Pest Megyi Hírlap, 1995. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-11 / 9. szám

8 PEST MEGYEI HÍRLAP KULTÚRA 1995. JANUAR 11.. SZERDA Felvidéki hagyományápolás A magyar könyvkiadás egyetemessé tételéért A XXIV. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok tavalyi kassai rendezvénye örvendetesen rendhagyó műsora azáltal vált emlékezetessé, hogy kilépett az irodalomcentrikusság bűvköréből, és nyitott a társ­művészetek felé. Az első napon a Fábry- díj átadására került sor. 1994-ben ketten, Szőke Jó­zsef és Zalabai Zsigmond kapta meg. Mindketten életművükért részesültek a rangos elismerésben... Szőke a háromkötetes Csehszlovákiai Magyar Irodalom válogatott bibli­ográfiájáért és a Ki kicso­da Prágától Kassáig? című lexikonért; Zalabai Zsigmond szerteágazó szerkesztői, tanári, kritiku­si, valamint szervezői mun­kásságáért. Ezt követően előadások hangzottak el a szlovákiai magyar könyvkiadás múlt­járól és jelenéről. Koncsol László iroda­lomkritikus és helytörté­nész, az 1993-as Fábry-díj birtokosa, áttekintette a csehszlovákiai magyar könyvkiadás kezdeteitől napjainkig ívelő viharos évtizedeit. Történelmi gyorsszemléjét — hogy sa­ját meghatározásával él­jünk — a szerény kezde­tekkel indította. A ’20-as években Budapesten, a bé­csi Europa Verlagnál, majd a berlini Vogenreiter Verlagnál jelent meg a csehszlovákiai magyar könyvtermés. A kassai Ka­zinczy Társaság vállalta később a kéziratok gondo­zását s azután kerültek azok Berlinbe. Megszer­vezte a Kazinczy Könyvba- tárok Körét — a későbbi Magyar Könyvbarátok és a Magyar Versbarátok Kö­rének korai elődjét. A kas­sai szellemi erőt azonban megtörte a világgazdasági válság. Megalakult még a Kazinczy Könyv- és Lapki­adó Szövetség, mely az 1300 tagot összefogó társa­ságra épített, 1928—31 kö­zött 21 könyvet adott ki, 1935 és 38 között újra ne­kilendült, de anyagiak hiá­nyában azután megszűnt. Könyveket adott ki a kas­sai Munkás Könyvtár és a szintén kassai Renaissance Kultúregyesület is. 1934 után egy évtizedig a nyitrai Híd vállalta a ki­adással járó rögös utat. Ők Szervátiusz Jenó' szobra adták ki a 10 füzetet meg­élt Magyar Albumot, ere­jükből futotta egy négykö­tetes antológiára. S ez a korszak már átnyúlt a szlo­vák állam idejére. Működ­tek még természetesen más kiadók is, sőt magán­kiadásban is jelentek meg kötetek. A tőkegyengeség és anyagi támogatás hiá­nyában azonban a legtöbb kezdeményezés megfenek­lett. A Párizs környéki bé­kék után sem odahaza, sem külföldön nem lehe­tett szó csehszlovákiai iro­dalmi művek kiadásáról. Elsőként a Pravda kiadója adott ki magyar nyelvű mű­veket. Ebből vált ki a Szlo­vákiai Szépirodalmi Könyvkiadó, amelyet 1956 ürügyén megszüntet­tek. 1969-ben indulhatott útjára a pozsonyi Madách Könyvkiadó, mely a válto­zások óta Madách-Posoni- um Kft.-vé alakult, és ma már hat könyvesbolttal ren­delkezik Szlovákiában. 1989-ig előcenzúra mű­ködött. Meg volt határoz­va, mely témát kell mellőz­ni, s mely kötelező. A ’70-es évektől kezdődően egyre durvábban szóltak bele a különböző szerkesz­tőségek munkájába. Ennek ellenére a szlovákiai ma­gyar irodalom java megáll­hat a történelmi megméret­tetés előtt. Simái Éva, a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének emberfeletti munkájáról számolt be. Tóth László irodalomtör­ténész a dunaszerdahelyi Nap Kiadó terebélyesedő munkásságáról beszélt. 1993 óta ez a kiadó 7-8 könyvet tett le a pultra. Jö­vőre, ha a szép álmok meg­valósulhatnak, akkor 16-tal rukkolnak elő. Rá­mutatott arra a jelenségre, hogy a kisebbségi kiadók fogalma változásokon megy át, hiszen a határok leépülése folytán, összma- gyar kiadókról beszélhe­tünk. S ezért is meg kelle­ne alakítani azok érdekkö­zösségét. Koncsol László a pozso­nyi Kalligram kiadó termé­sét értékelte. Minden jel szerint ez Közép-Európa legdinamikusabb vállalatá­vá kezd válni. Rövid fenn­állása alatt 71 könyvet adott ki. Sorozatai felöle­lik úgy a helytörténeti munkákat, mint a legmo­dernebb amerikai próza Európában alig ismert eredményeit. Négy nyel­ven — szlovákul, csehül, magyarul és lengyelül — kívánnak szólni a vásárlók­hoz. Egyik legnagyobb ha­ditettük az, hogy Fábry Zoltán „A vádlott megszó­lal” című munkáját, mely tiltakozásul született a má­sodik világháború utáni magyarüldözés ellen, szlo­vák fordításban ingyen megkapta minden egyes parlamenti képviselő. Ők adták ki Juraj Spitzer szlo­vák nyelvű könyvét, a „Nem akartam zsidó len- ni”-t. A szlovák könyvpi­ac egyik szenzációja lett belőle. Balassa Zoltán (Kassa) Ujságkölcsönző könyvtár Bővíti szolgáltatásait az új évben a győri Kisfa­ludy Károly Megyei Könyvtár. Bevezették a napijegyet azoknak a láto­gatóknak, akik nem köny­vet kölcsönöznek, hanem a bibliotéka egyéb szolgál­tatásait, például az olvasó­termet veszik igénybe. Ugyancsak újdonság, hogy az olvasóteremből a hétvégén hazavihetik az újságokat a könyvtári ta­gok, a napilapok kölcsön­zési díja öt forint, a hazai folyóiratoké 10, a külföl­dieké 20 forint. A zene­kedvelők ugyancsak húsz forintért kölcsönözhetik hét végére a kompaktleme­zeket. Tuba László igazgató el­mondta, hogy a könyvtár anyagi helyzete a tagdíjak emelésére kényszerítette őket: az éves tagdíjat az aktív keresőknél 100-ról 200 forintra emelték, a nyugdíjasok, a katonák pe­dig 100 forintot fizetnek az egyéves tagságért az ed­digi 50 helyett. A megnö­vekedett díjakkal azonban még így is az országos kö­zépmezőnyben van a győ­ri megyei könyvtár. Még nem született dön­tés arról a könyvtárépítési pályázatról, amelyet egy évvel ezelőtt közösen ad­tak be a győri Széchenyi István Főiskolával. A kon­cepció közös megyei és fő­iskolai-egyetemi könyvtá­rat körvonalaz, amely to­vábbra is fenntartaná a me­gyei könyvtár módszerta­ni központ szerepét és se­gítséget nyújtana a megyé­ben működő kisebb könyv­táraknak, ugyanakkor mintegy félmilliós induló dokumentumállományával képes lenne vállalni a fel­sőoktatási intézmény hall­gatóinak, oktatóinak ki­szolgálását szakiroda- lommal. A felsőoktatás fej­lesztésére fordítható világ­banki hitelből képzelnék a beruházást. A tervezett négyszintes, 10-11 ezer négyzetméteres alapterüle­tű épület helyét a főiskola területén már kijelölték. Szabó Dezső emlékezete Szabó Dezső halálának 50. évfordulóján, 1995. január 13-án egész na­pos tudományos konfe­renciát rendez a róla el­nevezett emléktársaság. A konferencia színhe­lye: a Gellért Szálló tea­szalonja. Az előadások sorát dr. Hegedűs Ló­ránt református püspök nyitja meg 9 órakor. A záróelőadást este fél hét órai kezdettel Csurka István tartja, ezt követő­en fáklyás felvonulás ke­retében koszorúzzák meg a nagy író gellérthe­gyi szobrát. Aknay János kiállítása Aknay János festőművész munkáiból rendeznek kiállítást január 20-a és február 3-a között a szentendrei Barcsay Is­kola Galériában (Kálvária u. 18.). Előadás a Vágó-festményről Vágó Pálnak, A huszárság története című, restaurálás előtt álló festményéről ma 17 óra 30-tól vetített képes előadást tart Bene­dek Katalin, Vágó Judit és Veledics Lajos. Az előadás helyszíne: Alapítványok Háza (Budapest XII., Szoboszlai utca 2.). Könyvespolc Vajda Endre írásai Híresen művelt irodalom- történész és -kritikus köny­véről írunk recenziót. Egyetlen mentségünk van: hogy Vajda Endre egyete­mi tanár és író maga is mű­velte ezt a műfajt éppen a tájékoztatás, a figyelemkel­tés szándékával, és sze­rénységünknél bizony na­gyobb hozzáértéssel. Most nemrég jelent meg egy 300 odalas könyv, gyűjte­mény, de inkább válogatás tanulmányaiból, esszéiből, kritikáiból, könybemutatói- ból (TEVAN Kiadó, válo­gatta Lakatos István). Nem volt kis dolog Osvát Ernőről, valamint a nyuga- tosokról írni méltatást, el­fogulatlanul és olyan ob­jektivitással, hogy a dolgo­zatok szellemisége és iro­dalmi csalhatatlansága ma is érvényes, de az volt a harmincas évek derekán is, mikor még éltek a na­gyok. De életében kapott hasonló méltatást Vajda Endrétől Illyés Gyula, Füst Milán, Remenyik Zsig­mond, Áprily meg az a Ta­mási, akit a legszélsősége­sebb oldalakról is meg le­hetett közelíteni. Azt írja Vajda Osvátról, a század­vég és a 20. század elejé­nek nagy szellemi organi- zátoráról, hogy kevés elfo- gulatlanabbul olvasó szel­lem akadt kortársai között. Nos, itt áll ez a nagyszerű könyv előttünk a TE VAN és a tisztelő kortársak jó­voltából, és ez a megfogal­mazás a hasonlóan elfogu­latlanul olvasó és író Vaj­dát is jellemzi az oldala­kon! Megjelenésekor elem­zi Karinthy „Utazás a ko­ponyám körül’’ című regé­nyét, és nem mint életrajzi „érdekességet” emeli föl a megillető helyre, „A Va­rázshegy” -gyei rokonítja, és szembesíti a betegség­regények jellemzőit. Nem kis dolog ez egy frissen megjelent könyv és a leg­frissebb támadások köze­pette. A kötet és a szerző jellemzője, hogy ugyan­olyan gonddal és igényes­séggel vállalkozik egy-egy mű rövid bemutatására, akár a szellemet s az alko­tó képzeletet egyaránt meg­próbáló esszé megírására. Az igen nagy tájékozottsá- gú, legendás „olvasó-ta­nár”, a kritikus példaadó esszéje („Odiisszeusz és Ulysses”) önmagában is irodalomtörténeti érték. Vajda Endre arról is „hírhedt” volt kortársai kö­zött, hogy jobban szeretett olvasni, tanítani, mint írni. Megtervezte egy-két önál­ló prózáját, regényét, és rögtön el is felejtette. La­katos István, a kötet össze­állítója mondja, ki baráti körtébe tartozott, hogy ál­dozatnak tartotta az alkotó tevékenységet az olvasás rovására. Ennek ellenére több száz tanulmánya je­lent meg, és irodalomtörté­neti elemzései figyelmet és félelmet keltettek a szakma művelőiben. A proletkult elharapódzása előtt még megjelent há­rom tanulmánya is Füst Milánról, valamint Zilahy Lajosról, Remenyik Zsig- mondról. 1948-ban ő elem­zi Németh László regé­nyét, az „Iszony”A. „Né­meth Lászlónak nyilvánva­ló szándéka az volt az Iszonyban, hogy egy ilyen görögös szigorúsággal megformált történetet költ­sön tragédiává, Szophok- lész sorstudatának vagy Thomas Hardy fekete ár­nyéké pesszimizmusának igézetével.” Idézetünk egy­ben jellemezni kívánja, mi­lyen amplitúdón belül érté­kel és helyez el műveket Vajda. Márai Sándorról készít objektív kritikát, és egész sor azóta klasszikus­sá nőtt kortársról. Vajda a magyar és a világirodalom összefüggéseit tartja szem előtt, és nem csupán a ha­zai termés elhelyezkedése szempontjából, hanem a szellemi, eszmei megúju­lás és összefüggés okán is. Vajda Endre mindössze 73 évet élt, 1914 és 1987 között. Az 1989-ben meg­jelent „Kortárs magyar írók kislexikoná”-ban a ne­vét hiába keressük... Túl nagy volt ez az író-tanár és gyakorló irodalomtudós ahhoz, hogy belefért vol­na a U.vlexikonba? Hívei­nek, tanítványainak ezrei viszik tovább igényesebb voltát. Czegó' Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom