Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14 / 12. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLFÖLD 1995. JANUÁR 14.. SZOMBAT Osztrák lapvélemény hazánkról Bizalomvesztett koalíció világnap Manilában „Magyarországon emelkednek az árak, és nő a szociális feszültség” címmel közöl budapesti tudósítást a Salzburger Nachrichten című lap tegnapi száma. Stephan Israel, a lap kiküldött tudósítója az év eleji áremelkedésekről és a vasutasok sztrájkjáról, a pedagógusok és az egészségügyiek körében tapasztalható elégedetlenségről számol be. A koalíció iránti nagy bizalom kezdeti szakasza után — írja az osztrák lap tudósítója — nő az elégedetlenség Horn kormányával szemben. „A kormányfő két malom között őrlődik, nem akarja elrontani a dolgát a vele rokonszenMarkó Béla, az RMDSZ elnöke egy tegnap megjelent sajtónyilatkozatában kifejezte reményét, hogy az RMDSZ etikai bizottsága tíz napon belül összeül a Nagy Benedek képviselő Tőkés Lászlóra vonatkozó — a szerző által már visszavont, de a szövetségben nagy vihart keltett — írásával kapcsolatos kérdések megvizsgálására. Ide tartoznak véleménye szerint a szöveg publikálásának körülményei is — azt ugyanis Borbély Imre képviselő tette közzé. Az etikai bizottvezőkkel, egyidejűleg azonban a magas állam- adósság miatt szűk a játéktér.” Az energiaár-emelés bevezetésének halogatásáról, a nyugdíjemelések és a 13. havi fizetések körüli eseményekről beszámolva a cikkíró a koalíciós partner véleményét is idézi. Mint írja, aligha hagyhatóak figyelmen kívül emellett a szocialista párton belüli ellentétek sem. Békési Lászlót idézi ennek alátámasztására, aki a tudósító szerint „minduntalan Horn szemére veti, hogy Magyarország a köl- csöneiből él, és az adósságokat sürgősen meg kell szüntetni. ság elemezni fogja a helyzetet, és várhatólag nyilvánosságra hozza határozatát — mondotta a szövetségi elnök a Cronica Romana tegnapi számában publikált interjúban. A Tőkés Lászlónak egy román lap által tulajdonított szándékkal kapcsolatban, miszerint a jelenlegi tiszteletbeli elnök az elnöki posztot szándékozná megpályázni a májusi kolozsvári kongresszuson, Markó Béla kijelentette, hogy hamis állításról van szó, a püspök nem tett ilyen nyilatkozatot. Ifjúsági Bányász Kató, lapunk tudósítója jelenti Rómából Holnap, vasárnap ünnepli a katolikus egyház a 10. ifjúsági világnapot, amelyen személyesen részt vesz ihletője és megteremtője II. János Pál is. A pápa csütörtökön érkezett az idei világnap színhelyére, a Fülöp-szigetek fővárosába, Manilába, ahol már a világ minden részéből érkezett fiatalok százezrei várták, természetesen a helybeli lelkes tömegekkel együtt. II. János Pál pápasága első pillanatától állandóan bizonyítja, hogy az ifjúság mellett van, megérti és szereti a fiatalokat, bízik bennük és rájuk építi az egyház legfőbb reménységét. Ezt még jobban hangsúlyozandó, 1985-ben, az ENSZ által rendezett ifjúsági év alkalmából elhatározta, hogy azon túl az egyház minden évben egy napot az ifjúságnak szentel. A világnap tehát a pápa akaratából született, 1986-ban celebrálták először Rómában és a világ valamennyi egyházmegyéjében. Páros években csak helyi ünnep és minden év virág vasárnapján tartják, míg páratlan években nemzetközi találkozóvá válik, amelyen a pápa is megjelenik. Argentína, Spanyolország, Lengyelország és az Egyesült Államok után ezúttal a Fülöp-szigetekre esett a pápa választása, ahol Ázsia legnépesebb katolikus közössége él. Január 11-én, szerda este indult II. János Pál Rómából 63. Itálián kívüli zarándokújára, hogy tíz nap alatt 34 ezer km-t meg- téve látogatást tegyen a Fülöp-szigetek után Új Guineába, Ausztráliába és Srí Lankába. Mint a pápa valamennyi távoli földrészekre való látogatása, ez is a különböző vallásokkal, országokkal és népekkel meglévő kapcsolatok javítását, illetve a párbeszéd felvételét is szolgálja. Most a buddhizmus és Kína felé kíván hidat építeni a szentatya, a buddhisták delegációjával Srí Lankában fog találkozni január 21-én, akiktől már bocsánatot kért indulása előtt. A buddhisták ui. sértve érezték magukat a szavakért, amelyeket a pápa vallásukról írt „Átlépni a reménység küszöbét” című interjúkönyvében. A Vatikán és Kína 1993-ban, 45 évi hallgatás után vette fel újra a pártbeszéd fonalát Roger Etche- garay bíboros félhivatalos pekingi látogatását követően. Peking a dialógus számára fenntartott feltételei: a Vatikán lemondása Kína belügyeibe való beavatkozásról. Mit is jelent valójában ez utóbbi formula? A püspökök kinevezéséről való lemondást? Nem valószínű, hogy a Vatikán egy ilyen kérdést teljesítsen, hiszen a pápa az egész világon szabadon nevezi ki püspökeit, anélkül, hogy ez bármilyen problémát is okozna. A kínai kérdést megnehezíti, hogy a kínai katolikus egyház ma két részre oszlik. A pápához hű közösség még törvényen kívüli Mao-Ce-tung 1956-os határozata óta. Ez körülbelül 8 millió hívőt és 700 papot jelent, utóbbiak zöme 70 / éven felüli. Hivatalosan> mintegy 5 millió katolikust tartanak számon, akik az ún. hazafias kínai egyház tagjai, amely születését támogatta a kormány, és ennek eddik nem voltak kapcsolatai a Vatikánnal. Talán most fog küldöttségük találkozni a pápával. VI. Pál küldte az első baráti üzenetet Kína felé 25 évvel ezelőtt a Hongkongban és Manilában tett látogatása alkalmával, hogy a világ két legrégibb diplomáciája vegye fel egymással a kapcsolatot. És most Jaime Sin, a Fülöp-szigeteki bíboros-prímás mondotta, hogy meg kell szűnnie a Kína és a Szentszék közti szakadásnak, mert az egység szellemének kell uralkodnia. A nagyvilág hírei * Illúziókeltés volna a tagságra váró országokban azt a hitet táplálni, hogy az európai unióbeli tagsághoz vezető' folyamat lezárulhat a századforduló eló'tt — vélte Jean-Luc Dehaene belga miniszterelnök egy lapnyilatkozatában. Hozzátette, hogy nézete szerint a biztonságpolitikában hamarabb képzelhető' el az integráció kiterjesztése, mint az EU esetében. % Négy egyiptomi polgár és két argentínai turista megsebesült a felső-egyiptomi Luxor közelében, amikor az Asz- szuánból Kairóba tartó vonatra iszlámisták automata fegyverekkel rájuk lőttek — közölte a rendőrség. A tájékoztatás szerint a sebesülések nem súlyosak. * II. János Pál pápa tegnap manilai látogatásának második napján találkozott Fidel Ramos Fülöp-szigeteki elnökkel. Ramos — felesége, Amelita asszony társaságában — hivatalában, a Malacalang-palotában fogadta a pápát. Lemondott tegnap Andrzej Olechowski lengyel külügyminiszter. Tulajdonképpen ez a lengyel diplomácia vezetőjének harmadik lemondása — az első két alkalommal amiatt döntött így a múlt év végén és ez év elején, mert az igazságügy-miniszter törvény- sértéssel vádolta, amiért két állami megbízatás után vett fel fizetést. ’ Tisztáz az RMDSZ EGY HÉT Rémmese a Híradóról H ol volt, hol nem volt, még a csúnya-csúnya konzervatív kormány idején, amikor a Népszabadság, az akkor még szocialista napilap azt hitte, hogy van önálló, saját, külön bejáratú tv-kxitikai rovata. György Péter esztéta (van, ki e nevet nem ismeri?) írta szorgalmasan hétről hétre dolgozatait, s hogy, hogynem, tíz írásból általában tíz foglalkozott a Tv-híradóval. Esztétánk állandóan ezt a műsort elemezte, Pálfy G.-t cincálta, szidta, falra kente, bírálta, lehülyézte, tiltakozott, műbírált, összehasonlított, szóval tette a dolgát mint kritikus. Nem tudom, hogy a véletlen műve-e, de esztétánk május óta (a parlamenti választások — A szerk.) felhagyott ebbéli szorgalmával, s nem osztja meg ítészi gondolatait azzal az egymillióval, aki őt naponta olvasta. Mondhatnánk, hogy eltűnt, mint Haraszti és/vagy a szürke szamár a ködben, de nem mondjuk. Esztétánk tehát nincs, de híradónk az van. Tudjuk, hogy kék, tudjuk, hogy a régi az egy nulla volt, ám hogy ez az új milyen, egyre inkább talány. Történt pedig, hogy máris a lényegre térjek, hogy kedden délelőtt esett a hó. Sűrű pelyhekben havazott, amikor átszáguldottam a Hősök terén. Történelmi nagyjaink szobrait szemmel látható gyorsasággal öltöztette fehér lepelbe a havazás, amikor a Fi- desz-székházba érkeztem. Igaz, hogy a reggeli kávézás közben azt olvastam, hogy a párt megválik — adósságai miatt — ettől az épülettől, de ez most nem tartozik ide. Év eleji sajtótájékoztató, újságírók, kamerák, fényképezőgépek, fontoskodók. Nem számoltam, de körülbelül harminc ember. (Ennek még a későbbiekben lesz jelentősége.) A pártelnök, Orbán Viktor szokásos pragmatizmusával négy témát vázolt fel, s valamennyit, mintegy tíz-tizenöt percben kifejtette. Beszélt a kormány eddigi tevékenységéről, hazánk nemzetközi megítéléséről, a nyugdíjemelésről és a polgári erők összefogásáról. Hogy mit mondott az első három témáról, megírták az újságok, köztük mi is. Szidta a kormányt, mint a bokrot, hogy nincs semmiféle elképzelése, a kabinet kaotikus és kiszámíthatatlan, amelynek ráadásul a koalíciós párt elnöke (Pető Iván — A szerk.) a belső ellenzéke. Felvázolta továbbá, hogy országunk nemzetközi megítélése 1990 óta most a legrosszabb, és ezt természetesen megfelelő érvekkel és tényekkel alá is támasztotta. Beszélt aztán a nyugdíjak emelésének nyögvenyelős, már-már törvényen kívüli hercehurcájáról, majd a polgári pártok összefogásának örvendetes eredményességét, jövőbeli szükségességét hangsúlyozta. Ezután Deutsch Tamás kapott szót, aki a parlament munkáját jellemezte, finoman fogalmazva eléggé kritikus hangon. Eltelt a mintegy húsz perc, s ezután záporoztak az újságírói kérdések. Mi van Simicskával (a Lajossal — A szerk.) és mit mondott Waschler Tamás? A kép tisztul. A kormány tevékenysége, a nemzetközi megítélésünk, a nyugdíjak — és akkor mi van Simicskával? Csak úgy záporoznak a kérdések. Hogy gondolja, elnök úr, hogy W. Tamás kirohanása pártja és annak elnöke ellen, mit jelent? Tudvalevő, hogy W. Tamás Duracell elemei kimeríthetetlenek, éveken át a Honvédelmi Minisztérium számlái kötötték le rendíthetetlen figyelmét, most ez az energiabázis azt javasolta, hogy helytelen az orbáni út, egyetlen megoldás a Mérleg utcával kötendő szövetség. Nem tudom, miért maradt le W. Tamás a Fodor— Ungár—Molnár-féle szellemvasútról, mindenesetre figyelemre méltó, hogy a szalámitaktika, a megosztás elve hóesésben is milyen szépen működik. Orbán Viktor persze azt felelte, hogy tavasszal elnökválasztás lesz, és ez, mármint W. Tamás elmélete a kampány része. Talán megbocsátható, hogy a cikkírónak is vannak gondolatai, különösen akkor, ha nem a Fidesz belső válságáról, hanem a közszolgálati Magyar Televízió legfontosabb hírműsoráról, a Híradóról akar írni, s különösen akkor, ha már nincs György Péter. Szóval eljött az este, s a szerkesztő úr, már-már elfelejtvén, hogy hol járt harmincadmagával délelőtt, magánemberként figyeli a képernyőt. Es csak ámul. Mert mit tud meg az a néhány millió Híradó-néző? Hogy sajtótájékoztatót tartott a Fidesz. És a Wachsler Tamás így meg úgy, meg hogy áll a Simicska-ügy, ragozva, körbetáncolva, amúgy kékesen. A pártelnök már-már dadog a képernyőn, nem hallott Simicska-ügyről, de majd utánanéz. Az a néhány millió, aki nem volt a harmincak között, meg nem hall semmiféle kormánybírálatról, nemzetközi megítélésünkről, nyugdíjakról, a törvényhozói munka kritikájáról, csupán a polgári pártok ösz- szefogásáról néhány kurta mondatban. Demszky még egy hókotró vezetőülése mögül elmondja a felemelt hómunkásbéreket, aztán vége a hírműsornak. Az ember hátradől a fotelban és gondolkodik, mitévő legyen. Vehetjük idegre is a figurát, jöhet a dühkitörés, mennyire manipulált, szemét, hazug, egyoldalú, a nézőt hülyének tartó műsor volt. Lehetnének hivatalosabbak is, tisztelt Horváth Ádám úr, a minap a Híradó egyik tudósításában... Lehetnénk még hivatalosabbak, tisztelt Galimer úr, mint a sajtószabadság nemzetközi tekintélye, bizonyára értesült arról, hogy hazánkban a kormányváltás után az elektronikus médiákban... De oda lehetne szólni kollegiálisabban is: Betlenkém, már megint mit csináltok. Az idő persze múlik, a dühkitörés csillapul, eljön a tízórai Krónika. Szó van — ez természetes — a csecsen helyzetről, Boszniáról, svéd szociáldemokratákról, szlovák kőolaj-finomítókról, mindenről. A politikai államtitkár afelett örvendezik, hogy csaknem húszmilliárddal kevesebb a költségvetési hiány, hála a pótköltségvetésnek. Aztán még hírek innen-onnan, a Fi- deszről egy mukk se, míg biztos, ami biztos alapon, még egyszer bejátsszák teljes terjedelemben az államtitkár örömét. Kétszer ad, aki gyorsan ad, mindegy, hogy őrjöng az egész ország az áremelések miatt, lényeg, hogy hasznos volt a pótköltségvetés. A technikai hibáért (?) elnézést kérnek, aztán sport, időjárás és jó éccakát! Mi meg reggelig merenghetünk azon, miért nincs sasszemű tv-kritikusa a Népszabadságnak. Székely Ádám
