Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14 / 12. szám
J PEST MEGYEI HÍRLAP SZÚKEBB HAZÁNK 1995. JANUÁR 14., SZOMBAT 5 Javult a kiskereskedelmi morál Körséta a gyógynövényboltokban Különféle egészségvédő — gyakran megalapozatlan — irányzatok térhódításával egyre népszerűbbek lettek a gyógynövények. Emiatt mind több kiskereskedő veszi fel portékái közé ezeket a keresett termékeket. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség Pest Megyei Felügyeletének munkatársai, akik a fenti témában végeztek el a közelmúltban egy átfogó vizsgálatot, azt tartanák helyesnek, ha a gyógynövényeket csak szakképzett eladók forgalmazhatnák. Hartyáni jubileum Az ember nem felejt Határozottan javultak a gyógynövény-forgalmazás feltételei, körülményei a kiskereskedelemben. Sajnos ezzel párhuzamosan több kifogás merült fel a nagykereskedőknél, illetve a tőlük származó áruknál. Ezeket a fő vizsgálati eredményeket tették a Pest megyei fogyasztó- védők, akik a tárgykörben végzett szemleútjuk során hat egyéni vállalkozót, öt társasági formában működő boltot, egy gyógyszerellátó vállalat gyógynövényszaküzletét, valamint hét nagykereskedelmi egységet kerestek fel. Az egyik legelkeserítőbb tapasztalat az volt, hogy négy évvel azután, hogy az üzletek működését szabályozó jogszabály hatályba lépett, még ma is vannak olyan egységek Pest megyében, melyekben tisztiorvosi szolgálat engedélye nélkül — sőt az egészségügyi szakhatóság hozzájárulása hiányában — árulnak, nem utolsósorban szakképesítéssel nem rendelkező eladók gyógyké- szítményeket, gyógynövényeket. Különösen lesújtó ez a gyakorlat annak az adatnak az ismeretében, mely szerint az utóbbi években a gyógyTöbb mint 5 évvel ezelőtt, 1989 novemberében Ócsa- Felsőbabád térségében hozták létre Kelet-Európa első baromfi nagyszülő telepét. Egy évvel később hasonló telep jött létre Bábolnán, azóta pedig több más kelet-európai országban is. — A telep tulajdonosa az 55 százalékban magyar, 45 százalékban skót He-Ross Kft. — tudtuk meg Temesi István főkönyvelőtől. Telepünk a skót Ross Breeders cégtől kapja a nagyszülő naposcsibéket. Évente háromszor több mint 18 ezer darabot. Ennek a cégnek egyébként Európa számos országában és az Egyesült Államokban is vannak telephelyei, növények iránt megnöveke- dett érdeklődéssel párhuzamosan gyarapodott az ilyen céllal megnyitott üzletek száma. Azaz nőtt a szabálytalan körülmények között árusító egységek aránya térségünkben. Mindez még akkor is figyelmeztető jel, ha a megyei felügyelők megállapították szemleútjukon: több baj van a nagy-, mint a kiskereskedőkkel. Előbbiekkel gyakran az a gond, hogy az értékesítésre a nagykereskedők több megyét is átfogó láncolatot hoznak létre. Ily módon nagyobb lehetőség teremtődik a visszaélésre, s az összefonódások felderítése is egyre nehezebb, illetve időigényesebb. Konkrét megállapításokat is tettek a fogyasztóvédők ezeknek a kereskedelmi egységeknek a munkájáról. A vizsgálatba bevont 7 nagykereskedelmi cég közül kettőben találtak komoly hiányosságokat. A törökbálinti Diábo Bt. működéséről is csak más megyékből kapott jelzések alapján szereztek tudomást szű- kebb hazánk szakemberei. Az ily módon elindított vizsgálat aztán megállapította, hogy tetemes mennyiségű ezért némi büszkeséggel tölt el, hogy Kelet-Európábán először éppen itt, Felsőbabádon hoztak létre telephelyet. — Mit jelent pontosan a nagyszülő naposcsibe kifejezés? — A nagyszülő a tenyésztési eljárás egyik fokozata. A Nagy-Britanniából érkezett naposcsibék néhány hét után szaporodóképesek lesznek, így születnek azok az utódok, amelyeket mi szülő naposcsibeként adunk tovább. Az ő későbbi szaporodásukból születnek aztán azok a csibék, amelyek naposcsibeként a piacra, majd pedig a tányérunkra kerülnek. Ezeket hívják a szakemberek broyler húscsirkéknek. gyógynövénykészlet érvényességi határideje lejárt. Hasonlóan nagy mennyiségű termék forgalmazását kellett szakvélemény hiányában leállítani. Ugyancsak rejtélyes körülmények között jutottak el a felügyelők a ke- repestarcsai Bioklinika BT. elnevezésű társasághoz. A szakemberek a cím megszerzése után egy családi házba érkeztek, ahol a látványnak ellentmondva a cégtulajdonosok arról kívánták meggyőzni a fogyasztóvédelmiseket, hogy meszűnik a bt. működése. A helyszínen a vizsgálatot végző felügyelők bércsomagolásra kötött szerződéseket, a feltételezett munkára vonatkozó engedélyeket nem találtak, így az ügyben tovább folytatják a vizsgálatot. Sorozatos megállapítások után fogalmazták meg a szakemberek azon javaslatukat, mely szerint a vásárlók tájékoztatása érdekében célszerűbb lenne a gyógynövények felhasználási javaslatát is feltüntetni a csomagoláson. Emellett javasolják, hogy a gyógynövény-kereskedelem áttekinthetőségének biztosítása érdekében (azért, hogy a fenti utolérhe- tetlenség, illetve forgalmazási, engedélyeztetési kifogások megszűnjenek) meg kellene erősíteni az említett árucikkel történő nagykereskedelmi tevékenység jogi rendezettségét, hatékonyabbá kellene tenni az utóbbi felett is a folyamatos ellenőrzést. (mé) —Az itt kikelt szülő naposcsibéket milyen mennyiségben és milyen piacon értékesítik? Évente egymillió szülőpárt értékesít a felsőbabádi baromfitelep — Egy tyúk évente mintegy 150 tojást rak, aminek nagyjából a kétharmada marad meg. így évente körülbelül egymillió szülőpárt tudunk eladni. Ezeket főleg belföldön értékesítjük, de állandó piacunk van Bulgáriában, Lengyelországban és Oroszországban is. A magas eladási számnak és az állandó piacoknak köszönhetően telephelyünk gazdaságos, így bízom benne, hogy az itt dolgozó ötven embernek a jövőben sem kerül veszélybe a munkája. F. R. Az idős korosztály megértése külön adottság, az esetek többségében nemcsak a fiatalok, de még a középkorúak sem képesek velük azonosulni, vagy osztozni gondjukban. Ez a bölcs megállapítás nem tőlem származik, Chesterton írta le ezelőtt száz évvel. Amikor az idősek iránti tisztelet és toleranciakészség közel sem olyan alacsony szinten állt, mint manapság. Ez persze tájegységenként változik, vidéken kevésbé jellemző, mint városban. S nyilván azért, mert falun mélyebben gyökerezik a hagyománytisztelet, s benne az idősek megbecsülése. Hogy ez mennyire így igaz, azt Újhartyánban tapasztaltam az elmúlt napokban, ahová egy fiatalokból álló kollektíva, a Sváb Party zenekar tagjai hívtak meg az Újhartyáni Nyugdíjas Klub megalakulásának jubileumi ünnepségére. Hogy miért a zenészek, s velük együtt a fiatal polgármester? Mert ők vállalták fel az ünnepség megrendezését. Anélkül, hogy a közvetlen érdekeltek jelezték volna, Lauter Antal, a zenekar vezetője, s Manger Henrik polgár- mester számon tartották: tíz évvel ezelőtt Svébis Mihály ösztönzésére tömörült közösségbe 120 hartyáni nyugdíjas. Jóval a kezdés előtt már megtelt a kultúrház nagyterme, amit ez alkalomból illően feldíszítettek. Virággirlandok, lampionok, repkedő pántlikák, a fehér abrosszal terített asztalokon sok színű díszgyertyák. Ültetési rend nincs, mindenki oda telepszik, ahová kedve van. Látszatra. Mert aki ismeri az érkezőket, az érkezők múltját, az nyomban megérti, Serfel Józsi bácsi miért pont özvegy Manger Henrikné mellett ül. Mert bár nem rokonok, a vérségi kapcsolatnál is szorosabb szálak kötik egymáshoz ezt a két embert. Együtt járták meg a malenkij robot kálváriáját, azon kevesek és szerencsések közé tartoznak, akik élve tértek vissza Szibériából. Egy másik asztalnál Hümpfner János ül néhány olyan társával, akiknek évtizedekig hallgass volt a neve a községben. Jani bácsi esete még ezek közt is rendhagyó, a térség egykori körjegyzője állam- igazgatási diplomával tiA szerző felvételei zenöt éven át útkaparó- ként dolgozott. Ma már fanyar derűvel emlékszik vissza az akkori időkre. — Meg kell adni, a munkámat elismerték, kétszer is megkaptam a kiváló dolgozó kitüntetést, vagy ahogy akkor mondták, sztahanovista voltam. De ettől a járási tanácselnök még nem esett hasra, úgy hajtott el mellettem, hogy egy fejbólintásra sem méltatott. Egy szikrát sem bosszantott. Magamban azt mondtam, oda se neki, János. Attól te még Hümpner jegyző vagy, eljön még a te időd. Fogy a hely, már az újlengyeli és váchartyáni vendégek is megjöttek. A zenekar tust húz, majd Klei- neizl György, a nyugdíjasklub elnöke lép a mikrofonhoz. Tréfás hangon kezdi, feleleveníti az elmúlt tíz év eseményeit. A tréfa zászlója csak akkor ereszkedik félárbocra, amikor azokról ejt szót, akik nem érhették meg a jubileumot. Halk to- porgás, széktologatás, egy perces néma csenddel tisztelgünk az eltávozottak emlékének. Egymást váltják a szónokok, az idősek emlékeznek, a fiatalok az elismerésüknek adnak hangot. — A mai széthúzó, elembertele- nedétt világban önök az eszményképeink, önök mutatnak példát az összetartásból — mondja Manger Henrik, mielőtt átnyújtja Gyuri bácsinak az önkormányzat ez alkalomból kiadott díszoklevelét. — Köszönjük ezt a szép megemlékezést nektek, fiataloknak, s arra kérünk benneteket, neveljétek gyerekeitekét hasonló szellemben. Arra, hogy becsüljék meg azokat, akik munkájukkal, áldozatvállalásaikkal megalapozói voltak a mai Hartyán- nak — mondta válaszában Hümpfner János, az „útkaparó sztahanovista”. A komolykodást vidámság követi, tízévesek dalolnak, szavalnak az idősek tiszteletére. Majd — és ez az est fénypontja — nemes vetélkedés veszi kezdetét, a fiatalok és nyugdíjasok tánccsoportja méri össze a tudását. Szándékosan tudást és nem erőt írtam. Mert lehet egy tánc szép, kifejező akkor is, ha méltóságteljesen, lassú ütemben tipegik. Ezeket a táncokat már kétszáz évvel ezelőtt is így lejtették az ősök, s nyilván nem véletlen, hogy a budapesti páneurópai találkozót záró folklórgálán ez a tánc kapta a legtöbb tapsot. A fiatalok fürgébbek, már-már szilajon ropják. Nyög a színpad, por száll a magasba. De ezek a táncok is a múltból maradtak, a hagyománytisztelet mentette át őket a mába. — Néhány év, s majd mi is csak aprózzuk — mondja a polgármester iz- zadtan, lihegve. Mert Manger Henrik nemcsak elöljáróként, de táncosként is igyekszik helytállni, s jó példával jár elöl a hagyományőrzésben. Gőzölgő tálak, boros- kancsók az asztalon. Poha- 'rak csendülnek, s közben száll a dal: Elmúltak az Hümpfner János: Belőlem sztahanovista útkaparót kreált a népi hatalom évek. Száztízszer hatvan, hetven év. Mi minden belefért e tengernyi időbe! Az Urálon túl, Szibériában eltöltött malenkij robot sanyarú évei, a németség stigmáját viselő megtűrt- ség korszaka. Az értelmiségit útkaparóvá deklasszá- lás megaláztatásai, vagy az ősi juss, az apák földjének eltizedelése ’60-ban. Az ember olyan, mint a patak medrében a kavics. A víz átfolyik rajta, de a kavics megmarad — írja Nyíró József az egyik könyvében. Való igaz, sokat kibírunk, csak egyben különbözünk a kavicstól. Túltesz- szük magunkat a dolgokon, de nem felejtünk. Matula Gy. Oszkár A csirkeólakba csak steril öltözékben léphetnek be a dolgozók Talum Attila felvételei Kétmillió naposcsibe évente Baromfitelep Felsőbabádon Manger Henrik polgármester átadja az emléklapot és az ön- kormányzat ajándékát Kleineizl Györgynek, aki elnöke és alapító tagja a hartyáni nyugdíjasklubnak
