól, válla­lásairól lapunk Solymár Árpád hivatalvezetőt kérdezte meg, azt tartja legfontosabbnak, hogy e tárgyévben le­gyen a szervezet a mostaninál jobb partnere a kiskeres­kedőknek. Ennek érdekében természetesen az utóbbiak­nak is sokat kell tenniük. — A megyei fogyasztó­védelem nem nézi ölbe tett kézzel azt, hogy ellenőrző, felügyelő munkánkat gyak­ran akadályozza a kiskeres­kedőkkel, a vállalkozókkal meglévő, nem minden eset­ben rózsás kapcsolat. Tud­juk, hogy ennek legtöbb­ször az az oka, hogy az em­lített társadalmi rétegek nem ismerik kellőképpen hi­vatalunkat, nincsenek tisztá­ban munkánk, mondjuk egy kissé elcsépelt kifejezéssel, jobbító szándékával. Ezért is tűztük ki célul, hogy a már korábban megkezdet­tek folytatásaképpen 1995- ben több alkalmat terem­tünk az érintett rétegek szá­mára a fogyasztóvédelem­mel való megismerkedésre. — Az alkalmi vállalkozá­sok elindítói sokszor nem­csak az ön hivatalának mű­ködésével, de a saját jogi le­hetőségeikkel, illetve korlá­táikkal sincsenek tisztában. — Valóban így van. Soro­zatosan tapasztaljuk vizsgá­lataink alkalmával, hogy a kisvállalkozók nem tudják meddig, mire szól jogosítvá­nyuk, milyen, a működteté­sükhöz szükséges kötele­zettségeket kellene vállalni­uk. Ezért elsősorban e téren kívánjuk őket segíteni. Szó­rólapokat kívánunk eljuttat­ni az új vállalkozások szer­vezőinek, melyekkel az őket érintő alapvető jogi rendelkezések ismertetésé­vel megkönnyíthetjük mun­kájukat. Emellett felvettük a kap­csolatot a Pest Megyei Kis­kereskedők Szövetségével, amely partnerünknek ajánl­kozott a vállalkozók tájé­koztatása érdekében. Azt ígérték, hogy az általunk ter­jesztendő szórólapokon tájé­koztatnák ők is az érintette­ket arról: hol szerezhetik meg/be egy üzlet megindítá­sához a hiányzó végzettsé­güket, s melyek azok az alapvető szakmai tudniva­lók, amelyeknek egy vállal­kozó birtokában kell lenni­ük. — Kérem sorolja fel, mi­lyen szakmai feladatokat kí­ván megoldani a megyei fel­ügyelőség 1995-ben! — Munkánk gerincét azok a vizsgálatok teszik ki, melyeket a Fogyasztóvé­delmi Főfelügyelőség orszá­gosán hirdet meg, s melyek­hez mi, mint megyei szerve­zet, a hatáskörünk alá tarto­zó egységek felkeresésével, megszemlélésével, ellenőr­zésével hozzájárulunk. Ezek mellett vannak termé­szetesen saját, helyi kezde­ményezéseink is. Utóbbiak zömét azok a vizsgálatok te­szik ki, melyeket a megye földrajzi adottságai, gazda­sági viszonyai alapján tar­tunk fontosnak. Ugyancsak jelentős részét teszi ki mun­kánknak az a fogyasztóvé­delmi tevékenység, melyet a lakosság részéről érkező egyéni bejelentések, pana­szok alapján végzünk. So­kat elárul munkánk összeté­teléről az is, ha megemlí­tem, hogy az évek során az utóbbi okból kezdeménye­zett ellenőrzéseink az ösz- szes vizsgálatoknak mint­egy 20-25 százalékkal több­szörösét teszik ki. — Milyen témákban foly­tatnak várhatóan az idén vizsgálatokat a megyei fo­gyasztóvédők? — Elsősorban az élelme­zésügy, a vendéglátás, a mű­szaki kereskedelem terüle­tén: ezek a slágertémák. Ezekhez „zárkózott fel” az olaj, mint sok panasz, így ennek következtében a fo­gyasztóvédelem vizsgálatai­nak forrása. — Terveznek-e idén olyan ellenőrzéseket, melyek ed­dig nem végzett témákat érintenek? — Bizonyos vonatkozás­ban szinte valamennyi idei témánk szóba került már a korábbi vizsgálatok során. Talán csak éppen az előb­biek által nyert, új megálla­pítások adnak egyes témák­nak idén nagyobb hang­súlyt. így például 1995-ben alaposabban meg kell vizs­gálnunk a gyorsfagyasztott termékek tárolását, kezelé­sét, a híradástechnikai jel­legű árucikkek eladása kö­rüli szabályok betartását, a vendéglátó-ipari helyisé­gek higiéniai körülményeit. — Változik-e idén a fo­gyasztóvédelem kezében le­vő szankcionálás, büntetési jogkör? — Tavaly emelkedett 30 ezer forintra a felügyelete­ink által kiszabható bírság összege. Úgy tapasztaltuk, hogy ez az a határ, melyet a kisvállalkozók még be tudnak fizetni, így nem fel­tétlenül javulna a kereske­delmi morál, a vendéglátás azáltal, ha magasabb össze­gű büntetést szabhatnánk ki a szabálytalanul dolgo­zók részére. Nehéz behajta­ni ugyanis túl magas bírsá­got. Ehelyett — ismét csak ezt hangsúlyozom — érde­mes lenne a mainál na­gyobb energiát fordítani a vállalkozók szakmai tájé­koztatására, a gyakorlati felkészültségük elősegítésé­re, s nem utolsósorban a fo­gyasztóvédelem jobbító, s a lakosság érdekeit védő szándékának a megismerte­tésére. (mé) Bor- és cipőhetet rendeznek Kevés lábbelit vásárolnak Baromfiprogram Oroszországban A múlt évi kiemelkedő termésátlagra alapozva a tavalyi 30 ezer hektárról néhány év alatt 100 ezer hektárra növelik az Orosz Föderáció sztavropoli te­rületén a bábolnai techno­lógiával művelt kukorica­vetésterületet. Az így ke­letkező takarmányra épít­ve pedig baromfitenyész­tésbe kezdenek, s évi 70 ezer tonna baromfihússal javítják az ottani lakosság ellátását. A most aláírt megálla­podás szerint a két bábol­nai cég, a Bábolna Rt. és az IKR Rt. már csomagol­ja és rövidesen útnak in­dítja az ezekhez szüksé­ges anyagokat, a vetőma­got, a tenyészanyagot, a berendezéseket. Szakem­bereik a helyszínen segí­tik majd a munkálatokat. Magyarországon mintegy 18 millió pár cipőt vásárol a lakosság évente. Ez lénye­gesen kevesebb az európai átlagnál, ami évente szemé­lyenként négy-öt párra tehe­tő, a németországi évi tíz párról nem is szólva. A ma­gyar cipőgyártók érdeke az, hogy a fogyasztás közelít­sen az európai szinthez — mondta Till István, a Bőr­és Cipőipari Egyesülés elnö­ke a budapesti bőr- és cipő- minta-bemutató megnyitó­ján. Az egyesülés céljául tűz­te ki, hogy kiszorítja a ma­gyar piacról a gyenge minő­ségű lábbeliket. Ezek ugyanis nemcsak a vásárlók egészségét, de a színvona­las termékeket előállító cé­gek üzleti érdekeit is veszé­lyeztetik. Egyelőre azt sze­retné elérni az egyesülés, hogy mindenki legalább há­rom-négy pár cipőt vásárol­jon évente. Ezt a célt is szol­gálja a 380 hazai és külföl­di gyártó- és kereskedőcég részvételével március 11-e és 13-a között megrendezés­re kerülő bőr- és cipőhét. A kereskedők tájékoztatását szolgálja a mostani mintabe­mutató, ahol 120 alap­anyag- és cipőgyártó, vala­mint -kereskedő mutatja be termékeit. A márciusi bör­zén a viszonteladók és a nagyközönség már a leg­újabb kollekciót láthatja, il­letve vásárolhatja meg. A ta­pasztalatok azt mutatják, hogy ez, az immár hagyo­mányos rendezvény népsze­rű a már szinte teljes egészé­ben privatizálódott cipőpia­con. Tavaly például — a nagyközönség vásárlásain túl — húszmilliárd forintos üzletkötést regisztráltak a börzén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom