Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-13 / 11. szám
PEST MEGYEI HÍRLAP GAZDAKOROK 1995. JANUÁR 13.. PÉNTEK Kell-e elméleti tudás a gazdálkodáshoz? A háború után végrehajtott birtokkisajátítás átcsoportosította birtokterületeinket. Több olyan gazda jutott földhöz, aki azelőtt nem gazdálkodott önállóan. Hiányzott a gazdaság állat- és eszközfelszerelése, de a legnagyobb hiány a tudás terén mutatkozott. A gazdasági terményeknek és a vásárba vitt állatnak igen jó ára volt. A rosszul művelt földek és helytelenül takarmá- nyozott állatok elegendő jövedelmet biztosítottak a gazdáknak ahhoz, hogy az életüket tovább vigyék. Gazdáink azonban a jó árakat nem tudták kedvezően kihasználni. A gazdaság jövedelme csupán a mindennapi kenyeret biztosította, nem jutott pénz a birtok felszerelésére és a megfelelő minőségi állatok beszerzésére. A hiányzó tőkét a gazdák kölcsönnel pótolták. Magas kamat mellett jóval nagyobb összeget vettek fel, mint amit a birtok jövedelme elbírt volna. Az 1930-as esztendő súlyos csapást mért a gazdákra. Terményeink ára felére zuhant, ám ugyanakkor a szükségleti cikkeket, gépeket ugyanolyan drágán szereztük be, mint azelőtt. Az adósságba keveredett gazdákon részben segített a konverzió, (a kamatcsökkentés és a törlesztési idő meghosszabbítása), a rosszul kezelt birtok azonban a gazdasági termékek hihetetlenül alacsony árai miatt még így is alig nyújtott valami jövedelmet. Ekkor ébredtek rá a gazdák arra a fontos igazságra, hogy a gazdálkodáshoz tudás is kell. Nem elegendő földjeinket úgy megművelni, mint ahogy azt az apáinktól tanultuk, hanem a.különböző gazdasági munkát mindig célszerűen, az időjáráshoz alkalmazkodva kell elvégeznünk. A vetőmaggal is sok baj van. A gabona megdűl, üszkös és keveset terem. Ugyanígy jártunk a többi növényekkel is. Állatállományunk pedig folyton romlott a megfelelő szaktudás hiányában. Az Erdélyi Gazdasági Egylet vezetősége éberen figyelte a gazdák gyötrődését, s különböző módon igyekezett azon segíteni. A megfe-' lelő szaktudás terjesztését szolgálták a lapokban megjelenő gazdasági tárgyú szakcikkek. Egyes vidékeken előadásokat tartottak, a teológiákon pedig bevezették a gazdasági szakoktatást. Hiány mutatkozott azonban a kisgazda ifjak kiképzése terén. Az unitárius egyház volt az első, mely kezdeményező lépéseket tett ez irányban, és 1931 őszén dr. Nagy Endre vezetésével felállította a háború utáni első magyar nyelvű téli gazdasági iskolát Székelykeresztú- ron. Az iskola igen jó eredménnyel működött, és a példát követték a többi egyházak is. A római katolikus egyház Radnóton állította fel téli gazdasági iskoláját, majd a református egyház Csombordon, a Bethlen Kollégium keretében. A gazdasági iskolák nem voltak képesek befogadni a tudomány szomjas ifjú gazdákat, amiért a római katolikus egyház egy újabb téli gazdasági iskolát állított fel Kézdivásárhe- lyen. Komoly, de egyben vidám élet folyik gazdasági iskoláinkban. A szakoktatás négy félévre oszlik. Az iskolákban való tanítás október 15-én kezdődik és április 15-ig tart. A nyári félévet a tanulók otthon töltik szülői gazdaságban, ahol tanáraik meglátogatják őket, és ellenőrzik, hogy mit valósítottak meg az iskolában tanultakból. A második év őszén megint visszamennek az iskolába és befejezik az elméleti és gyakorlati iskolai képzést. A második nyári félévet szintén a szülői gazdaságban töltik, de bejárnak egyes gyakorlati munkák elsajátítására az iskolába. A második év őszén vizsgát tesznek a tanulók és bizonyítványt nyernek. A téli kiképzés kétirányú. Délelőtt a gazdasági tudás elméleti részét tanulják meg az iskola növendékei. Délután pedig tanáraik vezetésével gyakorlati munkát végeznek, és megtanulják mindazt a gyakorlatban is, amit a délelőtti órákban az iskolában tanáraik előadtak. Minden gazdasági iskola bentlakással van összekötve, ahol a fiúk együtt laknak. Igen fontos dolog ez is, mert a tanulók között szoros baráti kapcsolat alakul ki, az eszesebbek segítik a gyengébbeket. A tanulók munkanaplót vezetnek, amelybe mindennap beírják az elvégzett munkát és esetleges észrevételeiket. Úgy élnek a gazdasági iskolában a fiúk, mintha a 80-90 hallgató egy nagy családot alkotna. Szombaton összeülnek közös megbeszélésre és megvitatják a végzett munkát, elhatározzák, hogy mit célszerű a következő héten tenni. Előadásokat tartanak egymásnak, azokhoz részletesen hozzászólnak. Tanáraik reggeltől estig velük vannak és jó irányba terelik figyelmüket. Hasznosan foglalkoztatják őket, és elmondhatjuk, hogy minden tanulóból öntudatos magyar gazdát faragnak. Az olyan gazda, aki hazamenve, a tudomány fegyverével vértezve a szüleitől örökölt birtokon jobb eredményt ér el, nagyobb jövedelemmel, többet áldozhat magyarságunk fennmaradására is. A gazdasági iskoláink száma jelenleg még csekély. Majd’ minden megyénkben szükséges volna már egy iskola felállítására. Hiány mutatkozik egy középfokú gazdasági iskola terén is. De reméljük, hogy ezen problémáinkat is sikerül megoldani a közeljövőben. Addig is célunk az legyen, hogy egyetlen magyar kisgazda se vegye szüleitől örökölt birtokát kezébe, amíg gazdasági iskoláink egyikét — ahol a kiképzés felekezeti különbség nélkül folyik — nem végezte el, mivel a gazdálkodáshoz tudás kell. Seyfried Ferenc írása nyomán Tél derekán Járunk, amikor a gazdaember kényszertétlenségre van ítélve, már aki csak földet művei, s nem tart állatot. Paraszt rokonaim, akiknél felcseperedtem, a pipa- szortyogtatás korszakának nevezték a januárt és februárt, mivel az almozá- son és etetésen kívül csupán egy dolgot tehettek. Vagy az istállóban, vagy a kocsmában múlatták az idői. Szívták a szűzdohányt s meghányták-vetették a világ dolgait. Nem állítom, hogy ez mindenütt így volt. Sőt! Régi írások közt kutakodva, ötven, hatvanéves kalendáriumokat böngészve arról szereztem tudomást, hogy egyes vidékeken, jó néhány községben már akkoriban is éltek a gazdaképzés lehetőségeivel, s a pipaszortyogtatás mellett a könyvet is forgatták. Ez annak függvényében zajlott, hogy milyen színvonalon állt a gazdák tudásigénye és milyen szellemi elitje — pap, kántor, tanító, bíró, jegyző — volt a falunak. Egy emberöltőhyi idővel ezelőtt nyilván kevesebb volt a tudnivaló, mint manapság. A technika igen alacsony szinten állt, ráadásul még azzal a kevéssel is — tüzes gép, cséplőgép, gőzeke — csak egy szűk réteg, a nagygazdák rendelkeztek, akik viszont gépészt tartottak. Ismeretlen fogalom volt az agrárkémia, nem ismerték a gyom és kártevők elleni szereket, maga a műtrágyagyártás is csak akkor indult el. És mégis In memóriám Szász Pál Az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet a közelmúltban ünnepelte megalakulásának 150. évfordulóját, az ez alkalomból megtartott rendezvénysorozat a nagyenyedi református templomban zajlott. A másfél száz éves jubileum egy másik, szomorú évfordulóhoz kötődött, negyven évvel ezeló'tt, 1954 végén hunyt el Szász Pál, az EMGE utolsó elnöke. Osztozott azok sorsában, akik életükkel fizettek magyarságukért. A leghírhedtebb román börtönben, az Ocna Mari sóbányában pusztult el, ahová egy koncepciós per nyomán tíz évre bezárták. Szász Pál bár Erdélyben, Nagyenyeden született, fiatal éveinek egy jelentó's részét Pesten töltötte. Miután jogi doktorátust szerzett Kolozsváron, tudását gyarapítandó felköltözött a fővárosba. Hamarosan bekapcsolódik a politikai életbe, s még egész fiatalon parlamenti képiselő lesz■ Trianont követően visszatér Erdélybe, s a kisebbségi sorsra jutott székelység érdekeit szolgálja, valamint gáltői birtokán gazdálkodik. Az EMGE elnökévé 1936-ban választották, ebbéli minőségében közvetlen a bécsi döntés után ő jelentette meg az Erdélyi Gazdát, a történelmi Magyarország visszacsatolt területének gazdafórumát, mely jogutódja és folytatása volt az 1896-ban alapított Erdélyi Gazdának. A Szász Pállal egy időben elhallgattatott lap 1992-ben indult újra. Szász Pálra ökumenikus istentisztelet keretében emlékeztek az enyedi templomkertben, és megkoszorúzták az emlékére emelt kopjafát. Az ünnepségen képviseltette magát az RMDSZ országos elnöksége, és jelen volt több haladó gondolkodású román politikus is. Matula Gy. .Oszkár Pest Megyei Gazdakörök Szövetsége, 2100 Gödöllő, Ganz Ábrahám u. 2. sz. Telefon- és faxszám: (06-28)-310-288 Fáy András Alapítvány 219-98007 OTP Rt. Pest Megyei Igazgatósága, 760-000960 Illyefalva nem nagy település. Sepsiszentgyörgy- től mintegy nyolc kilométernyire, dél-délnyugatra van, és immár Románia határain messze túljutott a híre. Hírnevét annak köszönheti, hogy példát mutatott, miképpen lehet a rendszerváltás után érkezett segélyek értékét megsokszorozni, mégpedig nem azzal, hogy felfaljuk- elaprózzuk azt, hanem kifizetődő befektetésekbe helyezzük. Gyorsan — és hosszú távon kifizetődőkbe. A kétharmadrészt kálvinista, egyharmadrészt római katolikus lakosságú, színmagyar falu református lelkészének a jóvoltából és irányítása alatt történt mindez. Munkájában a katolikus tisztelendő segítségére is számíthatott és számíthat, mint ahogy annak gyümölcseit is egyaránt élvezik a falu lakói, felekezetre való tekintet nélkül. Kató Béla tiszteletes úr a beérkezett pénzösszegekből, segélyszállítmányokból alapítványt létesített. (Keresztyén Ifjúsági és Diakóniai Alapítvány). Remek, korszerű kongresszusi központot épített, ahol különböző, főképpen magyar és nemzetközi szervezetek rendezhetnek és rendeznek két-három vagy többnapos találkozót, konferenciákat. Ehhez nemcsak a szállást, de a teljes ellátást is biztosítja az alapítvány. No persze nem ingyen. Elérhető áron. Felépítette ezenkívül a „gyermekfalut”. Az — egyelőre — 12 lakást jelentő épületsort. Az egyenként 4-5 szobás lakásokat családra vágyó, gyermektelen házaspárok kapják, akik vállalják, hogy legalább 4 kisgyermeket felnevelnek (legfejj ebb 1 éves kortól 16 éves korig), amikor a gyermek kívánságát is figyelembe véve eldöntik, hogy örökbe fogadják-e a felnevelt gyermeket-gyer- mekeket, vagy sem. Ezért: az asszony kap egy átlagos tanári fizetést, a férfi pedig munkát. Az alapítvány hozzájárul a gyermekek ruházásához-étkezteté- séhez. Vallásoktatásban a gyermekek aszerint részesülnek, hogy melyik vallásra keresztelték őket: a gyermekfalu jelenlegi lakóinak túlnyomó többsége például katolikus. Ami az egészben a legcsodálatosabb: a gyermekek ilyetén, „családban” való ne- velése-neveltetése olcsóbb az állami „gyermek- otthon”-rendszemél. Lényegesen kisebb az egy gyermekre eső költség. De nem csak ezt teszi Kató Béla tiszteletes úr. Immáron hat sajtgyárat szerelt fel és működtet, így a faluban megtermelt tejet nem kell elszállíttatni, jó néhány embernek munkát ad — és a gyárak termékeiért versengenek a különböző nagyvárosi piacok. Segít továbbá a falu földhöz juttatott gazdáinak, akiknek még hiányos a felszerelésük — földjük műveléséhez is. Rendben van — mondhatná valaki —, de mindez aligha több egy hivatásának élő, kiváló tehetségű szervező, jó gyakorlati érzékkel rendelkező lelki- pásztor munkájánál. Csakhogy a munka mögött lévő eszmei indíttatás államférfira utal. Kató Béla tiszteletes úr szerint immár éppen eleget siránkoztunk azon, hogy mink volt és mi mindent veszítettünk el. Azon, hogy menynyit vettek el tőlünk mások — és mit a történelem. Inkább — mondja a tiszteletes úr — próbáljuk megállítani romlásunkat, vessük meg a lábunkat ott, ahol állunk, őrizzük meg, gazdálkodjunk minél jobban azzal, amink maradt — és próbáljunk tisztességes munkával szerezni hozzá, amennyit lehet. íme egy székely falu lelkészének a . programja, amelyik államférfiúi célkitűzésnek is beillik egy olyan korban, amikor úgy tűnik, többet siránkozunk a múlton, mint foglalkozunk a jelennel, de főképpen a jövő megalapozásával. Ezért látom Kató Béla tiszteletes úr tetteit és az ezekkel egybecsengő hitvallását korszerű, bátor kiállásnak. Fodor Sándor Egy székely pap bátorsága volt mit tanulni. Hát még manapság! Az elméleti tudás és a sikeres gazdálkodás közti összefüggés felismerésének pregnáns bizonyítéka az az írás, melyet az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet 1935. évi kalendáriumában olvastam. Ezt a hatvanéves könyvecskét több más kordokumentummal együtt torockói barátaim küldték el, hogy „ízelítőt” kapjak az akkori időkből Olvasván arra a következtetésre jutottam, hogy közre kell adni, hisz a hatvan évvel ezelőtti ok és okozat közti ösz- szefüggések s azok elhárításának módszerei ma is időszerűek. Túl ezen mást is kaptam Erdélyből Fodor Sándor, a kolozsvári költő-író beszámolót küldött arról, miként vette át a mezőgazdaság irányítását az iUvésfalvai reformálás pap. Kató Béla tiszteletes úr neve majd' olyan ismert Romániában, mint Tőkés Lászlóé, munkásságára az erdélyi magyarság sorsának jobbítása a jellemző. Kató Béla azon pásztorok közé tartozik, akik felismerték, csupán az Ige szava nem elégséges a nyáj megmaradásához. A nyájnak gyarapodni kell. Lélekben és lélek- számban egyaránt. Ez utóbbihoz viszont kenyér kell, fedél a fejek fölé, anyagi és szellemi jólét, a holnapba vetett bizalom. Erdélyben — a sanyarú kisebbségi sors ellenére is — valami eündult. Példaértékű kezdeményezéseikkel mi is élhetünk. Időtálló igazságok
