Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-17 / 14. szám
1 PEST MEGYEI HÍRLAP LEVELÜNK JÖTT 1995. JANUÁR 17., KEDD 13 Nyugdíjasok telefon nélkül á A XX. század végéji re szorgalmas mun- kával elértük, hogy _r a telefon egyeseknek luxuscikké vált. Természetesen nem mindenkinek, és nem azoknak, akiknek minden zsebükre jut egy rádiótelefon. Én azokra a nyugdíjasokra gondolok, akik a létminimum alatt élnek, és a telefon az életet jelenti számukra. Igen, az életet. Ha egyedül élnek — és hányán vannak ilyenek! — az orvost és a mentőket csak telefonon tudják értesíteni. Egy rosz- szullét esetén talán még van annyi erejük, hogy a telefonig eljussanak és segítséget kérjenek. De csak akkor, ha ki tudják fizetni az alapdíjat és a telefonálás díját. Sok a ha, élet viszont csak egy van. Az új kormány szociális hálót ígért, de ennek éppen az ellenkezője valósult meg. Javaslom, ha már eltűri a kormány, hogy a nyugdíjas sötét és fűtetlen szobában élje le hátralévő éveit, mivel a számlákat nem tudja fizetni, legalább a telefonért ne kelljen zsebbe nyúlnia és kapja ezt is ingyen, mint a közlekedést. Ha megmarad persze a közlekedés ingyenessége. Mert ennél a kormánynál minden lehetséges. Veér Gyula Budapest Újabb tiltakozások A Pest Megyei Hírlap kilátásba helyezett szüneteltetése, majd várható megszüntetése súlyos aggodalommal töltött el bennünket. Ezt a magas színvonalú újságot nem foszthatják meg olvasóitól. Mi, a Kéthly Anna Szociáldemokrata Platform tagjai, erélyesen tiltakozunk a Pest Megyei Hírlap megszüntetése ellen. Ragaszkodunk a Pest Megyei Hírlap további megjelenéséhez. Tisztelettel: a Kéthly Anna Szociáldemokrata Platform nevében Bácskai Sándor elnök Budapest Tiltakozunk az ellen, hogy a nemzeti-konzervatív eszméket közvetítő Pest Megyei Hírlapot megszüntessék vagy szüneteltessék. Az MDF XVII. kerületi szervezete és elnöksége a nemzeti szellem elleni újabb támadásnak tekinti a Pest Megyei Hírlap tervezett megszüntetését és tiltakozik a merénylet ellen. Az MDF XVO. kerületi szervezetének elnöksége Tiltakozom a Pest Megyei Hírlap tervezett szüneteltetése vagy akár megszüntetése ellen. Máté János Budapest Tisztelt Főszerkesztő Úr! Egyszerűen nem hinném el, ha én magam is nem tapasztaltam volna azt a mesterkedést, amit hónapok óta folytatnak a PMH ellen. Legutolsó tapasztalatom a következő: december 14— 23-ig a Korányi Szanatórium belgyógyászatán kezeltek, itt naponta egy újságárus fiatalember járja végig a betegszobákat. Árult ő mindenféle újságot, csak Pest Megyei Hírlapot nem, mert szerinte ezt „nem igénylik az olvasók”. Pedig sokan keresték. Őszintén számítok a PMH helyzetének stabilizálására sok-sok olvasó nevében. Szereti az újságot a 85 éves mamám és az ismeretségi körömhöz tartozók nagy része is. azt kérdik: kik szavaztak „ezekre”? Most szinte senki sem vállalja, pedig sokan szavaztak a jelenlegi kormánypártokra. Szerencsére Budakeszin, ahol lakom, az emberek józan fele a keresztény-nemzeti erőkre szavazott. Miczinger Margit Budakeszi Tisztelt Pest Megyei Hírlap! Tiltakozom újságjuk tervezett betiltása ellen. A minden posztra visszatérő kommunisták — hajdan a népi tulajdon vehemens védelmezői, ma kiárusítói — bizonyára találni fognak döntésük mellett gazdasági indokokat. Most látható, hogy a másik hasonló mevű hírlap létrehozásának célja nem a konkurencia megteremtése volt, hanem az első lépés a Pest Megyei Hírlap megszüntetése útján. Ha betiltják az egyiket, következnek a többiek, s ezek kevesebben kevésbé is tudnak majd védekezni. Tudjuk, hogy azok az emberek, akik a Magyar Televízióban még a sztálinizmus rémtetteirőí szóló sorozatot is betiltották, mit képviselnek. Sokan még nem látják, de itt vannak már a majdani „rendcsi- nálók” is — egyelőre csak őrző-védő kft.-k szerepében.(...) Újságjukat persze nem a kritikai cikkek miatt tiltaBarátaim, rokonaim megbízásából: Péter Szabó Gyula (12 fő) nevében Budapest Érdekes, hogy bárhol vagyok, az emberek mindig HISTÓRIA Krmann Dániel naplója (V.) Az oltár felett Luther képe függ A külvárosban Poroszország felséges királya csodaszép templomot emeltetett a pietistáknak;* korábban ezen a helyen a pietista evangélikusok a reformátusokkal fölváltva szolgáltatták ki az úrvacsorát. Fölkerestem von Sande doktor urat, tudakozódtam tőle az akadémia és az egyház helyzete felől, valamint az úrvacsora kérdéséről. Válaszából megtudtam, hogy az egész gyülekezet ugyan nem, de néhányan — talán tizenöt személy mindkét részről — pártolják a szinkretizmust és többre tartják a felebaráti szeretetet a hitnél. Ő maga teológiai fakultást alapított a szinkretizmussal szemben, és időnként nyilvános vitára hívott ki egy-egy teológiai doktort. Egyébként fiatal ember, ő a templom vezetője, de Poroszország ő szent ki- .rályi felsége külön levélben utasította rá, hogy ne jelenjen meg, nehogy azt gondolják, hogy alárendeli magát az akadémiának. A jeles von Sande doktor elbeszéléséből tudtam meg azt is, hogy Poroszország szent királyi felsége megparancsolta a birodalmában működő összes lelkipásztornak, hogy ne hirdessék többé az ember örök kárhozatra predestináltságának tanát. Parancsához azt a királyi kijelentést fűzte, hogy mihelyt kimondatik, hogy az egyes ember eleve örök kárhozatra rendeltetett, attól kezdve mindenkinek félnie kell, hiszen senki sem tudhatja, hogy vajon nem éppen ő van-e kárhozatra ítélve. Később másoktól azt hallottam, hogy az akadémia egyik vezető teológusa, Deutsch doktor beleegyezett az úrvacsorának szink- retikus módon való kiszolgáltatásába, Pesarowicz doktort viszont az ortodoxia védelmezése miatt meggyűlölték teológus társai, ezért jobbnak látta máshova távozni. Az akadémia épületei valósággal szemkápráztatóak, a diákok azonban elég nehezen élnek. A pápistáknak a külvárosban vannak hatalmas templomaik. A reformátusok temploma, nem messze a vártól, nagy költséggel épült. Az evangélikus lengyelség egy másik külvárosban gyakorolhatja vallását, szabadon, sőt a római katolikus lengyeleknek is van egy épületük, ahol istentiszteletet tarthatnak. A Szentháromság ünnepe utáni ötödik vasárnap elmentünk a református templomba, ahol a pap előbb fennhangon elmondta a Mi- atyánkot, az Apostoli hitvallást, a tízparancsolatot, majd a Leviták könyve tizenegyedik, tizenkettedik és tizenötödik fejezetét, utána pedig a hívősereg gyülekezése közben elénekelték a száztizennyolcadik zsoltárt Lobwasser fordításában. Ezt követően a kisebbik szószékről, mely a nagyobbik elé volt helyezve, fölolvasták a vasárnapi evangéliumot, a fölolvasás végeztével pedig az egész gyülekezet elénekelte a Luther Márton szerzetté Wir glaubent, azaz Credót. A gyülekezet lelkipásztora ekkor fellépett a nagyobbik szószékre, és prédikációt mondott, de nem a felolvasott evangélium, hanem Zakariás könyve kilencedik fejezetének alapján, Sión királyának közelgő eljöveteléről. A prédikáció után, délben, a katekizmus rendkívül alapos oktatása következett. Ä lovak és kocsik eközben élénk zajt csaptak, az emberek cifra öltözékekben pompáztak, úgyhogy méltán terjedt el a hír, hogy minden fényűző újdonság ebből a templomból terjedt át a többiekbe. A von Sande doktor vezette katedrálisban először egy diakónus lépett a szószékre, fölolvasta a levelet és a vasárnapi evangéliumot, valamint egy hosszú könyörgést minden rendekért. Amikor lejött a szószékről, a gyülekezet elénekelt egy éneket és az Apostoli hitvallást, majd a lelki- pásztor felolvasta az evangéliumot és megtartotta a prédikációt; a vasárnapi könyörgést először még az evangélium előtt, magában, térden állva mondta el, a prédikáció után pedig fennhangon, az egész gyülekezettel együtt. Ezek után a diakónus még fölolvasott valamit az oltárnál, s végezetül a teljes gyülekezet együtt énekelte az úrvacsora igéit. Még reggel, az istentisztelet előtt egy ifjú lépett az oltárhoz, és a vasárnapi evangélium igéiből olvasott föl. Az oltár mögött a templomos rend valameny- nyi oda temetett nagymesterének képmása sorakozik. A szószéken aranybetűs felirat: „Szeressétek az igazságot s a békességet. Az 1595. esztendőben.” Bárcsak minden teológus eszében tartaná ezt a mondást, akkor nem volna ezen az akadémiánkon oly sok szinkretista, akiket Calovi- us Az újítani akarók teológiájának vizsgálata című munkájában néven nevez és szidalmaz. Az oltár fölött Luther Márton képe függ. A szószékre aranybetűkkel a következő szavakat vésték fel: „Dicséret, imádás légyen az Istennek, mennyei békesség az embernek.” A vasárnapi vagy ünnepnapi istentiszteleten — légyen az reggeli avagy esti időben — az egyházfíak hánák be, hanem azért, mert önök az egyetlen napilap, amelyik nemcsak kritizál, de az ellenállás szellemét is képviseli. Ezt pedig „ők” nem viselhetik el. Nyilvánvaló, ezután a maradék Panoráma, a Vasárnapi Újság felszámolása következik, hogy emléke is kivesszen a népből a független gondolkodásnak. Várva további megjelenésüket, maradok tisztelettel olvasójuk: Pelsőczi Gyula Szilasliget A legelső felhívásukra táviratilag tiltakoztam a lap megszüntetésének még a gondolata ellen is. Azóta meglepődve látom, hogy egyre többen reklamálják, hogy a föladott táviratokat nem kézbesítette a posta. Ennek az akciónak az eredménye egyúttal a posta munkáját is minősíti. Joga van-e a postának „megbüntetni” azokat az ügyfeleit, akiknek véleménye valamilyen oknál fogva nem tetszik neki. Nem a nevem akartam nyomtatásban látni, csak a tiltakozásom visszaigazolását. Karsay István Nagykőrös Mi, a zuglói „Tamási Áron” Magyar Út Kör tagjai aggódunk a Pest Megyei Hírlap életben maradásáért. Rendkívül jónak tartjuk a Pest Megyei Hírlapot, mert objektív módon tájékoztatja az olvasókat. Szakmai téren jól felkészült gárdával rendelkezik, amelynek a tevékenységére jellemző az áldozat- vállalás. Idegen érdekeltségek befolyásától mentes sajtóorgánum. Kialakulóban lévő, vajúdó demokráciánkban komoly támpontot ad az eligazodáshoz. Felismeri a megújhodást kívánó magyar állampolgár érdekeit, és ezt figyelembe véve tájékoztat. Kívánatosnak tartjuk, hogy a Pest Megyei Hírlap országos napilappá váljon. Természetesen ehhez anyagi áldozatok szükségesek. Ezért gondoljuk, hogy akik a lap szellemiségével egyetértenek és anyagi lehetőségeik megengedik, Szörényi Levente „Parázs” Alapítványának csekkszámlájára (Konzumbank Rt. Banküzletház, 1132 Nyugati tér 5. 217—98948 pénzforgalmi jelzőszám: KOI 07951) befizetett bármilyen ösz- szeggel hozzájárulhatnak a lap sikeréhez. a Zuglói „Tamási Áron” Magyar Út Kör tagsága Kálmánná Szente Mária ügyvivő Budapest romszor mennek oda minden pádhoz csengettyűszóval, annak okáért, mert három lengyel fillér — ők se- lungnak hívják — tesz ki egy császári krajcárt, márpedig ha csak egyszer szólítanák adakozásra a híveket, a legtöbben csupán egyetlen selungot adnának a templomnak. Márpedig ezt a fukarságot mégiscsak másképp kellett volna letörni, nem ekkora nagy csöngőszóval! Nem kevésbé volt botrányos a nők cifra templomi öltözéke a nyilvános bűnbánat és a böjt napján. Mert ott pá- váskodott nem egy anya és leány, akik fejüket fél könyöknél magasabbra tornyozott és egy teljes könyök szélességű fátylakba burkolták, ezek szarvak módjára fölfelé kunkorodtak, befödvén az egész fejet. (...) (Folytatjuk) A kuruc had szervezése Pest vármegyében fi. Rákóczi Ferenc 1704. január 16-án báró And- rássy Istvánt nevezte ki a Duna és a Tisza között állomásozó kuruc hadak parancsnokául, aki kinevezése után nem sokkal nyílt parancsban szólította fel Pest vármegye népét: „minden külön kenyeres fegyvert fogjon”. A hadba hívó parancs és a toborzás nem volt eredménytelen. 1704 elején készült az a névsor a vármegyéből fegyvert fogókról, melyet Kosáry Domokos tett közzé Pest megye a kuruckor- ban című tanulmányában. Az összeállítást a kecskeméti járásban Kalocsa István, a váciban Tóth András és a Soltiban Deák István szolgabíró készítette és Gulácsy Tamás megyei főjegyző láttamozta. Az összesítés szerint a vármegyéből összesen 1929 fő állt Rákóczi zászlaja alá. A három város — Kecskemét, Nagykőrös és Cegléd — önálló zászlóaljakat állított ki: Kecskemét 6, Nagykőrös 3, Cegléd 1 alakulat felfegyverzője volt. A megyei had létszámának mintegy felét jelentette a 10 zászlóalj, a falvakból — kerekítve — ezer katona került ki. A váci járásból Jánosi János vezénylete alatt 123-an harcoltak, más, nem önálló alakulatban azonban a járásból még 546 fő küzdött a szabadságért. A kecskeméti járás 11 falujából 237-en érkeztek, a solti járásból viszont csak 71 katonát írt össze a kimutatás. A jegyzékben egyébként nem szerepelt Pest vármegye pilisi járása: a Duna jobb partján a kuruc had nem tudott tartósan jelen lenni. Pogány György
