Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-13 / 11. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP DOKUMENTUM 1995. JANUÁR 13., PÉNTEK 9 Közületien okirat a nagyszentmiklósi kincsről Tömérdek arany egy lábnyi mélységben A valamikori Torontói megyében volt egy Nagyszent- miklós község is. Hajdanában, amikor a még úgymond magyar nacionalista elnyomás alatt nyögtek az ezeré­ves királyság népei, talán viccből Szerbszentmiklósnak hívták, bár 1910-ben 10 617 lakosa közül mindössze 2121 volt a magyar, viszont 3227 a német, 3938 a ro­mán és csak 1134 a szerb. A falu három szempontból is nevezetes a magyar történelemben. Az egyik, hogy ott jött a világra Bartók Béla. A másik, hogy ott született a mindmáig legkiválóbb magyar nyelvtudós, Révai Mik­lós (1749—1807). A harmadik az, hogy 1799-ben ott ke­rült elő a Kárpát-medence mindmáig legnagyobb ősi aranykincse, a nagyszentmiklósi lelet. A legalább 23 színarany edényből álló együttes tel­jes súlya csaknem 10 kg (9939,5 gramm), és remek korsók, csészék, tálak, ivó­kürt, merícék, poharak, kelyhek vannak benne. Nagyjából két asztali ivó­készlet, amely valaha egy rendkívül hatalmas fejede­lem ünnepi szertartásainak felszerelése volt. Az edé­nyek egy részén rovásjelek­kel írott, máig megfejtet- len sorok, továbbá görög betűkkel írott görög és tö­rök nyelvű rövid szövegek vannak bevésve. Stílusuk, ábrázolásaik, továbbá a szövegek értelmezése alap­ján csaknem másfél száz éve igyekszik a tudomány megfejteni, hogy a valami­kor a földbe rejtett kincs leg­utoljára kinek a tulajdoná­ban volt. A múlt század­ban először magára a hatal­mas Attilára gondoltak, majd az ősbolgárokra is kö­vetkeztettek. László Gyula szerint lehet, hogy István király ajándékaként a Ma­ros-vidék egykori urának, Ajtonynak a birtokában volt. Egy másik felfogás azt mondja, hogy edényei a Kr. utáni 7. század vé­gén, a 8. század elején a ké­sei avar korban a Kárpát­medencében készülhettek, és akkor kerültek a földbe, amikor Nagy Károly csá­szár seregei 796-ban véget vetettek az alföldi és du­nántúli avarok önálló poli­tikai hatalmának. Van azonban kutató, aki nem zárja ki, hogy — függetle­nül attól, mikor készültek az egyes darabok — magát a készletet a Maros-vidék ura, a Marosvárott lakó re­bellis Ajtony rejtette el, közvetlenül azelőtt, ami­kor 1008-ban Szent István királyunknak Csanád ispán vezette seregei legyőzték. Mindmáig nem ismerjük egészen pontosan, hogy a rendkívüli együttest ho­gyan találták meg. Az egyik változat szerint egy Nera Vuin nevű parasztgaz­da alapárkot ásott a házá­hoz, és egy lábnyi mélység­ben talált a tömérdek aranyra. Tőle két görög ke­reskedő vette meg őket, és elhozta a pesti vásárra, hogy eladja. Sőt, be is je­lentették az ügyet a város bírójánál, Boráros János­nál (a Boráros tér névadójá­nál, aki egy fennmaradt, német nyelvű listát készít­tetett az átadott tárgyak­ról). Ő továbbította a hírt Bécsbe, amire Ferenc csá­szár 1799 szeptemberében elrendelte az edények meg­vételét a császári régiség­tár számára. így is történt, hiszen 1802 előtt még nem létezett magyar múzeum, és a remekebbnél reme- kebb régi leletek csak úgy áramlottak Bécsbe, ahol mindmáig a Kunsthistori­sches Museum büszkesé­gei. Az, hogy nem ismer­jük pontosan a felfedezés részleteit, az egyik oka an­nak, hogy még ma sem tud­juk pontosan, hány edény és milyen más tárgyak vol­tak eredetileg a talált kincs­ben. Akadt egy szegény pa­rasztasszony, saját (füllen­tő) szavai szerint maga a találó, aki azt állította, hogy néhány további edényt másoknak is el­adott. Egy másik szemtanú pedig 1805-ben látta volna is ezeket a nagy aranyedé­nyeket. Ismét más források­ból tudjuk, hogy a 23 vagy még több edény mellett eredetileg volt a kincsben egy aranykereszt is. A közelmúltban sikerült rábukkannom egy olyan korabeli iratra, amelyet tu­domásom szerint a nagy­szentmiklósi .kinccsel fog­lalkozó kutatás még soha nem tett közzé nyomtatás­ban, sőt talán nem is is­mer. Alább ennek a szöve­ge következik teljes terje­delmében. Azzal adjuk át olvasóinknak, hogy ők az elsők, akik csaknem két­száz év múltán ennek az egész európai — és ma­gyar — őstörténetnek a szempontjából oly fontos okmánynak a szövegét ol­vashatják. Az iratot Nákó Kristóf szentmiklósi földes­úr (a Nákó család kúriája 1910-ben a falu egyetlen látványossága volt) akkori bérlője, Németh József írta 1799. szeptember 16-án a budai királyi kamara vala­melyik kegyelmes hatal­masságához. Hangsúlyozta benne a kincshez fűződő jogait, és részesedést kért a vételárból. Megvan egyébként az a levél is, amelyet a földbirtokos Nákó írt a királyi kamará­nak, a tulajdonosi jogokra hivatkozva. Németh József régies nyelvű, de kiváló magyarságú levele a követ­kező (a régi helyesírást né­hol egyszerűsítve adom). Kérem azonban kedves ol­vasóinkat, figyeljenek fel arra, hogy egy ilyen ve­gyes lakosságú községben a 18. század végén még mi­lyen szépen és helyesen ír­tak magyarul. Méltóságos Kegyelmes Úr! Azon itt Nagy Sz. Mikló­son Neza Wuin nevezetű rácz paraszt gazda ember által találtattott arany edé­nyekből álló kincs eránt, (rnelly is Pesten az Nagy Sz. miklósi Uraság Provi- soija, Bárczellini úrnak rendeléséből az görög ugyan ide való kereskedők­től elvétettett, és az után az királyi fiscusnak által adattott:) ezen következen- dőket kivárnom Director Urnák tudtára adni. Júliusnak 3-dik napján ezen folyó esztendőben ta­lálta és ásta ki azon pa­raszt ember egy árkát akar­ván csinálni véletlenül ezen kincset az földbül, nem tudván vele mit csinál­ni, jelenti ezen dolgot két itt lakozo görög kereske­dőknek, úgymint Marko Demetrovicsnak és Tranda- fil Pantovicznak, ezeknek ezen talált kintsnek har­mad részét oda ajánlván, hogy ha azt el adhatják és pénzre tehetnék; ezek sem kívánták magok hasznokra nézvén, ezen dolgot vala­mely mágistrátusi személy- lyel közleni, és ezen talál­mány fel adni, inkább köz­lőtök (közölték) azt egy azon időben itt tartózkodó Nika Naum nevezetű gö­rög kereskedővel, kinek is pénsz lévén az kezénél ezen kintsnek nagyobb ré­szét az találotul úgy a mint tsak akarta meg vette: titok­ban maradt ezen dolog egész húszadig augusztu­sig; ezen az napon hallot­tuk és tudtuk meg ezen egész kömyűlállásokat, és es az Uraság Pandelia Av- rámovits nevű kasztnárja, mellyet is mindjárt az Ura­ság Provisorjának Barczeli- ni Urnák meg jelentettük, ki is azon paraszt gazdát az Uraság házához hivatt- ván, és jelenlétünkben ez eránt azt ki kérdezvén, ki­sült mindjárt az egész do­log; s meg is vallotta, ezen említett Neza Wuin mind­járt, hogy ő ezen arany edé­nyeket az fenn nevezett gö­rög kereskedőknek adta lé­gyen el. Az Provisor mind­járt el küldött ezen kereske­dők után, de ezek már ek­kor ezen arany edényeket magokkal vévén, el men­tek az akkori Pesti vásárra, nyilván, hogy azt ott vala­kinek el adják. Bárczellini Provisor ez után mindjárt az Uraság Pesti Expeditor- jának, Marcűs Wagnernek stáfeta által valamelly ren­delést küldött, de mine- müt, azt nem tudhatom, mi­vel ezt velem nem közlöt- te, én pedig ezeket mind­járt tudtára adtam Kikin- dán lakozó Cameralis Fis- cális Csapó János Urnák, de ez sem volt akkor oda haza Kikindán, és tehát tsak későn lévő hazajövete­le után vette ezen levele­met. Hogy ha itt az Denunti- ans valamely Remuneratzi- ot (fizetséget) érdemel és reménylhet, tehát valóban senkit sem illet illyetén Re- muneratio most mint enge- met és az Uraság Kastnár- ját, mert nálunk nélkül ez óráig sem nyilatkozott vol­na ki ezen kintsnek találá­sa, mi adtuk ezt, a midőn azt meg tudtuk, az Provi- sornak, úgymint az Uraság első és főbb tisztviselőjé­nek azt mindjárt és legelső­ben tudtára, és én ugyan- tsak azon időben meg je­lentettem azt Csapó János Cameralis Fiscalis Urnák mint Homo regiusnak (a ki­rályi hatalom képviselőjé­nek). Követem végre, hogy illy hoszas jelentéssel kí­vántam Kegyelmes Urnák terhére lenni reménylvén, hogy azt engedelemmel fel venni méltósztatik, Ki ma­gamat Kegyes Grátiájában ajánlván maradok különös tisztelettel. N. Szt. Miklós 16. Septemb- ris 1799. alázatos szolgája Német Joseff Nako Ur Nagy St Miklósi Uraságának Contragense Az iratból világos, hogy Nika Naum kereskedő, aki­nél éppen volt némi pénz (az orgazdáknál mindig akad elegendő pénz, nálam soha), a talált edényeknek csak egyik, jóllehet na­gyobb részét vette meg a két helybéli görög kereske­dőtől. Amiből az követke­zik, hogy a hatalmas kincs körül olcsó haszon remé­nyében érthető módon so­kan settengtek. A fentebb említett asszony viszont füllentett abban, hogy ő volt a találó, de igaza volt abban, hogy csak az edé­nyek egy része került a pes­ti piacra, majd Bécsbe. Hi­szen 23-nál több edényről A nagyszentmiklósi kincs egyik korsója, négy oldalán: a fejedelem a zászlós lándzsával, a griffmadár a szar­vassal, a sas a lánnyal és a párducra vadászó lovas * A/le/iozapez JCtpye/m, dien e/Z XZapu dJYeui IZZuj/i ncytft ZXaxl zAarayif fmAer Sü-A'/tiZtei amny Styef/ä/A/Aa Jtmcz aranASmcAfyiefL-.-gen aa. -Z/app fffiXZevL ZZraeny dawayazÄ, CicAAeni UrnaX rcnSt/e/c/r/ aj aér e* nay* fi. . Se r*/a. Zfi rcsAezéA/ríA e/ veVtsA/S&aA n/n'nf „.l jAemtyi- SÜ/eusrusut a/Za/ &'feV)tclen£éf(c/ e/iéajcZa,ei ^’fpyeXfnce’ -3n_ rtcZar Z/r/ueA: ~it3/a'reO *a,ü. Jfe/eiisnaÁ ddfVlypn fi eien sTrlyä 6-Ufen Qr/cn ’ZaS/Ataf elf ai/Zoe K'e'ala/i ^amzlZen. /er (ff *rA*V nAartyn Cffié/ne fé/c/Aenl/ ele fi Jfrftc/e/ ni ZAéA)/,iA/ "rn^ />!9n a frAc cAcc/t ein Vty/Ai/,f /iiX'dlj .lamp Acfed(%'AficA M/.tr/j &,a.eW ~ da,X/,//^Jfl,,inaA/ r.e/ne/ e.'f* ZiZa/f . <’■ aeita,,,/ rnnfP rr.'JeZ aue,/fa're./aoyfCa -'.‘f '/./PAnpaA rf.Xns.r /c yir/nc'A; ne/fr... AífénZ./- myaX AaJtnréraJ nelfe'tt , firn f'rZ/ef tn/a/neA., . -f/fn ,y/en7*u se <fAc‘ f«" äV a,,.. JzS/A So l AS//, A' eey eVSSen *Sf Zn r/asi/, g, . -tf/.. jKf..n nen.'rZá yrery .Xercs/tfSfeA Xma/.y fos* Ae W, " f /Ként/,>,* Xife/Si / najye ,/ar/A /,,„ racfl ‘fim-fl-ePea •/i'fU'At.fif eien nl A./Jfn Äi OfMJ hnAi&fyß. XZ/.i/'A'aX, ff< CJ er! Z/reiSan lAin.Je/ea'r/iffX „Sifi/f t/ eff tyasZ/f.Sr/eó, ,»eALiSer ,.trS Z/raJao drc/e/ifu 6?, f"'f /rArnZe/Zn/- Xe ... .1 A/ien.eZ/ZZi O/,’ ZZeas.A.) An:,i A.-l ryr/e'n /é/ er /Ar et et eea'nZa.-z/'e Ae Affinen.,, XeS/z „„'etíyntZa ! epein - 'Xe, »> ft/A-Tlajeeea rm/tVr/Z ’árJa et'-nn //.-• Ayy arten an.y Z/enneÁeZr .1 .• Z,nn neff.'rZZ iotfö ■Zet,f/r%/- SM Aden eA rf; »„SAArZeA jßytiz elen.XerrjXSéA nZa.n. Pr d/e-e/Ä-r eien aray APrnyr/eS,..n.r//n/,-fre\ 'An,ff,-ZeXai i/4on !>efZf /X/Sr,h.</ nyeAfan /eymlZ ff/g ,-nAa/.f,rA eAaPyn 'A ‘■‘P-tAfe,//,,,: 'iZ,n,Jf/­ri ..fan tatrPyt'Z n : ZZ/e.fny Zá'f/e Aj/eePeZry.t /. .j/j/fA.f /(Sf’/ee-n'A ■■■f.iÄZl reá Z z/y rr'VeAeWd.ArVZZ, Pr ,nne»../n.-f /PsilZaeee, ......../ z.V feAemne:. X-WA/Ze, en 'ln ne /iZ n.nXAef «Arier* A!X .PL n AM: / CZ,ne,aA.aZzirAAj ti'/ee ■'/*>„., ZZ,„.X Vrel^ n /ffA/ar 'P' Aa.'nj Xe/nAan, er«/'Zt*.AAc •„ /cet AaluyaneZeAc eeZai, erZZe eien.JracZc; tnnnentZhaf ZS'ene/ ef reene.yA/e/, >e£, Zf.u Zr/an yefcXiZZen. i/AcZ J/ycZeZ, ZAemna.entZer ,„.,ZZ ffS) eeyéenre*edil ZZ-rau jy ■A.iff„Zylf_ „er/né A... A nPAA-V '> />>*'■; d. .ye/./A«,* /; «r- J„ZreieX i.A,An/iyy%.A ,í /Zez.Zf ,/é'ié/PAr :i. .-/,-,er/, ;\e* ..zlSX, „ri/eAe.ZrZZ.n. .nV Atya f-nre /'„neraXf If/zeÍA; ZZennA en ez SAa„ „ymety; _ , tf 'ncZfen vrtrr Ayy >AA if-TaZ JeAnZc/fcA Xee/nZffn AA'a-f'/'SeZ '/AtemA -/erAe fr Senn, rmtyZren, Hy ^ rnpS.Ae-----.A/aAee... Ae „ yan/ft n ■Aa/fi'O iW. efrÁ-f.., AAZ)/ ■ 'w Németh Józsefnek, Nákó Kristóf földbirtokos bérlő­jének eredeti levele beszél Németh József kont- ragens is. Nem akarom vitatni, hogy Németh József eme levele és a kikindai Csapó Jánoshoz intézett bejelenté­se talán azt szándékozta, hogy a kincs maradjon ha­zánkban. Boráros bíró biz­tosan nyugodt lelkiismeret­tel küldte fel az egészet Bécsbe, bár legelső régé­szünk, az állítólag német Schönwisner István még 1799-ben Budán, a magyar királyi kamara elnökénél láthatta a kincset, de csak „rövid ideig és nyugtalan­ság közepette”. Nyugtalan volt, mert németként is alighanem jó magyar haza­fiként már sejtette, hogy az elnyomott ország még nem létező, de Széchényi (Széchényi!) Ferenc gróf áldozatából már közeledő Nemzeti Múzeuma (egyéb­ként a világ harmadik nem­zeti múzeuma!) szegé­nyebb lesz egy rendkívüli látványossággal és világhí­rű lelettel. Most azután Bécsbe látogató honfitársa­ink, ha Gorenjék, külváro­si áruházak és más világi hívságok között marad ide­jük a császárváros jórészt tőlünk származó kultúrájá­ra is, ott láthatják a nagy­szentmiklósi kincset, Borá­ros János bíró küldemé­nyét a szilágysomlyói első kincs, _ valamint Attila, azaz Árpád aranyveretes szablyájának a társaságá­ban a Kunsthistorisches Museumban. Makkay János, a történettudományok doktora

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom